Filmkritikák

Feláldozh4tók kritika

A Feláldozh4tók nagyon rossz lett, és csak kis túlzással nevezhetjük filmnek.

709
A feláldozhatók 4.

A Feláldozhatók-franchise teljesen a múltban rekedt. A filmeket a 80-as és 90-es évek filmsztárjai tették naggyá, miközben tiszteletüket fejezték ki a kor nagyjai előtt. 2010-ben mikor bemutatták az első részt, önfeledt szórakozás volt látni ezeket az ikonikus filmsztárokat a képernyőn, miközben egymást oltják. Majd jöttek a folytatások, és egyre kínosabbá váltak a szereplések. A negyedik részre 9 évet kellett várnunk, és talán nem véletlen telt el ennyi idő a két film között. Nem volt zökkenőmentes az eddig vezető út, összetűzések és ütemezési gondok hátráltatták a munkálatokat, de végül csak összehozták. Mivel ennyi éven át készültek a visszatérésre, mindenki azt várta, hogy jobb és szórakoztatóbb filmet kapunk korunk nagy öregjeivel, de hiú ábránd volt, mert a széria leggyengébbje lett.

A feláldozhatók 4.

Bármennyire hihetetlennek tűnik, a Feláldozh4tók több hasonlóságot mutat egy másik franchise-zal, mint önmagával. Számos elemet kölcsönvettek a Bad Boys: Mindörökké rosszfiúkból, kezdve azzal a színésszel, aki a film második számú főgonoszát, Jacob Scipiót játssza; egy “az öregnek szemüveg kell” mellékszálat Dolph Lundgrennel; a nagyok mellett bemutatnak egy egész csapat fiatalabb generációt és még sorolhatnánk a párhuzamokat a két filmsorozat között. Ha már a párhuzamokat kerestük, akkor emeljük ki, hogy míg a példaként felhozott filmnél sikerült elérni az önreflexiót, addig a Feláldozhatók legújabb részének ez se jött össze. A folytatás legnagyobb problémája, hogy az akciósztárok, akik nélkül ma nem létezhetne ez a sorozat, hiányoztak a produkcióból, vagy leléptették őket mellékszereplőkké. A film közel se látványos, csapnivalóak lettek a vizuális effektek, az egyik legjobb akciójelenetet rögtön ellövik a film elején, és ami utána következik, kész katyvasz. A történetben nincs semmi következetesség, a cselekmény nem összefüggő, és az elhangzott dolgokból nem következik a másik.

A feláldozhatók 4.

A negyedik filmben a banda Barney Ross (Sylvester Stallone) és Lee Christmas (Jason Statham) vezetésével, de a sorozat korábbi nagy nevei nélkül száll szembe egy Rahmat nevű titokzatos terroristával. És itt lesz teljesen lapos a történet, mert a forgatókönyvírók egy sokszor elővett trükkhöz fordultak, ami megint csak azt mutatja, mennyire ötletszegény a sztori: a gonosztevő lopjon el egy atombombát, hogy kirobbantsa a harmadik világháborút. A feláldozhatók megpróbálják megakadályozni ezt, s visszaszerezni a detonátort, még mielőtt kirobbanna az armageddon, és ahogy arra számítani lehetett, a dolgok rosszul sülnek el. A küldetés kudarcba fulladt, amikor elvesztik a csapat és a franchise kulcsemberét. Nem elég, hogy az új dolgok nem működnek, de még azoktól is megfosztották a rajongókat, amiért szerették a sorozatot.

Mindezek mellett elődeinél sokkal nagyobb szeretne lenni a Feláldozh4tók. A jelenetekben általában sokkal több van, mint amit elbír – végig ott van egy kibontatlan és különös szál, hogy Rahmatnak van egy titkos főnöke, akit Ocelotnak hívnak, és akit Stallone Barney legnagyobb ellenfeleként tekint. Több utalást kaptunk rá, hogy a titokzatos gonosztevő és Barney között volt valami személyes konfliktus a múltban, de nem igazán sikerült kibontani ezt a szálat. Lényegében egy kémtörténetet próbáltak eladni, titkos aktákkal és trükkökkel, hogy előcsalogassák Ocelotot, de értelmetlen az egész vezetés. Senki nem kémkedik a filmben, senki nem próbálja felfedni Ocelot kilétét, így nyomokat se hagynak hátra, amiből eljuthatnánk a nagy gonoszhoz, aki mindvégig a háttérből mozgatta a szálakat. A film még véletlenül se tesz utalást rá, hogy ki lehet az a személy, akiről az elejétől kezdve sokat beszélnek.

Őszintén szólva sok értelme nem volt a kémügynek, maximum az, hogy összezavarják a nézőt. Valahányszor valaki felhozza a témát, ami szerencsére nem túl gyakran fordul elő, felmerül a kérdés, hogy lemaradtam valamiről? Nem, csak beszélnek valamiről, aminek semmi értelme, és amit a film hátralévő részében se támasztanak alá, hogy erre szükség volt. Sajnos hasonlóan kevésbé szépeket mondhatunk el a film egészéről, az akciójelenetek kivételével az átvezető jelenetek borzalmasak, a fényképezés botrányos, és még sorolhatnánk a zavaró tényezőket. Komolyan mondom, hogy olyan érzés kavargott bennem a premier után, mint ha szabadságra küldték volna a stábot, és a jeleneteket egymás mögé beillesztették volna.

Eddig csak rossz dolgokat emeltük ki, de teljesen időpocsékolásnak nem neveznénk a Feláldozh4tókat. Bár az első órában valószínűleg unalmadban mérgesen mocorogsz majd a székedben, hogy miért váltottál jegyet rá, de a végére összeszedik a csapatot. Mindenki egy nagy konténerhajón köt ki, és kezdődik a brutális hentelés. Akár egy véres arénaharcot látnánk, amiben a Feláldozhatókat összeeresztik a rosszfiúkkal. A legkeményebb harcos Jason Statham, akivel csak találkozik, könyörtelenül végez, miközben bölcselkedik. Ebben a 20 percben működik a film, azt kapjuk, amit vártunk tőle: semmi agy, csak izom. Az elnyújtott és felesleges felvezető után 20 percbe beleszuszakolták mindazt, amit látni akar egy rajongó: kezdve a gépfegyveres fogócskától, az őrült motoros száguldáson át, egy teherhajón egészen a látványos leszámolásig Statham és Iko Uwais között.

A feláldozhatók 4.

Elmondhatjuk, hogy a Feláldozh4tók akkor a legjobb, amikor nem akar más lenni attól, mint ami: egy szórakoztató akciófilm az öreg nagyágyúkkal. Maguk a készítők is tisztában voltak vele, hogy ezúttal valami újra lesz szükségük, ha szeretnék visszacsalogatni a mozilátogatókat. A törekvést látjuk, hogy szerették volna feltámasztani a sorozatot, csak ehhez kellettek volna a nagy nevek, akik kezdetektől fogva jelen voltak. A régi szereplőket kivették a játékból, az új Feláldozhatók pedig felejthetőek lettek. Nem kaptak sok feladatot, és a stáblista alatt már azon elmélkedtem, hogy kik is voltak ezek az új szereplők. Ez sokat elmond, hogy az új arcok mennyire vetették meg lábukat a filmvásznon, mennyire voltak izgalmasak: semennyire. Egyedül talán Megan Fox kivétel, aki többé kevésbé megállja helyét Statham és Stallone oldalán, és egészen abszurd akciójelenetekben találja magát.

Kár tagadni, de a sorozat leggyengébb része lett a Feláldozh4tók, még a pokolian gyenge 2014-es harmadik film szintjét se sikerült megugrani. A történet végig egy tárgy körül forog ahelyett, hogy izgalmas és szédítő akciójelenetekben láthatnánk az ikonokat. A lapos történet és a borzalmas kivitelezés mellett a film legnagyobb hibája, hogy nélkülözni kell Stallonét, akiből mellékszereplőt csináltak. Valószínűleg a negyedik résszel leáldozott ennek a franchise-nak.

Szerző
Kévés Bence Mihály

A filmek és sorozatok varázslatos világába csöppentem, és az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz filmeket nézzünk.

Szólj hozzá!

Közelgő események

Még több a témában...

Tulsa királya
Előzetesek

Érkezik a Tulsa királya 2. évada Sylvester Stallonéval

Szeptember elején érkezik a Tulsa királya második évada.

A méhész
Filmkritikák

A méhész kritika

A méhész elvárások nélkül még szórakoztató is lehet, de a végére rendesen...