Véleménycikkünkben alaposan körüljárjuk a következő generációs konzolok témáját és próbálunk válaszokat adni.
Sokan alig várják, hogy az új generáció eljövetelével újra elkezdődjön a konzolháború. A “probléma” mindössze annyi, hogy már régen elkezdődött, sőt javában tart! Olyan ez, mint a hidegháború a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a huszadik század második felében. Csak ennek a harcnak a videojátékos sajtó nyújt “otthont”, a résztvevők pedig nem is csak a konzolgyártók, hanem maguk a játékosok. Minden egyes kommentelő részt vesz ebben a küzdelemben, a sajtó pedig igen erősen befolyásolja a küzdelem menetét a különféle hírekkel, pletykákkal.
Háborús hangulat
A II. Világháború is egy jó példa, hogy néha úgy lehet a legegyszerűbben csatát nyerni, ha félrevezetjük az ellenfelet. Könnyű lenne honi, aktuálpolitika irányba elvinni a cikket, de nem szeretném. Helyette inkább felemlegethetjük még Muhammad Ali Joe Frazier elleni legendás meccsét, ott is jelentős szerepet játszott a színesbőrű bokszoló lélektani hadviselése.
Na de kanyarodjunk vissza a konzolokhoz. Az új generáció már a küszöbön van, azt már biztosan tudjuk, hogy mindkét nagy gyártó ősszel fogja az új készülékeit kihozni. Többen azonban aggódva figyelik az eseményeket. Egyrészt nem értik miért nem volt még meg a teljes leleplezés a gépeket illetően, miért nem tudunk mindent, minderre pedig extraként nehezednek az olyan (sokszor légből kapott) információk, mint hogy melyik konzolnak hány teraflops lesz a teljesítménye Józsi bácsi szerint.
Időben vagyunk
Az előző generációban egy hét különbség volt a PlayStation 4 és az Xbox One megjelenése közt, mindkettő novemberben jött ki 2013-ban. Ehhez képest a Sony februárban leplezte le a konzolt részlegesen, és teljesen csak az E3-on mutatta be júniusban. A Microsoft hasonló utat járt be egy késő májusi eventjén és szintén az Electronic Entertainment Expo keretein belül mutatott meg mindent.
Most még csak januárt írunk, de már sokkal több dolgot tudunk, mint hét éve. A Sony még tavaly tavasszal egy rakás dolgot elárult a konzolról, azóta pedig már a nevét is megerősítette, legutóbb pedig logóját is megmutatta. A Microsoft is több lépcsőben szólt már az új generációról, legelőször a tavalyi E3-on, legutóbb pedig a The Game Awards 2019-en meg is mutatták, hogy fog kinézni.
Többet akarok!
A felhozott példák ellenére a legtöbben elégedetlenek. Nem tudjuk még a pontos specifikációkat, ahogy megjelenési időt, és az árat sem egyik résztvevő esetében sem. Pedig mint a példa mutatja, manapság már nem úgy megy egy konzolbejelentés, mint hajdanán, hogy mindent kiraktak egy sajtótájékoztató keretein belül és aztán a megadott napokon boltokba került a termék.
Verseny van és élesebb mint valaha. A két nagy gyártó egymást erősen figyelve viszi végig az aktuális generációt és még azt sem engedhetik meg maguknak, hogy valamelyikük egy évvel később hozza ki a saját gépét, mert az óriási hátrányt jelentene. Az egész a Formula 1 rajtrácsához hasonlít, ahol 10 perccel a start előtt is még szerelők szaladgálnak idegesen és az utolsó pillanatig le vannak takarva a szárnyak és a kerekek. Mert egy jó beállítással, vagy gumiválasztással versenyt lehet nyerni.
Ki nyer ma?
Pontosan ezért nem tudunk tehát még mindent. Még fél év van a megjelenésig és az utolsó pillanatig (amely a tömeggyártás elkezdése) senki sem fogja felfedni a kártyáit. A legapróbb részlet eldönthet egy háborút, ugyanis ennek még csak nem is kell hogy köze legyen a gép milyenségéhez. Például mint a Microsoft bénázása az Xbox One bejelentésekor, vagy az exkluzív címek hiánya, esetleg maga az árazás.
Nagyon sok múlik tehát a marketingen, éppen ezért ha már a tényleges részleteket nem is oszthatnak meg a gyártók, megpróbálnak olyan dolgokról beszélni, amelyek a brandjüket erősítik. Vagy nem is erősítik, pusztán életben tartják a potenciális vásárlók fejében. Így születnek meg az olyan szalagcímek, mint hogy “Phil Spencer már otthon játszik az új Xbox-szal”, a “A Series X processzorára rá van nyomtatva a 8K felirat”, vagy elég a Sony előző generációs (amúgy zseniális) trollkodására (a kölcsön játékok kapcsán), amellyel könyörtelenül kihasználták az ellenfél egyik hibáját.
Merre van Waldo?
“No de miért csak a Microsoftról szólnak a hírek mostanság?“ – kérdezheti az átlag konzoljátékos. Sokaknak egyértelműen az a válasz fordul meg a fejében, hogy mert a Sonynak biztosan nincs mit mutatni. Nos ez egész biztosan nem igaz, a válasz pedig sokkal triviálisabb. A japán cég helyzeti előnyben van, ebben a generációban mindenki másnál több konzolt adtak el, míg a Microsoft még csak pontos statisztikákat sem hajlandó elárulni. A valóság valószínűleg az, hogy feleannyit sem sikerült eladni Xboxból, mint PlayStationből (a One X és a Gamepass dacára sem), sőt még a teljesen más ligában induló Nintendo is lekörözte őket.
Ha valakinek tehát most van oka a generációváltást szorgalmazni, az a Microsoft. Haveri körben is mindig a vesztes fél szorgalmazza, hogy legyen egy visszavágó. Az pedig hogy ennyi hír van róluk, azt jelenti, hogy mindennél jobban készülnek az újbóli összecsapásra. Arra is jó egyébként ezek a kis hírek, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból és rákényszerítsék a vetélytársat arra, hogy ő is mondjon valamit az új konzoljáról. Ami persze hasznos lehetne az Xbox oldalról is, mert új részleteket tudnának meg, hogy mivel készülnek a japánok. A dolog valamennyire működik is, mert a Sony nagyvezér a napokban kénytelen volt nyilatkozni a tőlük szokatlan nagy csend kapcsán és azt lebegtette meg, hogy az igazán nagy dolgokról még nem beszéltek a PlayStation 5 kapcsán.
A sajtó felelőssége
S akkor el is érkeztünk a háború egy láthatatlan de nagyon fontos harmadik szereplőjéhez, a sajtóhoz. Elviekben ez a fél pártatlan (kéne hogy legyen) de a véleményével nagyon is sokban befolyásolhatja a küzdelem kimenetelét. Éppen ezért lenne fontos, hogy valóban mindig pártatlanul és hiteles forrásból dolgozzunk (dolgozzanak), de ez sajnos nincs mindig így. Sőt! Manapság a nyomtatott sajtó kihalásával nagyon előtérbe kerültek a digitális tartalmak és az olvasottság mint új szent grál lebeg mindenki szeme előtt. A clickbait manapság már egy létező (és sajnos működő) műfaj, a következmény, vagyis a félretájékoztatás pedig senkit sem érdekel.
Pedig igenis hatalmas a felelőssége az egyszeri firkásznak, aki teljesen megalapozatlan hírfoszlányokból gyárt le egy olvasnivalót, vagy csak pusztán hibás következtetések kapcsán ferdít el valamit. Igazán jó példa a Sony CES szereplése a közelmúltból. A japánok ugye közzétettek egy “Future is coming” szlogenjüket, amiből például az egyik jelentős, hazai sajtóorgánum (talán újévi mámorból megébredve?) egyenesági következtetést vont le, hogy csakis PS5 bejelentés jöhet. Pedig ilyet senki nem állított, sőt az előjelek alapján nagyon is kevés esély volt minderre, ahogy mi azt előzetesen le is vezettük. Ennek ellenére az esemény után a cikk szerzője óriási csalódottságának adott hangot, amiért csak egy logót mutatott a Sony, ezzel pedig sajnos a közvéleményt befolyásolja igen jelentős mértékben.
12 <> 9
De ott van egy másik esemény, amely talán a legnagyobb hullámokat veti mostanság. Igen, arról a bizonyos leakről beszélek, amely a Digital Foundrynak köszönhetően kapott nagy nyilvánosságot. A hír szerkesztőségünket is megosztotta, miszerint érdemes-e lehozni az anyagot. Azt azonban látni kell, hogy az alap egy igen erősen megkérdőjelezhető forrás, ami több mint fél éves forrást próbál kielemezni úgy, hogy biztosan még azt sem tudjuk, hogy ténylegesen a PS5-öt tesztelték-e azok a bizonyos AMD tesztelők, vagy csak egy PS4-et boost módban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az Xbox Series X specifikációi is erősen kérdőjelesek, mint ahogy maga a hivatalosan bejelentett név is.
Hiába szajkózzák már megbízható források hónapok óta, hogy a két konzol nagyjából egyforma teljesítménnyel és árral jöhet, mindenki úgy csapott le a dologra, mint tyúk a takonyra. Azóta másról se szólnak a fórumok, mint arról a bizonyos 30%-ról, pedig lehetne arról is beszélni, hogy páran élből levezették, hogy nem tűnik valósnak ez a fajta összehasonlítás, valamint azóta már a valóságtartalma is cáfolva lett (igaz hasonlóan megkérdőjelezhető forrásból). Az ilyen dolgok pedig nagyon meg tudják zavarni az emberek fejét.
Kinek hihetünk?
Ezért mondom tehát, hogy a játékújságírók felelőssége igen nagy, véleményükkel és írásaikkal milliókat befolyásolnak és adott esetben vezetnek félre. Sok esetben szándékosan, máskor meg csak tudatlanságból. Amíg az előbbire konkrétan azt mondom, hogy szégyellheti mindenki magát aki így tesz, az utóbbira meg azt, hogy nem szégyen más hobbi után nézni.
Csak ismételni tudom, hogy a hiteles forrásokat érdemes keresni, vagy a tűzhöz igen közeli véleményeket (rutinos, nagynevű fejlesztők, vagy olyan bizonyított újságírók, mint a Kotakus Jason Scheirer). Amikor egy HipHopGamer böffent fel valamit, aki már 10 éve is a különböző fórumok trolljának volt megbélyegezve és a legnagyobb teljesítménye, hogy egy (fake) bokszoló bajnoki övvel császkál az E3-on, az minden, csak nem hiteles (pláne ha amit mond, már több mint fél évvel ezelőtt köztudott volt). Ugyanebbe a kategóriába esik Michael Pachter neve, aki a napokban a Sony újabb E3-as távolmaradását vizionálta. Noha amit mond ezúttal elég valószínű, amiről mi is értekeztünk – az igen népszerűtlen elemző szavai ma már igen hiteltelenül csengenek, korábban annyi marhaságot hordott össze (ráadásul a legtöbbször légből kapott dolgokra alapozva).
Vihar a biliben
Jelen pillanatban tehát nem tudjuk még, hogyan is állunk. Például hogy melyik konzol is az erősebb, de még ha így is van, pláne nem tudjuk az árazásukat, amely inkább lehet döntő tényező (valamint egy olcsóbb ár, kisebb teljesítmény esetén). A harcot úgyis a tartalom dönti el, nem pedig a pusztán az erő, mint ahogy ezt többször is láttuk már a múltban. Meg esetleg a brand ereje. Az elsőre nehezen hihető érv mellé érdemes megnézni hányan lájkolták az Xbox Series X fizikai bejelentését és a nem túl sok kreativitást igénylő új PS5 logó közzétételét. Persze: nagy számok törvénye, de amiből eddig többet adtak el, annak több potenciális vásárlója lehet a következő startnál, amely igen erősen épít majd a visszafelé kompatibilitásra minkét oldalról.
A látszat ellenére van még valami, ami a PlayStation oldalára billenti a mérleget, ez pedig a devkitek helyzete. Fejlesztői gépről az utóbbi időben többször is láthattunk kémfotókat ami a Sony-t illeti. Microsoft irányából viszont még semmit. Ennek egészen egyszerű oka van a belsős források szerint, mégpedig hogy az Xboxból még nem annyira mentek ki ezek a spéci változatok. Ilyen alapon (félve teszek következtetéseket) valószínű, hogy sokkal több PS5 fejlesztés van már folyamatban, mint Xbox Series X. Ráadásul azt saját, megbízható forrásból tudom, hogy az az ufó, amit PS5 devkitként ismerünk, az nem az első változat. Több variáció is volt már, egészen egyszerűen azért, mert a cégek ilyenkor még gyakran kísérleteznek, melyik is legyen a végleges specifikáció (már csak ezért sem érdemes különféle szóbeszédeknek igazat adni, amikor teljesítményről van szó). A korai fejlesztői gépek ugyanis nem sokban különböznek egy PC háztól, így a kósza takarítószemélyzetnek nem is tűnhet fel, mit lát.
Az imént azt mondtuk, hogy hivatalosan nem tudjuk hogyan is állunk. Annak ellenére, hogy a közvélemény egy része pusztán pár információ alapján már eldöntötte magában a harcot, érdemes más oldalról is megvizsgálni a helyzetet. Az imént is említett tartalom bizony befolyásoló tényező lehet. A Microsoft tett lépéseket ennek érdekében és egy rakás stúdiót vásárolt magának, akik majd exkluzív címeket gyárthatnak Xboxra. Azonban ezek nem olyan nagy nevű, bejáratott csapatok (tisztelet a kivételnek), mint amilyenekkel a Sony rendelkezik. Senki nem állítja, hogy nem is válhatnak azzá, de ehhez idő kell, az óra pedig ketyeg.
Új alapokra építve
Ráadásul a napokban le is nyilatkozta Matt Booty a Microsofttól, hogy ne számítsunk a launchra exkluzív címekre. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek Xbox Series X-re játékok, hanem hogy ami megjelenik az bizony One-on is menni fog (meg PC-n). A Redmondiak teljesen új stratégiát követnek, amit az új generációra is igyekeznek majd átvinni. Kérdés hogy így mennyire, és mivel tudják majd a vásárlókat új gép vételére ösztönözni. A jelenség viszont valószínűleg nem lesz egyedi. A multiplatform címek esetében szintén erre kell számolni hogy mindkét generációra megjelenik majd egy-egy cím, ahogy ez előző generáció váltásoknál is így volt már, csak most előfordulhat, hogy sokkal tovább eltart majd ez a korszak.
A PS5 esetében mindenki exkluzívok garmadáját várja. Való igaz, hogy számos stúdiójuk van, akik közül többről sem tudjuk már egy ideje, hogy min ügyködnek. Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy mindenki PS5 nyitócímet gyárt. Egy fejlesztés manapság nem ritka, hogy 5-6 évig is eltart, hihetetlenül sok munkával jár ezeknek a játékoknak az összerakása. Sok cím valószínűleg csak a launch után 1-2 évvel fog előkerülni. Launchra játékot fejleszteni iszonyat nagy szívás (egyrészt a hardver nem kellő ismerete, másrészt az igen stresszes időlimit miatt). Részemről volt már ilyen “élményem”, amiről talán már írtam is korábban (igen) és minden volt, csak nem leányálom. Szóval ha minőségi produkciókat akarunk, azt nem a megjelenéskor kell majd keresni. Valamint azt se feledjük, hogy a PS4 legjobbja nagyon sokáig a mostani generációban is egy remake és egy kis indie cím volt.
Konklúzió
Sok hírt hallhatunk tehát mostanában, érdemes ezeket fenntartásokkal kezelni. Még a hivatalos forrásból érkezőket is, hiszen könnyen lehet, hogy egy későbbi “aprócska” részlet teljesen más megvilágításba helyezi majd azt. Az őszi megjelenésig rengeteg idő van még hátra, bőven lesz még idő eldönteni, ki milyen gépet szeretne majd vásárolni. Egy biztos: senki sem fog pisztolyt szegezni a halántékunknak a boltokban, sőt még az sem szégyen, ha végül üres kézzel távozunk. Saját részről még nem döntöttem el mit veszek és mikor. Nem szokásom launchkor vásárolni early adopterként (csak hogy egy újabb faktorral zavarjam meg az így is bonyolult képletet), de majd a hivatalos bejelentések és a játékok alapján döntök majd. Az viszont elég valószínű, hogy pár év múlva valószínűleg mindegyik masina ott fog csücsülni a nappalimban (ahogy eddig is), mert nem brandeknek adok bizalmat, hanem játékoknak. Akárhogy is alakul a konzolháború, játszani fogok. De talán jobb is lenne ha nem kellene mindezt háborúként jellemezni. Mint ahogy győztesnek sem egy gyártót kéne kikiáltani egy ideális világban, hanem a játékost, aki jól érzi magát.
Szólj hozzá!