TESZT: Call of Duty: Black Ops Cold War

Hidegháborús állapotok.

Az eredeti Call of Duty 2003 október 29-én jelent meg az Infinity Ward gondozásában. A második világháború eseményeit feldolgozó történetet azonnal siker övezte. A kampány során amerikai, német és szovjet katonát is irányíthattunk, a játékmenet pedig pörgős és lényegre törő volt. Egy év kihagyás után jött a folytatás, ami még nagyobb sikert hozott a kiadónak és a fejlesztőknek. Ezután pedig be is indult a máig vitatott folyamat, melynek eredményekén minden évben kapunk egy aktuális epizódot. Eleinte magas minőséggel és kellő odafigyeléssel készítve, azonban az elmúlt években már inkább csak a multis játékosokat kiszolgálva. Ez nem feltétlen probléma, de azért sokan voltak az elmúlt epizódok kapcsán csalódottak, a gyakran összecsapott vagy éppen végletekig leegyszerűsített egyjátékos módoktól, melyben a széria korábban olyan erős volt és annyi embert tett rajongóvá.

Az a baj azzal, ha egy sikeres játéksorozat évente megjelenik, hogy a közönség hozzászokik és egy elég nagy rétegük természetesen évről-évre meg is veszi, mert úgy gondolja a márka garancia a minőségre. Sajnos azonban általában pont az ellenkező végeredmény szokott születni, így a sűrű és hajtott megjelenés miatt a termék évről-évre silányabb lesz. A kiadó vagy a fejlesztő persze ezzel nem sokat törődve meg úgyis kidobja, bízva a gigászi vásárlótáborban, akik garantált bevételt biztosítanak, a brand korábbi sikereire építve. Ez a tendencia igaz a valaha zseniális Call of Duty sorozatra is. Na de lessük is meg, hogy sikerült az idei próbálkozás.

Kezdjük az egyjátékos kampánnyal. Előre vetíteném, hogy a modern Call of Duty részek közül, a legeredetibb epizódok a Black Ops első és második részei voltak, a harmadik és a negyedik résznél az akkori Titanfall sikerén felbuzdulva elmentek egy olyan irányba, ami már elég erőltetettnek hatott és erősen érezhető volt a töltelék íz, mellyel csak a multi mellett tátongó űrt próbálták kiegészíteni. Tehát végre újra valós helyszíneken, hihetőnek tűnő érában dolgozhatunk. A 1980-as évek hidegháborús világába nyerhetünk betekintést, amint a CIA éppen megpróbálja különböző módon elkerülni a harmadik világháborút és a nukleáris holokausztot.

Ennek legfőbb élharcosa egy Perseus kódnevű orosz kém, aki szellemként csusszan ki folyamatosan hőseink kezéből. Célunk lesz levadászni a szovjet ügynököt mindenáron. A sztori gyakran klisésnek tűnik, de még élvezhető mértékben. A történet garantáltan változatos, hatalmas fordulattal a végén. Sajnos a szokásos 4-5 óra játékidő jellemző a kampányra, ami így viszont nem laposodik el, bár néhány pálya még beleférhetett volna meglátásom szerint.

Karakterünk hátterének megválasztásánál opció lehet a non-binary, mely kedves gesztus a készítőktől az LMBTG mozgalom irányába. Ötletesen a két szabadon választható extra képességünk egy leíráshoz kapcsolódik. Példának okáért az erőszakos hajlam plusz 25%-os golyó általi sebzést ad karakterünknek, míg az agresszív viselkedés jelzőnek hála 50%-kal gyorsabban cserélünk tárat. Megadhatjuk titkosügynöki múltját is, de persze üresen is hagyhatjuk a titokzatosság érdekében. A karakter megalkotása után be is dobnak minket az akció sűrűjébe.

Vagyis csak dobnának mert először egy sötét raktárépületbe kerülünk, ahol kisebb átvezetők lesznek a bevetések előtt. Ez a helyszín teljességgel bejárható, a karakterekkel interakcióba léphetünk, nyomozhatunk. Ez egy nagyon ötletes kis apróság. A küldetéseket az itt található táblán választhatjuk ki. Amit külön kiemelnék, hogy a pályákon különböző tárgyakat vehetünk fel, amiket az adott küldetéseknél nyomként használhatunk és ezeket felhasználva tudhatjuk meg a küldetés teljesítéséhez szükséges információt. Ennek kapcsán kénytelenek lesztek papírt és ceruzát ragadni, hogy az összefüggéseket tudjátok vezetni. Ez hatalmas ötlet, nem gondoltam volna, hogy egy hasonló FPS fog ilyenre rávenni ennyi év után.

Elérhető a közönségkedvenc Zombies mód is, sajnos igen korlátozott módon, mindössze egy pályával. Itt egy négy fős csapattal földalatti náci bunkerbe kell bejutni, ahol aktiválhatunk egy teleportálógépezetet, ami elröptet bennünket párhuzamos dimenziókba. Áldásos és üdvözölt újdonság, hogy az itt megszerzett tapasztalati pontok ugyanoda vándorolnak, mint a rendes többjátékos módnál, az egybevont szintrendszernek köszönhetően, valamint a beállított cuccainkat is vihetjük a bevetésekre.

A multinál biztonsági játékot folytattak a készítők, nem lettek nagy újdonságok, azonban egy picit talán minden jobb lett. Egy dolgot azonban fontos megemlíteni és ez annak a ténye, hogy a játékmenet újra a valóvilágban foglal helyet. Így nem lesz falon futkosás, repülés és minden futurisztikus kiegészítő ment a levesbe. Én speciel jobban kedvelem a jelenlegi idővonalat mint a jövőbelit, de ízlések és pofonok. A szokásos módozatok mellett azért sikerült egy újat is besűríteni a Dirty Bomb néven. Ez lényegében egy battle royal variáns amiben 4 fős csapatokban, összesen 40-en gyűjtünk uránt az adott pályán, hogy azzal robbantásokat hajtsunk végre folyamatosan szűkítve ezzel a játékteret.

Egész ötletes lett ez a lehetőség és kellően intenzív meccsek kerekednek belőle. Persze a Warzone a Cold War főmenüjében is megtalálható, de arra rányomva kilépünk és átkerülünk a dedikált battle royale játékba. A tesztet egy Xbox One X-en követtük el. A cucc amellett, hogy nagyon jól néz ki, remekül is futott. Semmilyen akadás nem volt tapasztalható, pedig vannak elég komoly szituációk, amikor bizony lesz mit megjeleníteni a képernyőn. A ray tracing hiányában is kitérnék a fények és árnyékok megvalósítására, ami sokszor ámulatba ejtően nézett ki. Sajnos azonban számomra megmagyarázhatatlan módon az átvezető animációk gyakran beszaggattak. Ez elég zavaró volt, rontott az amúgy nagyon jó élményen. A hangok többnyire rendben vannak, bár nekem a fegyverropogás egy kicsit fura, magas hangon szólt. Pedig próbáltam több beállítással és számos eszközön is megszólaltatni. De ezt nem mondanám eget rengetőnek, a második pályán már nem zavart.

VÉGSZÓ

Összességében a Call of Duty: Black Ops Cold War egy igen jól sikerült bejegyzés a széria mára már igen hosszúra nyúlt történetében. Az egyjátékos kampány jól átgondolt és ötletes újdonságot vonultat fel, amivel csak még jobban behúz az amúgy is nagyon érdekes hidegháborús cselekménybe. Sajnos a kampány nagyon rövid, de ez már senkit sem ér meglepetésként a franchise kapcsán. A Zombies mód igen alultáplált és a multi is igen vérszegény, de ezeket még bővíteni fogják a jövőben. Ennek ellenére az utóbbi évek egyik legjobban sikerült Call of Duty epizódja lett a Cold War. Azonban, ha valaki csak az őrült battle royal multi miatt venné meg a játékot az lehet, hogy jobban jár, ha marad a sorozat jelenlegi zászlóshajójánál az ingyenes Call of Duty: Warzone-nál. A Call of Duty: Black Ops Cold War elérhető 2020. november 13. óta PC-n, PlayStation 4 és 5, valamint Xbox One és Series konzolokon.

Total
3
Shares
Previous Article
Jurassic World

A T-Rexnél is nagyobb, félelmetesebb ellenféllel kerülnek szembe a Jurassic World: Világuralom főhősei

Next Article

Rick and Morty is PlayStation 5 lázban ég

Related Posts
Wide Screen YouTube