Játéktesztek

Stellar Blade teszt

A nagy port kavart Stellar Blade tényleg olyan jó lett?

463
Stellar Blade

A Stellar Blade-ről már az első reveal óta, ha éppen nem arról cikkeztek, vagy éppen redditen veszekedtek, hogy mennyire túl szexualizált a főhős (meg úgy az összes karakter a játékban), akkor arra terelődött a téma, hogy a Sony végül többet takart el Eve testrészeiből a végső termékben, mint ahogyan azt a demóban prezentálták számunkra. Hogy melyik oldalnak van igaza, azt most nem tisztünk eldönteni, nem is ezért vagyunk itt – sokkal inkább azért, hogy mindenkinek tudtára adjuk, hogy a hatalmas botrányok és a sok háttérzaj mögött bizony egy kiváló játék lapul.

4191753b

Egy olyan program amire most nagyon nagy szüksége van a Sony-nak. Bár nem lehet “valódi” exkluzívnak nevezni, hiszen nem a Sony belsős stúdiói közül az egyik volt a fejlesztő, mégiscsak olyasmiről van szó, amit csak PS5-ön tudunk játszani, így jogos a jelző. Egy olyan időszakban, amikor szinte alig van valami exkluzív mindkét konzol háza táján, a Stellar Blade bizony meg tudja ütni azt a szintet, amit a Japán cégtől elvárnánk. A Rise of the Ronin alapján, ami grafikailag és finomhangolásában sem igazán tudta megütni a megszokott szintet, joggal aggódhattunk volna, de a koreai Shift Up első konzolos játéka üdítő színfolt a mai felhozatalban. A játék az elejétől végéig tükörsimán fut: mindegyik grafikai beállításban (márpedig van itt felbontásra, fps-re, és a kettő kombinációjára fókuszáló mód is) azt kapjuk, amit a játék ígér. Személy szerint a balanced módot ajánlanám a játékhoz, hiszen ez nem hoz túlzottan sok kompromisszumot, mégis tud tartani egy 60fps körüli képkocka számot, ami ehhez a fajta játékhoz elengedhetetlen.

A Stellar Blade ugyanis egy ízig-vérig játékmenetre fókuszáló darab. Kapunk némi gyengécske, mégis élvezhető sztorit, mely szerint a Földet rég elhagyó emberiség most visszatérne, azonban az otthonunkat már átvette egy vérengző, félelmetes és többségében undorító, földönkívüli faj, melyet először el kellene takarítani. Itt lép közbe Eve, aki tulajdonképpen egy android, és csapatával leugranak hozzánk, hogy megnézzék, mit hagytunk magunk után, és vajon helyrehozható-e még egyáltalán a helyzet. Aztán persze vannak fordulatok, érdekes karakterek, kicsit gyengécske dialógusok és színészi játék (kiváltképp az angol fordításban), de ahogy mondtam, itt nem ez a lényeg. A Shift Up igyekezett összeszedni szinte mindent a Sekiróból, a Nier: Automatából és a Bloodborne-ból, és úgy gyúrtak nekünk össze egy vadi új koktélt, hogy a végeredmény eszeveszettül szórakoztató lett.

StellarBlade EVE 3

Maga az alap gameplay-loop rettentő addiktív: lineáris pályákon haladunk, különféle kreatív, borzasztóan izgalmas és undorító dizájnnal rendelkező szörnyeket kaszálva, néha egy-egy nyitottabb szekcióba futva, ahol aztán gyűjtögethetünk, emberekkel beszélgetetünk, stb. Ezutóbbi talán kicsit gyengébb része a mixnek: egyes melléküldetések jobbak, mint mások, viszont az mindegyikre igaz, hogy ügyesen festik fel az emberek által elhagyott világot, és inkább ennek építésére szolgálnak.

Végig ugyanazzal a fegyverrel megyünk a játékban, amit sorra fejlesztgethetünk attól függően, mennyi helyre néztünk be kalandjaink során, és mennyire voltunk felfedező kedvünkben. Eve képességeit is jobbá tehetjük megannyi skill fejlesztő tárcsa segítségével, amiket a soulsborne, de leginkább a Respawn- féle Jedi-játékokból megszokott “meditációs” pihenőhelyeken tehetünk meg. Amikor az ellenfeleinkkel nézünk szembe, egy Sekiróra hajazó, counter és dodge rendszereket előnyben részesítő szisztémával ismerkedhetünk meg, amibe könnyedén bele lehet ugrani, viszont nehéz igazán mesterivé válni benne. Attól függően, hogy milyen harcstílusban szeretünk játszani, többféle elágazást is követhetünk a skillek fejlesztésekor: fegyvermódosítások, úgynevezett szupererős beta skillek segítik és fűszerezik a szokásos kaszabolást, és az egész kis koktél egy igazán élvezetes, majdnem megunhatatlan keveréket ad.

stellar blade 1

A fő történeten és a hadonászáson kívül persze gyűjtögethetünk különféle ruhákat is Eve-nek, amik többé-kevésbé takarják valóban kicsit eltúlzott alkatát (vagy ha kedvünk van, akkor majdnem meztelenül is rohangálhatunk a főhőssel, ha a skin suitot válasszuk, ez esetben viszont a játék is nehezebb lesz, hisz le kell mondanunk a pajzsunkról). Van pár extra elfoglaltság is a játékban, mint a horgászás, de ezek annyira elenyészőek és semmitmondóak, hogy valószínűleg nem sok játékosban fognak nyomot hagyni.

A Stellar Blade nem fogja megváltani a világot. Nem is hoz semmi igazán eredetit igazából: rengeteg más filmből, játékból, sorozatból kölcsönöz jól bevált elemeket, amiket viszont tökéletesre fejleszt, és valódi odaadással és odafigyeléssel való munkát tár elénk. Szinte hihetetlen, hogy egy elsőjátékos cég ennyire pofás játékot hozott össze, technikailag is – míg a nagy cégek mindig igyekeznek valamivel takarózni az elszálló költségek, játékárak és egyre rosszabb teljesítmény miatt, addig a Shift Up egy szinte hibátlanul futó programot hozott össze. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani a cégről: ha nem függetlenül, akkor a Sony felvásárlási hírei között. Hiszen, ha a történelem megismétli önmagát, akkor a Shift Up-nak sem kell sokat várnia addig, míg felzabálja őket is a PlayStation. Addig viszont élvezzük ezt a tip- top kis csomagot.

Szerző
Orosz Ferenc

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.

Szólj hozzá!

Közelgő események

Még több a témában...

Days Gone
PlayStation

Kiderült, hogy miért nem kaphat folytatást a Days Gone

A Sony sosem rajongott igazán a zombis játékért.

Stellar Blade
PlayStation

Várakozáson felül teljesített a Stellar Blade, tervben van a PC-s változat

A Shift Up új PS5 exkluzív játéka hangos siker lett, folytatások is...