Játéktesztek

Dragon’s Dogma 2 teszt

Tesztünk a Capcom népszerű szerepjátékának folytatásáról.

234
Dragon's Dogma 2
Forrás: Capcom

Tizenkét éve már annak, hogy a Capcom elkészítette a Dragon’s Dogma: Dark Arisen című akció-RPG játékát. Akkoriban PC-re, PS3 és Xbox 360 konzolokra adták ki, amely Hideaki Itsuno rendezésében készült, aki korábban a Devil May Cry, Street Fighter és Power Stone játékokon dolgozott. A Dragon’s Dogma azonban valami merőben más volt, mint amiken a fejlesztő korábban dolgozott. Egy vadiúj fantasy világ, egy nyitott világú szerepjátékban, amelyben megannyi tennivaló volt. A játékosok Arisen bőrébe bújva és a mellé szegődött társakkal (pawnok) vehették fel a harcot a világot fenyegető sárkánnyal.

A 2012-es Dragon’s Dogma sokat merített J. R. R. Tolkien A Gyűrűk ura és George R. R. Martin Trónok harca fantasy eposzaiból, de a saját japános szerepjátékában elmesélve történetét. A játék akkor hangos siker volt, egy jól kidolgozott játékmenettel, szerepjátékkal. Mégis több mint tíz évet kellett várni a folytatásra, ugyanis a Capcom csak 2022-ben jelentette be, hogy dolgoznak a Dragon’s Dogma 2-n. A legfontosabb céljuk a második résszel az volt, hogy fejlesszék az első résznél bevált játékmechanikákat, egyúttal új elemeket vezessenek be, mindezt mai, modern technológiákkal. Ezt azt jelentette, hogy a második rész viszonylag kevesebb új elemet vezet majd be, inkább a meglévőket finomítják, hogy még tökéletesebb RPG legyen belőle. Ennek a szellemiségében a Dragon’s Dogma 2 végre megérkezett március 22-én PC-re, PS5-re és Xbox Series X/S-re. Vajon megérte ennyit várni a folytatásra?

Sárkányszív

A Dragon’s Dogma 2 története nagyon hasonló az elődjéhez. A történet középpontjában ismét főszereplőnk, Arisen áll. Ahogy az első részben, úgy itt is egy olyan személyről beszélünk, aki túlélt egy találkozást a nagy Vörös Sárkánnyal, amely kivájta hősünk szívét és egy feltámasztott lényként hagyta meg, különleges kapcsolatot fenntartva a veszedelmes sárkánnyal. Éppen ezért hősünket nagy tisztelet és imádat övezi, többen a megváltót látják benne és ekként kezelik. A játék elején Arisen elfoglalja Vermund trónját, azonban hamar kiderül, hogy a trónt elfoglaló személy csupán egy imposztor, a valódi Arisen a börtönben sínylődik.

Itt kapjuk készhez az irányítást, amely ahogy a szerepjátékokban szokott lenni a karakterünk létrehozásával indul. A Capcom talán a valaha létezett legrészletesebb karaktergeneráló rendszert hozta el. Szinte teljesen testreszabhatjuk hősünket a legapróbb részletekig. Lehetőségünk van nő vagy férfi, fajok tekintetében pedig ember és beastren közül választani. Utóbbi egy ilyen oroszlán fejű humanoid. Tényleg elképesztő az az aprólékosság, ahogy karakterünket megcsinálhatjuk, a játékosok egészen egyedi dolgokat kreálhatnak. Ha Arisen karakterével kész vagyunk, akkor egy rövid bevezető tanulópályán kell túljutnunk, amely az alap játékmechanikákat tanítja be nekünk. Ezen kaland során kijutunk a börtönből és útjára indulunk a tényleges kalandnak, amelyen társakat is kapunk.

Itt jön be a képbe a Dragon’s Dogma talán legfontosabb és legjobb játékeleme, a gép által irányított NPC társak, azaz a pawnok. A pawn-rendszer már az első részben is jól működött, összesen három különböző pawnt állíthatunk magunk mellé egyszerre, akik segítenek minket a harcok során. Az elsődleges pawnt fő karakterünkhöz hasonlóan mi magunk hozhatjuk létre, érdemes Arisentől eltérő kasztot (vocation) beállítani neki, erről még később részletesen beszélünk. Ezt az elsődleges pawnt ráadásul egy nagy közös adatbázisba menti el a játék. Amikor elérünk egy hasadékkövet (riftstone), akkor beléphetünk abba a köztes multiverzumba, ahonnan más dimenziókból csatlakozhatnak hozzánk pawn-társak. Itt a többi játékos által létrehozott pawnokat találjuk, akiket magunk mellé állíthatunk, szerintem zseniális megoldás.

A mellénk állított pawnoknak külön háttere, előélete van, attól függően, hogy milyen kalandokban vettek részt a másik játékosnál. Ilyen módon folyamatosan interaktálnak velünk, segítenek, tanácsokkal látnak el a kalandok során és természetesen együtt harcolnak velünk. Kétségkívül a Dragon’s Dogma legjobb része a pawn-rendszer, amelytől igazán egyedi szerepjátékos hangulatot kapunk. Ha netán az egyik pawn elhalálozik, akkor bármikor egy másikat állathatunk a helyébe. Utunk során pedig megannyi ilyen NPC-be botlunk. A pawnoknak egyedi küldetéseket is végrehajthatunk és az általunk létrehozott pawnoknak is kiadhatunk feladatokat, amelyet majd a másik játékosnak kell teljesítenie. Remek megoldás és nagyon egyedi szerepjátékká teszi a Dragon’s Dogma 2-t.

A történet egyébként nem valami bonyolult, a Capcom sosem fordított túl nagy figyelmet a narratívára, sokkal inkább a játékmenet, a fantasy és a szerepjáték van előtérben. Persze kapunk itt is egy szövevényes királydrámát, árulásokkal, cselszövéssel, számos izgalmas és új karakterrel. A történet igazán nagy fordulópontjai akkor következnek be, amikor az egyes küldetések összeérnek egy-egy nagyobb eseményben. Mivel szerepjátékról beszélünk természetesen a döntéseink kihatással vannak az eseményekre és a történetre. Azonban itt nem érdemes olyan hatalmas narratívára gondolni, mint a The Witcher 3 vagy a Baldur’s Gate 3 esetében. A Dragon’s Dogma 2 sava borsát nem is a történet, hanem a részletesen kidolgozott játékmenet, mechanikák és a fantasy világ adja. Amiben érdemes elmerülnie a műfaj minden rajongójának.

Középfölde szimulátor

Már a 2012-es első rész is egy remek nyitott világú fantasy RPG volt, azonban a Dragon’s Dogma 2 ehhez képest nagyon sokat fejlődött előnyére. A karakterünk létrehozásánál választanunk kell kasztot, vagyis vocationt, ahogy a játék nevezi. Az első részben három alap volt, itt négy közül választhatunk. Úgy s mint kardos-pajzsos harcos (fighter), íjász (archer), két tőrt forgató tolvaj (thief) és természetesen a varázsló mágus (mage). Ezek mind eltérő képeségekkel, harcmodorral és karakterisztikával rendelkeznek. Ezek kiegészülnek még warrior és sorcerer kasztokkal is később. De itt nem állt meg a szerepjáték, ugyanis létrehozhatunk hibrid kasztokat is az alapokból. Így a játékban egy idő után tovább fejlődhetünk mágikus íjásszá (magic archer), misztikus lándzsássá (mystic spearhand) és szélhámossá (trickster). A legügyesebb játékosok pedig kioldhatják a warfarer kasztot, amely a legerősebb mind közül. Ezek már nagyon egyedi és új izgalmas képeségekkel rendelkeznek, amelyekkel könnyedén felvehetjük a harcot az ellenségekkel. Azokból pedig nem lesz hiány.

A Dragon’s Dogma 2 egy hatalmas nyitott világot tár elénk. A kalandok során bejárhatjuk az emberek lakta Vermund és a szomszédos Battahl királyság vidékét, utóbbi a beastren faj lakhelye. Szokásos fantasy környezetet kapunk, erdők, hegyek és mezős pusztaságok váltogatják majd egymást. Alapvetően nem kapunk túl sok támpontot, így magunknak kell bejárni, felfedezni mindent. Akármerre elindulhatunk, azonban jobb, ha észben tartjuk: ha nem vagyunk felkészültek és körültekintőek, akkor hamar pórul járhatunk. Mert a játék biza rákényszerít minket, hogy lábon járjunk be mindent. Nincsenek elérhető négylábúak, lovak, ahogy gyors utazás sem, legalábbis a játék elején. Később a hasadékkövek szolgálnak amolyan gyorsutazási pontként, de ezekből nagyon kevés van.

Így egyetlen opciónak marad az ökörszekér. Ezeket némi pénzért felbérelhetjük, hogy vigyen el minket A-ból B-be, vagyis az egyik városból a másikba. Az út pedig hosszú és lassú velük, ráadásul bármikor rajtunk üthetnek. Így, ha elalszunk, akkor sem vagyunk biztonságban, egészen addig, amíg elérünk a célponthoz. Ha azonban nincs sehol a közelben ökörszekér, akkor tényleg csak a két lábunk maradt. Ez viszont olyan, mintha egy Tolkien szimulátorban lennénk. Mintha A Gyűrűk ura elevenedne meg előttünk és a két lábunkon kellene bejárnunk Középföldét. Komolyan olyan érzés volt, eljutni egyik városból a másikba, mintha a Megyéből mennénk Mordorba.

Az út pedig tele van veszélyekkel. Mindenhol ellenségek leselkednek ránk, bármikor belefuthatunk egy kobold hordába, hárpia madarakba, farkasokba vagy nagyobb ellenségekbe. Utóbbiak felérnek egy boss harccal, ahol egészen változatos lények, mint pl.: küklopszok, góliátszerű óriások, griffmadarak, minotauruszok, óriás sasok, élőholtak, csontvázok, ogrék, gólemek, és persze tűzokádó sárkányok is. Ezek legyőzése komoly feladat lehet egy kezdő csapatnak, ezért eleinte jobb elkerülni ezeket, vagy ráhagyni, hogy inkább a koboldokkal harcoljanak. Találkozhatunk tündékkel is, de ők annyira rejtve, a világtól távol élnek, hogy megtalálni sem könnyű őket. Éppen ezért nem is játszható karakterek.

És ha még nem lenne elég a sok szörny, az idő is ellenünk dolgozik. Bezony a Capcom valós időben váltakozó napszakokat rakott a játékba. Egymást váltogatják a nappalok és éjszakák. Utóbbi esetében az orrunkig sem látunk, lámpást kell használnunk és sokkal több ellenség is vár ránk. A kalandok során számos nyersanyagot is gyűjthetünk, azonban nem szabad, hogy túlterheljük magunkat, mert akkor hősünk lelassul. A nyersanyag menedzsment nagyon sokat fejlődött az előző részhez képest, eloszthatjuk a talált dolgokat társaink között, vagy a kereskedőknél eladhatjuk.

Az első részben a víz volt a fontos, itt inkább az élelmiszer és a főzetek. A talált nyersanyagokat kombinálhatjuk új fajta ételeket és főzetek létrehozva, ilyen módon sokat merített a Capcom a The Legend of Zelda: Breath of the Wild és a Tears of the Kingdom játékokból. Az idő múlása miatt azonban a talált ételek romlásnak indulnak és egy idő után ehetetlenek lesznek, így nem árt időben felhasználni őket. Az út során pedig tábortüzeknél pihenhetünk meg. Itt ehetünk, beszélgethetünk társainkkal és feltölthetjük a lemerült életünket. A játék nem a kezdő, casual játékosoknak szól, inkább a keményvonalas RPG rajongóknak, már-már egy szimulátor képét festi le. Minden adott tehát, hogy az év egyik legjobb nyitott világú szerepjátékáról beszéljünk, azonban ezt beárnyékolja, a játék technikai állapota és a Capcom mikrotranzakciós húzása.

Szia Uram! Gyorsutazási pont érdekel?

Ahogy fentebb is taglaltam, a Dragon’s Dogma 2 remekül vitte tovább az első részben kidolgozott szerepjátékot. Ahol lehetett továbbfejlesztették, finomították a meglévő mechanikákat, ahogy ígérték a fejlesztők. Azonban azt nem árulták el egészen a megjelenés napjáig, hogy milyen egyéb mikrotranzakciós megoldásokat építenek a szoftverbe. Ráadásul ezeknek a sajtónak kiküldött tesztekben sem volt nyoma.

Ugyanis mint kiderült a tesztverziókban semmilyen mikrotranzakciós rendszer nem szerepelt. Éppen ezért a játékról nagyon pozitív tesztek és vélemények születtek a sajtóban, mire lejárt az embargó március 20-án. A Capcom azonban ekkor egy patchben belerakott egy mikrotranzakciós áruházat, amelyben javarészt külcsíneket, apróságokat lehet megvásárolni valódi pénzért. Ezzel még nem is lenne semmi gond, mert enélkül bőven játszható a játék és más kiadók is élnek vele. A gondok ott kezdődnek, hogy a játékban amúgy nagyon szűken adott gyorsutazási pontokhoz különböző pár eurós rift kristályok és a halott karakter feltámasztásához wakestone is megvásárolható különböző csomagokban. Amely már annak a pay-to-win modellnek a képét mutatja, amely a legtöbb ingyenes online vagy mobilos live service játékra jellemző. Amely azokban az élő szolgáltatásos játékokban bevett mód, de nem egy sztori alapú, egyjátékos és amúgy teljes áron (64,99 euró) kínált AAA akció-RPG-ben.

Az iparban már így is nagy port kavar ezeknek a live service elemeknek az erőltetése a AAA teljes áron kínált játékokban, megannyi botrány volt már ebből az elmúlt években. Mindezt úgy lépte meg a Capcom, hogy sunyi módon nem szólt erről senkinek (bár a Forbes szerint mintha benne lett volna a kiküldött útmutatóban, én ennek nem láttam nyomát sem) és azután tették bele a szoftverbe, hogy kimentek a pozitív tesztek a sajtóban. Nem ez volt az első ilyen húzásuk, ugyanis a tavaly megjelent Resident Evil 4 Remake esetében is hasonlóan jártak el. Éppen ezért a játék értékelése a Metacritic-en jelenleg 87-es metascore-on áll, a játékosok visszajelzése azonban már nem ilyen pozitív, a user score csupán 6,3 pontos lett. Steamen még szembetűnőbb, hogy a játékot erősen lepontozták, jelenleg Vegyes a megítélése.

PC-n pedig komoly technikai gondokkal is küszködik a szoftver. A teszt során én a PlayStation 5 verziót próbáltam, ott lényegesen jobb a helyzet. A grafika környezeti szép és autentikus, de a karakter animációk azért olyan sokat nem fejlődtek. A Capcom persze tud a problémákról és a megjelenés napján, március 22-én egy nyilvános közleményben kértek mindenkitől bocsánatot és közölték, hogy hamarosan kijavítják a hibákat. A játék körül tehát meglehetős botrány alakult ki, amely inkább szólt a mikrotranzakciós megoldásnak, mintsem a játéknak, mert az önmagában nagyon jó lett. Éppen ezért hiába a botrány és a felháborodás, a játék jól teljesített az eladásokban. A SteamDB adatai szerint az egyidejű játékosszám elérte a 228 ezret és jelenleg is közel 78 ezren játszanak vele. És ez csak a PC-s adat, ehhez hozzájön még a PlayStation és Xbox játékosszám is, tehát a Capcom sikernek könyvelheti el. Az más kérdés, hogy ezután vajon a többi kiadó is hasonlóan jár el majd játékaiknál?

Remek folytatás lett a Dragon’s Dogma 2. A Capcom úgy nyúlt hozzá a több mint tíz éves első részhez, hogy ahol lehetett továbbfejlesztették, bővítették, finomították a jól bevált játékelemeket. Egy hatalmas nyitott világú akció-RPG kapunk, amelyben több száz órányi kalandban vehetünk rész a gép által irányított pawn társakkal. Egy vérbeli fantasy szerepjáték, amely méltó az első részhez és az utóbbi évek sikerjátékaihoz is. A játékot egyedül a kiadó által az utolsó pillanatban belerakott mikrotranzakciós rendszer árnyékolja be, amelyre egyáltalán nem volt szükség, enélkül is játszható lenne, de üzleti szempontból a kiadót igazolja. A botrány ellenére a Dragon’s Dogma 2 sikernek bizonyult, bérelt helye van az év legjobbjai között. A műfaj rajongóinak mindenképpen ajánljuk, a többieknek csak óvatosan, mert keményvonalas szerepjátékról van szó.

A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította részünkre. A Dragon’s Dogma 2 elérhető dobozosan PC-n, PS5-n és Xbox Series X/S konzolokon. Az aktuális megjelenési lista megtekinthető az oldalukon.

Szerző
Faragó Dániel

Gamer, videójátékos újságíró és Star Wars rajongó. Akkor került kapcsolatba a játékokkal, amikor először a kezébe adták a Rogue Squadront és a Tomb Raidert. 2019-ben kezdett el videójátékokról írni a Ziro.hu oldalán, majd ezt kibővítve folytatta a Rebo.hu felelős szerkesztőjeként.

Szólj hozzá!

Budapest Comic Con

Közelgő események

Még több a témában...

Rise of the Ronin
Játéktesztek

Rise of the Ronin teszt

Tesztünk az új PlayStation 5 exkluzív szamurájos játékról.

Dune: Awakening
Játékok

Arrakis életre kel a Dune: Awakening című online túlélős játékban

Új előzetesen csodálhatjuk meg a Dűne világában játszódó új túlélős MMO-t.