Nem tartozik szívünk csücskébe a Star Wars I. rész – Baljós árnyak, ám abban mindenki egyet ért, hogy a fénykardpárbaj félelmetes volt.
Minden Star Wars-trilógiának megvannak a gyenge pontjai, akárcsak a klasszikusnak, úgy az előzménynek és a folytatásnak is. Mikor George Lucas a kétezres évek elején elkészítette az eredeti trilógia felvezetőjét, sokan utálattal tekintettek az új részekre, különös tekintettel az I. részre, amiért megteremtették Jar Jar Binkset, ami nem mellesleg Lucas kedvenc karaktere a galaxisban. De mást is adott az előzménytrilógia, látványos fénykardpárbajokat.
Az egyik epikus jelenetet a Baljós árnyak szállította, amikor Obi-Wan Kenobi, Qui-Gon Jinn és Darth Maul találkozik a film végén, majd a látványos fénykardpárbaj alatt John Williams zeneszerző Duel of the Fates című száma felcsendült. Most erről a kiemelkedő pillanatról mesélt A klónok háborúja készítője, Dave Filoni, aki egyébként nagy rajongója a jelenetnek, és azt is megosztotta, hogy miért tartja az előzménytrilógia egyik legfontosabb jelenetének.
A Disney Gallery: The Mandalorian legújabb epizódjában többek között erről a jelenetről is beszélt Filoni, véleménye szerint meghatározó jelentőséggel bír a franchise jövőjére nézve, hiszen a harc sorsa döntő szerepet játszik Anakin Skywalker életében.
A Baljós árnyakban ezt a két jedit néztük, miközben a gonosz ellen harcoltak. Maul nem is lehetne nyilvánvalóbb, hogy ő gonosz. Úgy tervezték, hogy gonosznak tűnjön és ez az arckifejezéséből is látszik, egészen a fénykardjával bezárólag. A tét valójában itt az, hogy mi fog történni Anakinnal, mert Qui-Gon más, mint a többi jedi, és erre a filmben is rájöttél.
Filoni szerint Gui-Gon Jinn apafigura szerepet töltött be a történetben, aki még a Jedi Tanács akaratával is szembe szegült, amikor elvállalta, hogy jedit nevel Anakinból, és valójában ő itt a film végén Anakinért is harcol.
Anakinért harcol, és ezért hívják Duel of the Fates-nek, mert a gyerek sorsáról szól. Attól függően, hogy mi lesz a harc kimenete, Anakin élete drámaian megváltozik. Qui-Gon elbukja a párbajt, szóval az apafigura meghal. Qui-Gon tudta, hogy mit jelent, amikor elválasztotta a gyereket az anyjától, aki ezután Obi-Wan mellett marad. Obi-Wan csak azért képezte ki Anakint, mert megígérte mesterének, és nem azért, mert érdekelte a fiú sorsa. Ő Anakin testvére, de nem apafigura, és ez kudarc Anakinnak, mert nincs családja, amire szüksége lenne. Elveszti anyját a következő részben. Nem teljesítette ígéretét anyjának, hogy ’visszajövök és megmentelek’. Teljesen sebezhetővé vált így, már pedig végső soron a családról szól a Star Wars.
Filoni továbbá kiemelte még, hogy a Duel of the Fates nemcsak az I. részre volt nagy hatással, hanem a teljes Star Wars történetre kiterjed, egészen a végső találkozásig, amikor Luke Skywalker találkozik az Uralkodóval a Star Wars VI. rész – A Jedi visszatérben.
Szóval az a jelenet a filmben, amiről sok embernek szerintem csak a menő fénykardpárbaj maradt meg, és ez minden, ami megmaradt az előzménytrilógiából. Ez egy konkrét harc, és a célt Maul szolgálja, aki meghal a végén – mielőtt George megbízott, hogy hozzam vissza. De itt meghal, s ismét bebizonyítja, hogy az Uralkodó teljesen önző. Maul csak egy eszköz, kihasználja az embereket, és most ezt a gyereket fogja. Ez az egész egészen addig a mondatig megy, ami gyerekként megrémített engem, amikor az Uralkodó azt mondja Lukenak, hogy ’Te, akárcsak az apád, az enyém vagy már’.
És nem utolsó sorban Colin Tervorrow a Duel of the Fates alcímet választotta a IX. részhez is, ami nem készült el, szóval a teljes kör ezzel zárult volna a legendás Skywalker történetben.
Szólj hozzá!