Assassin’s Creed Black Flag Resynced – Teszt

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

A Ubisofthoz is elért a remake láz és a kútba ment Prince of Persia: The Sands of Time remake helyett kapóra jött az Assassin’s Creed felújítása. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mint a széria talán legkedveltebb darabja (az Ezio-trilógia mellett), mint a 2013-as Assassin’s Creed IV Black Flag. Az alapvetően kalózos epizód máig az egyik legjobb résznek számít az orgyilkosos szériában a Ubisoft fejlesztői pedig ügyesen alkották újra a legújabb grafikus motorral mai konzolokra. Mindezt úgy, hogy Edward Kenway történetét meghagyták úgy, amilyennek volt, kicsit ki is bővítették, a jelenszálat pedig helyettesítették az új Animus Hub megoldásaival. A játék nemcsak grafikailag újult meg, hanem a játékmenet, a harcrendszer és a menürendszer is modernizálódott. Az Assassin’s Creed Black Flag Resynced egy igényes ráncfelvarrás, amely pont ott változtat az eredetin, ahol még nem fáj, a legjobb elemeit pedig meghagyja olyannak, mint amilyen volt.

Sokáig igen szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy szükség van-e a Black Flag remake-jére, hiszen a fejemben egy igen szép és igényes játék emléke élt. Viszont amikor megtudtam, hogy alapvetően dolgozzák és a grafikát és a harcrendszert, mindezt az Assassin’s Creed Shadows lenyűgözően jó új Anvil motorjával, egyre inkább izgatott lettem iránta. A végeredmény pedig jobb, mint amire számítottam, persze azért vannak említésre méltó problémák.

Kövess minket Facebookon is!

Azoknak, akiknek nem ismert. Az Assassin’s Creed IV Black Flag egy Edward Kenway nevű kalózról szól a 18. század elején, aki azért jött a Karib-tengerre, hogy meggazdagodjon és szerencsét próbáljon. A váratlan találkozás nyomán kapcsolatba kerül az asszaszinokkal, felveszi egyikük identitását, hamar találkozik a templomosokkal és belecsöppen ebbe az évezredek óta tartó titkos háborúba a két társaság között. Kenway azonban alapvetően egy kalóz és a játékos is eként tevékenykedik, találkozunk a korszak hírhedt kalóz kapitányaival, mint Feketeszakáll, Mary Read, Anne Bonny, Jack Rackham vagy Charles Vane és egy vérbeli, epikus kalózos/Assassin’s Creed történetet élhetünk át, amelyben a barátság és az önfeláldozás új értelmet nyer.

A Black Flag vitán felül a széria egyik legjobb darabja máig, még úgy is, hogy sosem volt igazi asszaszin történet a főszereplő miatt, de a jelenszállal és a Sage-obszervatórium sztorival már jól illeszkedett a szériába. A Ubisoft ezzel nyitotta meg a kapukat az olyan részek felé, melyek elsősorban egy népszerű történelmi kort és helyszínt vesznek alapul és ebbe illesztik bele az Assassin’s Creed világát. Így ezt követte az ókori egyiptomos Assassin’s Creed Origins, az ókori görögös Assassin’s Creed Odyssey, a vikinges Assassin’s Creed Valhalla és legutóbb a szamurájos Assassin’s Creed Shadows.

Az Assassin’s Creed Black Flag Resynced viszont már az új, a Shadows által lefektetett rendszerbe illeszkedik. A történet és a játék magja megmaradt annak, ami 2013-ban volt, de szinte minden modernizálódott. A teszt egy alap PS5-ön zajlott. Már a játék indulásánál a Shadows menürendszere fogadott és egyből világossá vált számomra, hogy a Ubisoftnak milyen hosszú távú tervei is vannak az új Animus Hubbal, de erről picit később.

A játék grafikailag teljesen megújult. A Shadowshoz kifejlesztett új Anvil motor bámulatosan részletgazdag, mikropoligonos rendszere fotorealisztikus grafikát és textúrákat kínál. A fény-árnyékok teljesen újak, Ray Tracinget kapott, a karakterek modelleket lecserélték, dinamikus évszakváltozást kapott, tényleg egy új játék képét festi le már az első perctől kezdve. Az animációkat is lecserélték, bár Kenway egyes mozdulatai azért néhol a 2013-as játékot idézik, de a parkourt szinte teljesen lecserélték és Naoe mozdulatait emelték át.

A fejlesztők itt nem álltak meg, ugyanis a harcrendszert is teljesen átdolgozták. Kikerült a régi részekre jellemző egygombos kardozás és beemelték az új RPG részekből a parry-attack-dodge stílust. Az átállás teljesen organikus, sokkal több a lehetőség Edward harcaiban, de nem megy át souslike csapkodásba, mivel nincsenek szintjei az NPC-nek, ez nem lett RPG. A rejtett pengés támadás kikerült, a penge kizárólag orgyilkosságokra használható, ezzel szemben a két kard és a dupla pisztoly, a kivethető csáklya és a többi eszköz igazán változatos harcokat eredményez, gyengébb és erősebb vágások, rúgások, kitérések és robbantások is jöttek nagyjából a Shadows és a Valhalla módján, én nagyon élveztem az új harcokat. Természetesen látványos kivégzős animációk is maradtak, sőt kapunk újakat is.

A bejárható területet is frissítették. Már az eredeti rész is hatalmas nyitott világot kínált a Karib-tengeren, de sokkal több a felfedezni való. Több titkos helyet kapunk, legyen az a kincsesládák, a hajóroncsok rejtette titkok a tenger alatt, vagy egy járókelő pénztárcája. A loot rendszert átláthatóvá tették. A játék nem szórja ész nélkül a felvehető tárgyakat, de pont annyi gyűjthető nyersanyagot kapunk, amivel fejleszthetjük a fegyvereinket. Apropó ebben is teljesen a Shadows jelenik meg. A teljes menürendszert szamurájos részből emelték át. Fejleszthetjük Kenway ruháit és fegyvereit, újakra cserélhetjük, de karakterszintezés nélkül. Ugyancsak fejleszthetjük a Csóka nevű hajónkat is, egy átláthatóbb menüben, mint az eredeti játékban.

Lecseréltek és újra szinkronizáltak több száz órányi anyagot, rengeteg új effekt került bele a játékba, ahogy a nyitott világ is sokkal élőbbnek tűnik. Több ismerős helyszín kissé máshogy fest, mint 2013-ban, de semmi olyan, ami gyökeresen átírná az eredetit. Új toborozható karakterek jelentek a Padre, Lucy Baldwin és Tobias ‘Deadman’ Smith képében, ők új melléksztorikat kapnak és ezek teljesítésével csatlakozhatnak legénységünkhöz. Megint csak a Shadows küldetésrendszere ugrik be itt.
Ami igazán új, hogy a Black Flag Resynced kapott egy teljesen új sztoriszálat, amelyet a fő kampány után érhetünk el, fogjuk fel DLC-nek. A World Without Gold című történetfolyamban Maynardot kell üldöznünk és egy sor rejtélyt megoldanunk. Ezen felül új mellékküldetéseket kapott Feketeszakáll, Stede Bonnet és új fajta ereklyegyűjtögetések is érkeztek.

Viszont itt kell szót ejtenünk arról, hogy a sok újdonság mellett mi az, ami teljesen kikerült az eredeti játékból. A Black Flag Resyncedből teljesen kivágták a jelenkori történetszálat. A Ubisoft elég nehéz helyzetben volt ekkoriban, mivel az előző rész, az Assassin’s Creed III végén meghalt Desmond Miles, aki addig a játékok egy fontos összekötő hőse volt és általa a jelenkori történet is hangsúlyos volt. Mindez megszűnt és egy vákuumot hagyott maga után, mely érezhető volt a Black Flagben. Itt egy névtelen Abstergo gyakornokot irányíthattunk, aki belecsöppen az asszaszinok és templosok viszályába. Nem volt nagy szám, de egész jól felvezették a Sage és Obszervatórium vonalat erős Isu háttérrel, amelyet aztán tovább vittek a Rogue, Unity és Syndicate részekben is, ám utána teljesen mellőzték. A játékból ugyancsak kikerült a Freedom Cry nevű DLC is.

Mivel a Ubisoft a Shadowsszal teljesen új alapokra helyezte a jelenkori szálat, amely már nem a játék fő sztoriját megszakító matatás a jelenben, hanem az Animus Hubon keresztül kioldható új feladatok és történetek. A Black Flag Resynced már ennek a szellemében készült. Akik játszottak a Shadowsszal, azoknak itt kamatoznak is erőfeszítéseik. Az ott kioldott kulcsokat fel is használhatjuk itt, így már látható, hogy miként is működik a Hub. Új Animus emlékeket, projekteket, szinkronizációkat kapunk, illetve új négy új Rift is érkezik a Hubban, melyek új mellékküldetéseket jelentenek. Lehet, hogy már szakítottak az eddig megszokott jelenkori történettel, de akik követték a szériát, azoknak tudják, hogy Desmond halála ót az egész koncepció céltalan volt, most egy elegánsabb megoldást választottak, igaz nem is olyan érdekes, mint a korábbiak.

A játék technikailag igen jó állapotban van, mindezt nem vártam volna a Skull and Bonest fejlesztő Ubisoft Singapore csapatától. Persze nem egyedül voltak rá, hiszen ezt a remake-et a Ubisoft 15 stúdiója készítette a világ minden pontján. A befektetett munka meg is hozta a gyümölcsét. Az optimalizáció remek, még alap PS5-ön is jól tartja az FPS-t a játék Fidelity módban is. Azért vicces bugokba most is belefuthatunk, lebegő bokrokkal és hasonlókkal találkozni, de ezek még kijavíthatók patchekkel. A Shadowsszal tényleg lefektették az új Assassin’s Creed játékok technikai alapját.

VERDIKT

Egy remake esetében mindig az a kérdés, hogy megéri-e az árát ugyanaz a játék, csak szebb kinézetben. Az Assassin’s Creed Black Flag Resyncedről elmondható, hogy megéri azt a 60 eurót, amit elkér érte a Ubisoft. Grafikailag teljesen megújult, szépen újraalkotott remake mai játékrendszerekre. Szinte nincs olyan eleme, amit ne modernizáltak volna, igényes munka, mely sok új tartalommal is bővült és pont azt távolították el, amelyért már 2013-ban sem voltak oda a játékosok. Ha minden remake ilyen lenne egy szavam se lenne a formátum ellen, mert ebbe látszik, hogy fektettek időt és munkát. Akik szerették az eredeti Black Flaget azok se hagyják ki, nekem a nosztalgián túl egy újszerű játéknak érződik, akiknek pedig kimaradt ez a rész, most egy remek lehetőség kipróbálni. Vajon, ha ez siker lesz, a következő Resynced már az Ezio-trilógia vagy az első Assassin’s Creed játék lesz? Az Assassin’s Creed Black Flag Resynced július 9-étől játszható PC-n, PS5-ön és Xbox Series X/S-en.