Mit tudunk az asszaszinokról, az Assassin’s Creed főszereplőiről?

Március 20-án érkezik az Assassin’s Creed Shadows, amely a legújabb rész lesz a szériában. Ennek apropóján cikksorozatunkban járjuk végig az Assassin’s Creed legfontosabb témáit, területeit. Kezdjük mindjárt a címszereplő Asszaszin Testvériséggel. A történelemkönyvekből ismerősek lehetnek, ám a videójátékban ennél jóval idealizáltabb változatával találkozhatunk.

Röviden:

- Asszaszinok a történelemben és a videójátékban.
- Eredetük és a Krédó.
- Eszközeik és módszereik.

Hasist fogyasztó muszlim orgyilkosok?

Az Assassin’s Creed egy kitalált, fiktív univerzum, noha erősen támaszkodik valós történelmi tényekre, személyekre. A címszereplő asszaszinok valójában is egy létező szervezet volt. A történészek szerint iszlám iszmaelita síita felekezethez tartozó nizáriták egy szektája volt a keresztes háborúk idején. Az asszaszinok alapítója Hasszán-i Szabbáh, perzsa hadúr volt. A szervezet igazi fanatikusokból állt, akik nagyon hatékony orgyilkosságokat követtek el, központjuk Alamut várában volt, a mai Irán területén.

Állítólag a gyilkosságok előtt rituálisan hasist fogyasztottak, a bódult követőiket pedig a földi paradicsom ígéretével kábították és fanatizálták. A hasis szóból ered a szervezet neve, arabul hasísín, majd ebből alakult ki az asszaszin. Ám ezt az elméletet is újabban cáfolják és a hasis fogyasztást is csak a korabeli keresztény krónikásoknak tulajdonítják. A történészek véleménye megoszlik arról, hogy mennyire voltak sikeres orgyilkosok az asszaszinok, egyesek szerint az egész Közel-Kelet rettegett tőlük, mások szerint csak nagyon kis számú és sikeres gyilkosságot hajtottak vére. A fő ellenségük azonban nem a Szentföldre betörő keresztények, hanem a rivális Szeldzsuk uralom és az Abbászida Kalifátus megdöntése volt. Ehhez akár még a keresztényekkel is hajlandóak voltak szövetkezni. Az asszaszinok bár félelmetes szervezet volt ekkoriban, a köréjük épült legenda nagyobb, mint amilyenek a valóságban lehettek. Jól mutatja a kulturális jelentőségüket, hogy egyesek korunk iszlám terrorizmusának őspéldaképeit látják az asszaszinokban, de erre nincsenek konkrét bizonyítékok. Ezt a történelmi legendát viszonyt ügyesen szőtte tovább a Ubisoft egy egészen új univerzumot alkotva a csuklyás, pengés orgyilkosok köré.

Eredetük és történetük az Assassin’s Creed játékokban

A történelem lapjain az asszaszinok csak a keresztes háborúk idején (11-13. század) jelennek meg, előbb vagy ennél később már nem esik róluk szó. A Ubisoft ezt gyorsan kibővítette és amolyan korokon átívelő titkos társaságot faragott belőlük. Míg az első Assassin’s Creed a 12. században játszódik a Szentföldön, a későbbi részek már más-más történelmi korokban és földrészeken helyezkednek el. A játékban nem a muszlim orgyilkosvonal, hanem inkább az igazságért és az elnyomás ellen küzdő titkos testvériség képében jelentek meg, kicsit tompítva az élét az orgyilkosok pengéjének ezzel. Kellett is kicsit idealizálni, hiszen ez a játékszéria mégiscsak orgyilkosokból csinált hősöket.

Az Assassin’s Creed világában az Asszaszin Testvériség egészen az ókorig, azon belül is Egyiptomig vezethető vissza (bár igazából az Isu Ádám és Éváig, de róluk majd egy későbbi cikkben). Az asszaszinok elődei a Rejtőzködők voltak, akiket egy Bayek nevű medzsaj és volt felesége Aya (későbbi nevén Amunet) alapították, miután leszámoltak az Ősök Rendje (templomosok elődei) tagjaival Egyiptomban és az ókori Rómában, köztük Iulius Caesarral is. A szervezet hamar elterjedt szerte az ókori világban, de még Kínáig is eljutottak követőik.

Az első dedikált rejtett pengés orgyilkosságot viszont nem ők, hanem egy Dariusz nevű perzsa harcos követte el az I. e. 5. században, mikor végzett I. Xerxész perzsa királlyal. Bayek és Aya megtalálták Dariusz fegyverét, így ezáltal a rejtett penge a Rejtőzködők elsődleges fegyvere lett. A Rejtőzködők egészen a keresztes háborúkig fennmaradtak és hatékonyan működtek, amikor Szabbáh átszervezte őket asszaszinokká és onnantól egy új és nyilvánosabb szervezet lett. A keresztes háborúk után a mongol hordák kiűzték őket a Szentföldről és onnantól az asszaszinok ismét egy alvilági szervezet lett. Szerte a világon mindenhol megtalálhatóak voltak helyi sejtjeik, akik elszántan vették fel a harcot a szintén háttérben megbúvó templomosok ellen a mai napig. Legalább is az Assassin’s Creed fiktív világa szerint persze.

A Krédó

Ahogy a széria címe is jelzi, a központi téma az Assasszin Testvériség krédója, hitvallása. Az asszaszinok krédója három morális alapelvből áll, amelyek a sikeres orgyilkosság végrehajtását irányozzák meg a követők számára. Eszerint a három alapelv így szól.

• Tartsd távol a pengédet az ártatlanok húsától.
• Rejtsd el magad.
• Soha ne veszélyeztesd a Testvériséget.

A három alapelv szerint jól látható, hogy az asszaszinok a lehető legkevesebb áldozatra törekedtek. Személyiségüket elrejtették, a követőktől pedig örök hűséget és titoktartást vártak esküjük után. Az alapelveket egy mondatban (doktrínában) is megfogalmazták, amely iránymutató is lett a Krédóhoz, mely úgy szól, hogy „semmi sem igaz, minden megengedett”. A hitvallásban némi irónia fedezhető fel, hiszen az asszaszinok úgy hirdetnek békét és igazságot, hogy közben gyilkolnak. Az emberek szemét és elméjét szeretnék felnyitni, de tagjaikból fanatikus követőket faragnak, akik vakon engedelmeskednek minden parancsnak. Így a szervezet tanai és módszerei erősen megkérdőjelezhetők. Az asszaszinok mégis azt tanították az újoncoknak, hogy az életre adott összetett válaszokat el kell fogadniuk, ahogy a bizonytalanságot is természetesnek venni. Így bölcsességük pont ebből a bizonytalanságból alakult ki.

A szervezet célja létrejöttétől, vagyis Bayektől kezdve az volt, hogy szembeszegüljenek a tekintélyelvűséggel, az elnyomással, a korrupcióval, az igazságtalansággal és felszabadítsák az elnyomottakat. Ennek ellenére céljuk nem a szabadság volt (pláne nem az ókori, középkori korokban), hanem sokkal inkább a béke előre mozdítása. Az asszaszinok a globális jólét és harmónia megteremtésére törekszenek, ami lényegében egy utópiának felel meg. Ebben osztoznak a templomosokkal abban az őszinte vágyban, hogy megoldják az emberiséget sújtó káoszt. A két szervezet viszont módszereiben erősen különbözik és lényegében ez határozza meg a köztük húzódó konfliktust.

Eszközeik, működésük

A Rejtőzködőktől kezdve a szervezet mindig is nagyon pontos és halálos orgyilkosságokra törekedett. Ehhez a lehető legnagyobb fokú diszkréció és előkészítést társult. A kiszemelt célpontról információgyűjtés indult, hogy kiszűrjék a veszélyes elemeket. Miután megvolt a hely és a legjobb időpont, az orgyilkos lopakodva, elvegyülve a tömegben, a sötétből csapott le egy váratlan pillanatban. Az asszaszinnak csak egyetlen esélye volt, hiszen a célpontjaik többnyire magas rangú személyek, akár nemesek, uralkodók, pápák is lehettek komoly védelemmel.

A meghiúsult orgyilkosság és a kudarc felért egy halálos ítélettel az asszaszinnak, így a kiképzésüknél nagy figyelmet fordítottak a higgadt vérmérsékletre és precizitásra. Az asszaszinok legfőbb fegyvere a rejtett penge volt. A perzsa Dariusztól származó penge egy precíz és jól elrejthető fegyver volt. Egy alkarra szerelhető penge, amelyet egy könnyű mozdulattal lehetett kioldani és egy jól irányzott döféssel halálos sebet ejteni. A legcélszerűbb az áldozat nyaki artériája volt, de sokszor a szívet vagy más testrészt céloztak meg vele. A penge nagyon éles volt és a ruha alatt könnyen rejthető, innen a neve.

A Dariusz-féle penge egy hibával készült, ugyanis kioldásnál útban volt neki a gyűrűsujj, így azt az asszaszinok inkább levágták, amolyan beavatási rituálé gyanánt, hogy ne legyen útban. A gyűrűsujj hiánya azonban, könnyen azonosíthatóvá tette őket. A hibát már Altair is igyekezett megoldani, ám végül a reneszánszember, Leonardo da Vinci javította ki az Ezio Auditore által összegyűjtött iratok alapján. Onnantól kezdve az asszaszinoknak nem volt szükséges eltávolítani a gyűrűsujját, pusztán egy égésnyommal jelezték az ujjon a beavatásoknál.

A pengén kívül az asszaszinok igen jó kardforgatók voltak, ahogy az íjjal is jól bántak. Haladva a korral mindig valami új fegyvert alkalmaztak a lőfegyverektől, a mérgeken át egészen a füstbombákig. A rejtett penge viszont megmaradt a 21. századig is, mint alapvető fegyverük. A tagok kiképzésél a karforgatáson túl komoly fizikai erőnlét is megkövetelt volt, ugyanis tudniuk kellett felmászni házak és sziklaszirtek oldalán is, vagy magas fákra, tornyokra is akár. A beavatás fontos része volt az úgynevezett Hitugrás (Leap of Faith), amely szintén Bayektől származik. Ez egy veszélyes akrobatikus mozdulat, amikor a magasból a mélybe veti magát az asszaszin és egy szalmabálán érkezik. Igazi bátorságpróba. A beavatás egy hosszú folyamat volt, amely próbára tette a jelölt képességeit és pszichéjét is.

Az asszaszinok öltözéke is a rejtőzködéshez idomult. Mivel a szervezet a Közel-Keletről származik, fehér köpeny és csuklya volt a hagyományos öltözékük. Ennek színe és formája később sokat változott idomulva a kor és az adott nép kultúrájához, divatjához, de a csuklya javarészt általános maradt. A szervezet többnyire hierarchikus volt. Gyakran álruhában is tevékenykedtek az asszaszinok. A jelöltek beavatottak, aztán asszaszinok lettek. Belőlük csak a legjobbak váltak mester asszaszinná. A szervezet vagy a helyi sejtek vezetője a mentor címet viselte. A Rejtőzködőkkel kezdve minden sejt egy kisebb bázissal, főhadiszállással rendelkezett, amelyeket irodáknak neveztek. Ezek különböző városokban, településekben voltak megtalálhatók és igyekeztek valamilyen más tevékenységgel elfedni az asszaszinokat.

„A sötétben munkálkodunk, hogy a fényt szolgáljuk. Asszaszinok vagyunk.”

Az Assassin’s Creed világában az asszaszinok sokat változtak, alkalmazkodtak az évszázadok alatt, de alapelveik mit sem változtak. Ez egy orgyilkos szervezet, egy fanatikus szekta, akik arra esküdtek fel, hogy elnyomás és az igazságtalanság ellen harcoljanak, főként a templomosok ellen. Noha doktrínájuk erősen merev, cinikus és alapvetően orgyilkosokról beszélünk, mégis egy humanista és idealista szemlélet jellemzi. A Krédó hangsúlyozza az emberiség azon lehetőségébe vetett hitet, hogy az oktatás, a hit és a véleménynyilvánítás szabadsága által lehetővé tett kollektív növekedés révén elősegítheti a világbékét. Az asszaszinok pedig ezekért az elvekért küzdenek a történelem során. Persze mindezt ebben a fiktív univerzumban, mielőtt a történelmi hitelességet kérnénk számon a játékokon…