Íme a legostobább és legrosszabb Transformers-film, amit valaha bemutattak a nagyérdeműnek.
Michael Bay: Mit tettél szerencsétlen franchisezal? Nagyon nehéz szavakat találni, mondatokba foglalni mindazt, amit láttunk a Transformers: Az utolsó lovag bemutatóján. Ha egy szóval kéne jellemeznem a filmet, akkor a legtalálóbb az ostoba szó lenne rá. Hogy miért? Mert ennyire buta történetvezetést még nem is láttunk nagy blockbusternél, pedig a korábbi filmek sem tették magasra a lécet, könnyedén meg lehetett volna ugrani, ám ehelyett hatalmas pofára esést mutatott be az ötödik Transformers-film.
Már az első előzetesek után érezni lehetett, hogy valami nincs rendben, de akkor még nyugtattuk magunkat, kényelmesen hátradőltünk a székben és vártuk az újabb híreket és trailereket. És lám, a stúdió csak úgy ontotta magából az előzeteseket, az egyiket alig mutatták be, másnap már egy másik érkezett, és ez így ment a bemutató hetéig, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy a film minden egyes momentumát kiadják, mert a két és fél órásra nyújtott Az utolsó lovagban így is akad nem látott rész. Indokolatlanul hosszú lett a film, bár ezt a sok hülyeséget bele kellett passzírozni valahogy. Amit csak el tudtok képzelni az felrobban, megsemmisül. Sajnos Bay védjegye mellett találkozunk még egy sor kínos beszólással, őrülten izzadó arccal, kamera felé futó csajjal és szexista szimbólummal. Bocsánat, hát erről szóltak eddig a Transformers-filmek, akkor mi baj ezzel? Bay utolsó filmjében még azt is sikerült elrontania, ami már csírájában hibás volt.
Hiába 157 perces, a film történetéről így sem sokat lehet elmondani, mert ember legyen a talpán, aki értette, és bírta követni azt a sok zagyvaságot, amit ezek összehordtak a vásznon. Több fronton zsibbasztják agyunkat a készítők: egyszer ott van a Föld bolygó, a kozmosz és a múlt. Igen, a múltban is járunk, ahogy ezt a trailerekben és hírekben beharangozták – és már ott vakartam a fejem, hogy mi a fenéért megyünk vissza a lovagkorba? Ádáz harcba keveredik Arthur király, felbukkan az alkoholista Merlin is, hogy a köré szőtt hülyeséggel mesélje el, mennyire nagy szerepet játszottak már akkor a transformerek. A nácikról már nem is beszélve. Nem kell ennyire előrerohanni cselekményben, hogy elveszítsd a fonalat, mert konkrétan az első pecektől szétesik az egész film. Noha egyesével jó kis rövidfilmeknek eladható, ellenben itt egymás mögé helyezték a darabkákat, és így próbálták egybefüggő mozifilmet kreálni, melyben az sem meglepő, hogy az egymással beszélő színészek elbeszélnek egymás mellett, mintha nem hallanák a másikat, hogy mit mond. Kismillió helyszínre vezet a film, csak hogy elmeséljenek ott is egy rövid történetet az alakváltó űrlény robotokról. Ha ennyire erőltetik azt, hogy évszázadok óta köztünk élnek a transformerek, akkor hogy tudtak titokban maradni a 2007-es Transformersig? A 7-es szektor emberei megdermedtek, mikor megtudták, Megatronon kívül vannak más élő robotok is a Földön.
Egyik munkatársunk így jellemezte a Transformerek univerzumát:
A sztori annyira komplex, hogy már-már érthetetlen. Lehetetlen követni. A filmmel a legnagyobb problémám az volt, hogy céltalan. A korábbi Transformers filmek legalább szórakoztatóak voltak. Erre még ezt se lehet mondani – Dobróka Tamás
Maguk a szereplők sem értik, hogy mit keresnek ebben a nagy univerzumban, mi lenne pontosan a szerepük. Itt van nekünk A kihalás kora főszereplője, Cade Yeager (Mark Wahlberg), akit köröznek az Államokban, és aki csak hallgatja lányát a telefonban, de egy szót sem mond, mert akkor lenyomozzák – mennyire logikus, ha nem beszélsz, rejtve maradsz -, másodállásban pedig szigorúan őrzött területre megy, hogy tizenéveseket mentsen ki (Izabellát, aki a chicagoi csatában elvesztette a szüleit). Ti értitek a logikát, mert mi nem. Laura Haddock karaktere az egyetemi tanár, aki hiába keresi a válaszokat, nem találja, csak a kamera mutatja jól meg nekünk előröl és hátulról is, mert egy dögös csajt kötelező megmutatni. A történetet szegény Sir Anthony Hopkins próbálja összerakni, aki azóta elmondta egy interjúban, hogy nem teljesen értette, miről szól a film. Nagy bajt sejtett, ha egy színész nem tudja, hogy miről szól a film, amiben szerepet vállalt.
Ezért az egészért aztán felállíthattak egy Transformers írói szobát. Mintha a forgatókönyvet író személyek nem is találkoztak volna egymással, és ki-ki megírta maga kis történetszálát, majd a végén jött Michael Bay rendező úr, és találomra egymás mellé rakta a cselekményeket, és elkészült a még mindig nagyon látványos, nagyon menő, nagyon hangos, nagyon csinos, nagyon sok robbanást felhalmozó akciófilm. De minek? Bay nem érte be holmi robbantással, megtolta az akciójeleneteket egy kis slow motionnel is, hogy még hatásosabb legyen IMAX 3D-ben.
VÉGSZÓ
A Transformers: Az utolsó lovagban az égegyadta világon mindent elrontottak, amit csak lehetett. Semmi sem stimmel, semmi sem kapcsolódik a másikhoz, indokolatlanul sok a szereplő, abszurd jelenetek és dialógusok, egymást püfölő karakterek, a jó és rossz fiúk, nagyon vagány sportverdák, bitang erős vonalak. Röviden így tudjuk jellemezni. Éreztem, hogy még visszasírjuk majd a Transformers: A kihalás korát.
1 Hozzászólás