x
Close






Közelgő események

Kritikák

Vérapó kritika

Ez történik, amikor elrontják a Télapó karácsonyát.

Vérapó kritika
  • Publisheddecember 5, 2022

Az elmúlt években már láttunk ilyen-olyan karácsonyi filmeket, szóval az ünnepi hangulatban készült filmek ötlete nem újdonság, de a sok próbálkozás után a Vérapó még mindig tud újat mutatni, amire aligha készültünk fel. A Die Hard és a Rambo szellemében készült mozifilm a nagy adag hohohóóót fűszerezi meg nem kevés véres akcióval. David Harbour különösen jól alakítja a nyűgös, kretén Mikulást. A film garantáltan meghozza a jókedvet a moziban.

Harbour Télapójával egy londoni kocsmában találkozunk először, amint a kiszállítások között felhajt néhány felest az egyik bárban, és láthatóan már nagyon elege van, hogy évről évre mindig neki kell kivinnie azt a sok ajándékot. Ez a savanyú hozzáállás megmagyarázza azt is, hogy engedheti meg magának azt, hogy egy hatalmas connecticuti kastélynál a csomagok kiszállítása közben megálljon, elkortyoljon (pontosabban ellopjon) egy nagy adag konyakot, néhány süteményt közvetlenül azelőtt, hogy egy elit felfegyverzett tolvajbanda betörne a kastélyba, és túszul ejtené a családot.

Az említett családhoz tartozik egy elhidegült szülőpár (Alex Hassell, Alexis Louder) és a lányuk (Leah Brady), aki még mindig hisz a Mikulásban, és viccesen megjegyzi, hogy most nézte meg először a Reszkessetek, betörők! című karácsonyi filmet. A dolgok akkor durvulnak el, amikor a tolvajok rájönnek, hogy nem egyedül van a család, egy nagydarab, Mikulásnak öltözött alak megölte az egyik emberüket. Kezdetben csak védekezni próbál a Télapó, de aztán egyre kiélezettebb és véresebb harcban találja magát a rosszfiúkkal szemben. Az már csak olaj a tűzre, hogy a tolvajokat egy karácsonygyűlölő lángelme vezeti, aki csak a Mr. Scrooge fedőnevet használja (John Leguizamo).

A norvég Tommy Wirkola rendező Pat Casey és Josh Miller forgatókönyvéből egy energikus, humoros és vérrel átitatott akciófilmet sikerült összehozni, amin többek között a John Wick és a Deadpool című filmek mögött álló producerek munkálkodtak, és kétségkívül, az eredményen ez meglátszik. Mondhatnánk, hogy gyerekjáték manapság összehozni egy ilyen filmet, semmi újat nem mutatott, mint amit láttunk már korábban, de mégis, a túlzó erőszak, a szórakoztató vígjáték és (ebben az esetben) a Hallmark-stílusban készült karácsonyi dolgokat összehozni elég nagy kihívás.

Harbour neve valószínűleg sokaknak a nagysikerű Netflix saját gyártású Stranger Things című sorozatból lehet ismerős, de bizonyos értelemben a Fekete Özvegy című filmben bemutatott durva antihőse áll legközelebb a mostani filmben nyújtott alakításához. Egy okos húzás a készítők részéről, hogy a Mikulást természetfeletti, mágikus erőkkel ruházzák fel – és Harbour saját bevallása szerint a mágikus képességek többségét ő maga sem érti – azonban messze nem lesz ezektől sebezhetetlen, és ahogy látjuk a filmben, ahhoz sem elég, hogy ne vérezze össze hófehér szakállát.

Egy rém egyszerű sztorival van dolgunk, nem ezért szeretjük majd a filmet, nem is ez volt a cél, hanem a szórakoztatás, a jól megkoreografált akciójelenetek, és az obszcén beszólások. Talán az egész filmben a tónusváltások a legzavaróbbak. Szerencsére nem nyújtották a végtelenségig a durvaságot, de abban sem vagyunk biztosak, ha rövidebbre vágják, nem vált volt a film javára egy rövidebb, de sokkal tömörebb kaland. A legfontosabb, hogy a film mögött álló készítők úgy tekintettek erre a filmre, hogy a Vérapónak bizony helye van a mozikban, nem streaming platformon kell bemutatni, hanem meg kell adni neki az elérhető legnagyobb felületet a bemutatásra. Abszolút érezhető a filmben, hogy a moziélményre kalibrálták, ahogy a legtöbb presztízsfilmet, amit az ünnepi időszakban mutatnak be a mozikban.

VERDIKT

Abban biztosak vagyunk, hogy nem a Vérapó lesz az a családbarát mozifilm, amire majd a családok jegyet váltanak, hogy gyerekükkel közösen nézzék meg az idei Mikulást. A legnagyobb korhatárt vették célba, a felnőtteket próbálják szórakoztató két órán keresztül, és a film becsületére legyen mondva, hogy ritkán lesz síri csönd a moziteremben, mert mindig van egy-egy olyan pillanat, amikor vagy a látvány, vagy a beszólás miatt felhördülnek a teremben.

Written By
Kévés Bence Mihály

Rajongásom a filmek után igazán a 2000-es évek elején kezdődött, ami 2016-tól tartalomgyártásban és kritikaírásban nyilvánul meg a Wide Screen oldalon.