Filmkritikák

Gran Turismo kritika

David Harbour és Archie Madekwe leiskolázta a mezőnyt a Gran Turismo-filmben.

340
Gran Turismo

A Gran Turismo az ellentmondások filmje. Annak idején, amikor a Sony Pictures bejelentette, hogy a PlayStation újabb klasszikusát hozza el a filmvászonra, sokan szemöldöküket ráncolták, hogy ebből az autós videójátékból mégis hogyan lehet filmet csinálni. Neill Blomkamp rendezőnek sikerült megcsinálni, de elengedhetetlen volt a zseniális forgatókönyv és a páratlan színészi játék. Fontos leszögezni, hogy ez egy olyan film, ami kimondottan videójátékosoknak készült, másrészt pedig egy igaz történet arról, hogy a videójáték egyik játékosából miként vált vérbeli autóversenyző. Ez nem az a hétvégi film, amire majd a családok elmennek, mert a Gran Turismo abszolút a játék szerelmeseinek készült, kezdve a megvalósítással, azzal a sok utalással, amit csak azok fognak érteni, akik valaha is játszottak a névadó videójátékkal a PlayStation-konzolcsaládon.

A film Jann Mardenborough (Archie Madekwe) történetét meséli el, aki egy tinédzser fiú, aki sok más tinédzserhez hasonlóan próbálja kitalálni, mihez kezdjen az életben. Apja, Steve (Djimon Hounsou), mindent megtesz, hogy Jann kimozduljon a szabadba, és megtapasztalja az életet, de a fiú inkább a Gran Turismo nevű szimulátor előtt tölti a napjait, és célként nem mást tűzött ki magának, minthogy egyszer belőle is versenyző váljék.

Gran Turismo

A tipikus és sablonos családi film minden jegyét hordozza a Jann történetét bemutató film. Jann álmodik valamit, amit az apja ellenez, és szenvedélyesen igyekszik bebizonyítani, hogy Steve és mindenki más téved Jann szülővárosában. A csavar az, hogy ezt egy videójátékon keresztül éri el. Ekkor jön képbe a Nissan szerencsétlenkedő marketingese, Danny Moore (Orlando Bloom), aki a leggyorsabb Gran Turismo-játékosokat felkarolja, és profi autóversenyzőket készül csinálni belőlük. Jann meghívást kap a GT Academyre, ahol több másik játékossal együtt őt is a veterán autóversenyző, Jack Salter (David Harbour) készít fel az életreszóló megmérettetésre. Salter kezdetben ellenzi az ötletet, és szerinte rossz ötlet tinédzser videójátékosokat versenyautókba ültetni; és mások is ellenzik még Moore tervét, köztük a versenyzőtársak is, akik azzal érvelnek, hogy óriási a különbség a szimulátor és a valódi versenypálya között. Itt nincs lehetőség újrakezdeni, életek forognak kockán. Jann kezdetben nehezen boldogul, majdnem lecsúszik a továbbjutásról, de szépen, fokozatosan építi fel a karrierjét, ahogy a film története is kezd kibontakozni, és egészen a legendás Le Mans-i 24 órás versenyen találjuk magunkat.

A Gran Turismo a múlt versenyfilmjeinek köszönheti hogy egyáltalán elkészült, olyan produkciók előzték meg, mint Ron Howard rendezőtől a Hajsza a győzelemért című filmtől kezdve Steve McQueen 1971-es Le Mans-jáig, vagy akár ide sorolhatunk még a néhány éve bemutatott Az aszfalt királyait is, ami szintén egy legendás versenyt elevenített fel a hosszútávú autóversenyzésből. Jacques Jouffret operatőr remekül érzékelteti az izgalmakat és a versenyautók gyors tempóját. Még abban a pillanatban is, amikor Jann csak Gran Turismót játszik otthonában, egy számítógépes effektekkel megrajzolt versenyautó kezd kirajzolódni körülötte, és ezek a jelenetek legalább olyan súllyal bírnak, mint amikor a versenypályán egy Nissan kormánya mögött látjuk Jannt száguldani.

Ami azonban a szokásos videójátékok adaptációja fölé emeli ezt a filmet, az a Jason Hall és Zach Baylin által írt forgatókönyv, valamint Harbour és Madekwe dinamizmusa. A forgatókönyv lemond arról, hogy drámát csináljon ebből a száguldozásból, mert inkább az apa-fiú kapcsolatot emeli ki, valamint nagyon fontos üzenetet közvetít a nézők felé, hogy bárkiből lehet bármi, csak akarni kell. A film remekül mutatja be, hogy egy hétköznapi angol srácból miként lett győztes, nemcsak a monitor előtt, de a versenypályán is. Jann nem egy tipikus gamer kocka, hanem egy autórajongó, aki egyfelől hódol hobbijának a videójáték világában, és emelett még marad ideje közösségi programokra is, például hogy eljárjon testvérével iszogatni a haverokkal, csajozni, és nem utolsó sorban még a családjának is szentel időt, szóval megvan minden ebben a történetben, hogy új szintre emelje a videójáték-adaptációjának fogalmát.

Miután Jann bekerül az Akadémiára, az egyik legesélytelenebb versenyzőként mutatják be, aki nem tud interjút adni a kamera előtt, szemben a sármosabb amerikai Mattyvel (Darren Barnet), de ami megkülönböztető őt a többiektől, hogy az élete tényleg a versenyzésről szólt a virtuális térben. Éppen ez teszi Jannt olyan jó karakterré, hogy ő csak egy átlagos gyerek, aki különleges körülmények között került be a csapatba, amihez kellett a Nissan példanélküli programja. A film első felében egymást érik a kudarcot és a nehézségek, ám Jann kitartó, és a mozifilm utolsó harmadában azon kapjuk magunkat, hogy szériaversenyző vált az átlagos tinédzserből. Ekkor vonatkoztatunk el az alapötlettől, hogy ez egy videójáték-feldolgozás, mert amit eddig láttunk, az maga volt a Gran Turismo, most pedig a való életben kell az akadályokat venni. Itt erősödik ki igazán, hogy mennyire jól összerakott forgatókönyvről van szó, hiszen a történet szempontjából itt alakul ki a nézőben, hogy Jannra úgy tekintünk majd, mint egy igazi autóversenyzőre és tiszteljük-e őt az elért célokért.

A film második részben sziporkázik mind Madekwe, mind pedig David Harbour a szerepében. Amiről Jann és apja nem tudnak beszélgetni, ott Jackkel szorosabb kapcsolat alakul ki a pilóta és mérnöke között. Harbour karakterének komikus oldalát ismerhetjük meg a film elején, és olyan érzésünk van, mint aki folyamatosan a közönség nevében beszélne arról, hogy a játékosokból nem lehet profi versenyzőt nevelni, és biztos kudarc (legrosszabb esetben halál) vár ezekre a fiúkra a versenypályán. De ahogy Jack és Jann egyre több időt töltenek együtt, Harbour fokozatosan döbben rá, hogy a fiú mennyire hasonlít önmagára, és kemény munka árán ezek a pilóták is képesek felvenni a harcot a profi versenytársakkal. Jack nemcsak megtörik, és megmutatja igazi oldalát, de egyfajta apai szerepet is betölt Jann életében a ringen.

Ez maximálisan Madekwe és Harbour filmje, így nem meglepő, hogy mindenki más csak úgy lehozza a szerepét, de különösen sokat nem tesznek hozzá. Orlando Bloom nem mutat extrát, passzol hozzá a pénzes fickó szerepe, bár néha túltolja a szerepét, és olykor mintha ő lenne a gonosztevő, aki a pénzt, és nem a nyers tempót helyezi előrébb. Hounsou most is jó, mint mindig, nagy kár érte, hogy karaktere nem tudott kilépni az apai szerepből, s végig csak háttérből figyeli gyermeke felemelkedését a csúcsra. A legnagyobb pillanata a fináléban van, amikor megérti, miről szól ez, és mit jelentett a videójáték a fiának.

A Gran Turismo nem lett korszakalkotó nagy produkció, de amiben a leginkább erős az az, hogy képes volt elvonatkoztatni attól, hogy ez is csak egy adaptáció. A film sokkal több annál, hogy feldolgozta a PlayStation ikonikus játékát, ez egy igaz történet az álmok beteljesüléséről, hogy harcoljunk a céljainkért. A játékosok várhatóan nagyobb lelkesedéssel váltanak jegyet majd a filmre, hiszen számtalan kikacsintást vélhetnek felfedezni a jelenetekben, amit csak azok fognak érteni, akik valaha is kezükbe vették a játékot. Összességében elmondhatjuk, hogy az autós filmek rajongói is jól fognak szórakozni, és végezetül emeljük ki a magyar vonatkoztatásokat is, mert a hazai rajongók biztosan ráismernek majd a mogyoródi aszfaltcsíkra, hiszen a film legtöbb autós jelenetét a Hungaroringen vették fel.

Szerző
Kévés Bence Mihály

A filmek és sorozatok varázslatos világába csöppentem, és az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz filmeket nézzünk.

Szólj hozzá!

Budapest Comic Con

Közelgő események

Még több a témában...