Az elmúlt pár napban újra elővettük a Terminátor-franchise varázslatos világát, hogy megvizsgáljuk, hogyan alakultak a különböző filmek az idő folyamán. A Terminátor: A megtorló félelmetes a jövőképet festett elénk, hogy mi vár ránk a nem túl távoli jövőben, a Terminátor 2. – Az ítélet napja folytatta ezt a víziót, ám ezúttal már látványos akciójelenetekkel operálva, és most a legújabb cikkünkben a sorozat harmadik részét, a Terminátor 3. – A gépek lázadását vesszük górcső alá.
A történet egy évtizeddel azután játszódik, hogy John Connornak sikerült megakadályoznia a Skynet legfejlettebb gépeinek öntudatra ébredését és a világ pusztulását. John ma már 22 éves és látszólag eltűnt a hatóságok szeme elől. Azonban egyszer csak a jövőből előbukkan a T-X, a Skynet legújabb, női alakba bújtatott cyborg-gyilkológépe, akit már megint azért küldtek vissza az időben, hogy befejezze elődjének, a T-1000-nek a feladatát, és megölje John Connort, s így egyszer és mindenkorra véget vessen az ellenállásnak, ami komoly veszélyt jelent a mesterséges intelligenciára nézve a jövőben.
Ebben a részben ismételten találkozunk a már jól ismert motívumokkal, ami egyesek szerint kissé kifulladtnak tűnhet. A Skynet egy még fejlettebb gyilkológépet küld vissza az időben, hogy elpusztítsa a Connor család valamelyik tagját, és így megváltoztassa a jövő sorsát a gépek javára. Bár ez a koncepció elsőre zseniálisnak tűnhet, a harmadik rész már nem érte el az első-két film kiemelkedő színvonalát, és hatásban is messze elmaradt, hiszen ezt a történetet már kétszer levetítették korábban. Noha az alapkoncepció nem lett valami combos, ennek ellenére a film képes volt beszippantani a nézőket a jól ismert és bevált séma segítségével, de teljesen érthető, ha valakinek unalmassá válik már az, hogy harmadjára is ezzel az ötlettel állnak elő. A film legnagyobb vonzereje valószínűleg a női robotnak volt köszönhető, mert valljuk be őszintén, ki ne lenne kíváncsi arra, hogy egy női ellenség próbálja elpüfölni a testes Arnold Schwarzenegger karakterét a filmben.
A gépek lázadásában találkozunk egy eddig még nem látott Terminátorral, a T-X-szel, aki a Skynet legfejlettebb és legerősebb gyilkológépe. A színésznő, Kristanna Loken, tökéletes választás volt a szerepre, mert nem csak gyönyörű, de elképesztően ijesztő és félelmetes volt a szerepében. A karakter kegyetlen és zavarba ejtő is tud lenni, és egyértelműen a Skynet eddigi legkiemelkedőbb találmánya.
Természetesen nem készülhet Terminátor-film Arnold Schwarzenegger nélkül, és nem kérdés, hogy kinek a szerepében látjuk. Csakúgy mint az előző két alkalommal, ezúttal bőrszerkót öltött és vett fekete napszemüveget, hogy megakadályozza az emberek támogatásával a világvégét. A védelmező robot oldala mellett most egy új, eddig rejtett oldalát is megismerhetjük a Terminátornak, mivel az idő múlásával sok humorral és vicces megjegyzéssel gazdagodott, amelyeknél felfedezhetünk pár kikacsintást Az ítélet napjára. Arnold Schwarzenegger kiváló alakítását és karizmatikus jelenlétét továbbra is öröm nézni.
A film természetesen nem marad el a sorozat által megszokott félelmetes jövőképektől sem. A poszt-apokaliptikus világ, ahol az emberiség a gépek uralma alatt haldokol, ami egyszerre lett lenyűgöző és hátborzongató jövőkép, bár ez nem tud felérni az első rész sötét és komor atmoszférájához.
A történet jól folytatódik, és szemügyre vehetünk néhány ismétlődő elemet, mégis sok új és fontos információt kapunk a franchise kerek egész történetéről. Különösen megdöbbentő, amikor kiderül, hogy az atomháború elkerülhetetlen, és mindenképp bekövetkezik az ítélet napja, ezzel pedig megpecsételődik az emberiség sorsa. A film jó oldala mellett ez az egyik hibája, hogy későre hagyták ezt a nagy fordulatot, hiszen a film második felére a figyelem sokaknál már lankadt, sokan belefáradtak az akciójelenetekbe és az ismétlődő elemekbe. Eddig a film jó oldalát vettük sorra, de nem hunyhatunk szemet a bántó és zavaró tulajdonságainak sem. Már említettük, hogy a narratíva bizonyos tekintetben reflexív, azt mesélik el újra és újra, és ez bizony fárasztó. A karaktereken is érződik, különösen Arnold karakterével nem tudtak mit kezdeni. Ezt igazolja az is, hogy próbálták viccesre venni a halálosztó gépet, ami sokszor betalált, átjöttek a poénok, de kissé izzadságszagú volt. A másik nagy probléma a filmmel, hogy a legnagyobb fordulatot a film utolsó felére hagyták, amikor kiderült, hogy az atomháború elkerülhetetlen, bármit tehetnek, ezt a befejezést már megírták előre, nem tudják megváltoztatni, ám addigra a figyelem már tompult, sokan belefáradtak, és ezzel a várt hatás is elmaradt. A gépek lázadása igyekezett előrelépni és újat mutatni mind akciójelenetben, mind pedig történetben, de a végeredmény rendkívül megosztóra sikerült. Nem csoda, hogy némelyik rajongónak elment a kedve a filmtől, és úgy az egész sorozattól a harmadik rész után, és a Terminátor 3. értéke tovább csökkent az évek során, James Cameron pedig egyenesen megsemmisített mindent a Terminátor: Sötét végzet című reboottal, ami a második rész után következett.
VERDIKT
Végső soron a Terminátor 3. – A gépek lázadása nem hibátlan, a sok sablonos elemnek köszönhetően, amit már ezerszer láttunk, de mindent megtesz, hogy a film folytassa mindazt, amit James Cameron megteremtett az ikonikus franchise-zal. Arnold Schwarzenegger meggyőző alakítása továbbra is kiváló, és megvolt a lehetőség az új Terminátorban, a T-X legyen az egyik legjobb robot. A gépek lázadása az utolsó olyan rész, amit a kritikusok mellett a rajongók is jól fogadtak.
Szólj hozzá!