James Cameron a valaha élt legjobb rendezők között tartják számon, egy valóságos legenda, akinek hatalmas filmes sikerek fűződnek a nevéhez, kezdve a kultikus Alien-szériától egészen a Terminátoron át Pandora mesés világáig. Ezek mind olyan klasszikus alkotások, amelyeket kis túlzással mindenki látott vagy legalább hallott már róluk, és tudja, hogy kinek a művészete áll mögöttük.
Most egy régebbi produkcióját vesszük elő, és a következő hetekben végig fogjuk nézni a Terminátor-filmeket, hogy mennyire sikerültek jól. A franchise gyökerei egészen 1984-ig nyúlnak vissza, amikor megjelent az első film, a Terminátor – A halálosztó. A film cselekménye dióhéjban annyi, hogy 2029-et írunk, és a Skynet névre hallgató, mindenre képes mesterséges intelligencia életre kel, hogy az emberiséget eltörölje a Föld felszínéről. Az emberiség kisebb bázisokba kényszerül, és heves harc dúl a gépek és az emberi ellenállók között. A Skynet rájön, hogyan tehet pontot az ellenállás végére, és a múltba küld egy tökéletesen felkészült cyborgot, azaz egy Terminátort, hogy megváltoztassa a történelmet, és megakadályozza az ellenállást, ezáltal pedig a gépeké lenne a hatalom. Azonban az ellenállók is küldenek egy harcost a múltba, Kyle Reese személyében, hogy megvédje Sarah Connort.
Ez ismét egy olyan kultfilm, amely létrehozott egy népszerű és ikonikus franchise-t, és nincs olyan rajongó, aki ne nézte volna meg a két első részt. Azóta több folytatás is készült, összesen hat rész, bár a legutolsó reboot volt, amely az eredeti cselekményt figyelmen kívül hagyta a második részt követően. A 3., 4., 5. és 6. részek igen megosztóak lettek, nemcsak a rajongók, de a kritikusok körében is. Felmerülhet a kérdés, hogy miért érdemes újranézni ezeket az ikonikus filmeket, amikor már 30 év eltelt azóta. Nos, a válasz egyszerű: éppen most éljük azt, amit James Cameron megjósolt előre – a mesterséges intelligencia korszakát -, és ha nem vigyázunk kellően, akkor a sci-fi film cselekménye valósággá válhat. Az üzenet mellett pedig a film új szintre emelte a műfajt.
A film mai szemmel is megállja a helyét a sci-fi kategóriában. Mindössze a vizuális megvalósítás néhány helyen kifogásolható. Például Arnold Schwarzenegger megsebzett arca az, ahol apróbb hibákat fedezhetünk fel, ami kissé kizökkentheti a filmélményből a nézőket, de az alkotás többi része, amely a látványvilághoz kapcsolódik, egyszerűen zseniális. Ezek a kisebb hiányosságok pedig szinte észrevehetetlenek.
És ha már Arnold Schwarzenegger, folytassuk vele. Ki más lehetne a főszereplő, ha nem az 80-as évek akciófilmjeinek egyik sztárja? A színész összenőtt a karakterrel, és már számtalan helyen megjelent a Terminátor, például videojátékokban, akciófiguraként, képregényekben és könyvekben. Arnold kiváló alakítást nyújt, noha nem igényel nagy színészi kvalitások egyik Terminátor-filmje sem, fapofával végiggyilkolja a filmet.
A filmipart az ilyen egyedi és hibátlan ötletek teszik naggyá és gazdagabbá, amikor valaki előáll egy ilyen kreatív ötlettel, mint a Terminátor (de hasonlóképpen az Indiana Jones, Star Wars, Jurassic Park stb.), és olyan karaktereket alkot meg, akikre mindenki emlékezni fog. Ezek pedig újabb filmek gyártására motiválják az alkotókat. Persze ez nem minden esetben jelent pozitív jövőképet, hiszen tudjuk, hogy azóta már mennyire megosztó lett ez a franchise is a sok másik mellett. Azonban hiába a megosztottság, az ilyen zseniális ihletek miatt tartják James Cameront a valaha élt egyik legjobb rendezőnek. Azt is ki gondolta volna, hogy 2009-ben, illetve 2022-ben egy olyan gazdag és káprázatos világot fog elénk tárni, mint Pandora.
A történet rendkívül dinamikus, tele izgalmakkal és váratlan fordulatokkal, amelyek között számos meglepetés is lapul. Az eredeti Terminátor koncepciója zseniális, és a megvalósítás is remekül sikerült. A díszletek hűen tükrözik a film által ábrázolt poszt-apokaliptikus jövőt: sötét és komor táj, romos épületek, pusztító robotok és szenvedő emberek. A film baljós érzéseket kelt az emberekben, és talán ez a leghátborzongatóbb jövőkép, amit valaha filmre vettek.
Nem csak a látvány és az érzések teszik félelmetessé a filmet, hanem maga a Terminátor karaktere is. Amikor Schwarzeneggerként látjuk a halálosztót, akkor sem tűnik túl barátságosnak, de mikor leégett a húsa és bőre alól előbukkanak a piros szemei, akkor válik igazán ijesztővé, és Sarah Connornak óriási szerencséje, hogy túlélte a vele való találkozást.
Kinézetben és kidolgozottságban nem szégyenkezhet a többi szereplő sem, amellett a színészek büszkék lehetnek az alakításukra. Linda Hamilton és Michael Biehn, akik a két főszereplőt alakítják, Sarah Connort és Kyle Reese-t, szintén remek karaktereknek bizonyultak, és fontos szereplői az egész Terminátor-franchise-nak. A köztük lévő fordulat pedig egészen lenyűgöző, és biztos, hogy első nézésre megdöbbentő hatást gyakorol a nézőkre. Hamilton karaktere olyannyira meggyőző volt, hogy még 30 év elteltével a sci-fi egyik ikonikus karakterének tartják Ellen Ripley mellett.
1984-ben elképesztő élmény lehetett jegyet váltani és megnézni ezeket a filmet a mozikban, de nem túlzás kijelenteni azt, hogy még ma is ugyanilyen hatásos visszanézni ezeket a klasszikusokat a filmvásznon vagy otthon lemezen, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy mennyit fejlődött azóta a mesterséges intelligencia, amit akkor vízióként értelmeztünk, mára pedig valósággá vált. Mindez egyben ijesztő is, de reméljük, hogy James Cameron filmje nem válik valóra.
VERDIKT
Összességében a Terminátor – A halálosztó mai napig egy olyan film, amelyet bármikor szívesen újranézünk. Kiváló kezdést jelentett egy nagy franchise-nak, bár azóta eltérő és kifogásolható irányba haladt a történet, ugyanakkor a téma, amit boncolgat, mélyreható és tökéletesen adja vissza a jelenkort. A film ragyogó karaktereket, pazar zenét és elgondolkodtató történettel szolgál, hogy mindenki számára emlékezetessé tegye James Cameron egyik zseniális művét.
Szólj hozzá!