Kilenc éve már annak, hogy a Rocksteady Studios elkészítette a Batman: Arkham Knight játékot. A Warner Bros. Games stúdiója a Batman: Arkham szériával vált ismertté, melynek első része még 2009-ben jelent meg Batman: Arkham Asylum címen. A DC Comics világában játszódó játékszéria sikeréhez sokat hozzátett akkoriban a Christopher Nolan féle Sötét lovag-trilógia, ám a játék önmagában is nagyon jól működött. A harcrendszere korszakalkotó volt és a mai napig érezni hatását más játékokban is. A Batman: Arkham széria nagy siker lett, amelyből három részt jegyzett a Rocksteady. A 2015-ös Arkham Knight óta csak egy Batman: Arkham VR játékkal jelentkeztek, de teljes értékű multiplatform címmel nem. Azóta ugyanis az Öngyilkos osztagról szóló új játékon dolgoztak.
A Suicide Squad: Kill the Justice League elég nyögvenyelősen jött össze. A Warner Bros. Games többször is nekifutott a játéknak az elmúlt években. Még 2010-ben jelentette be a DC Comics, hogy egy videójáték készülhet az Öngyilkos osztag alapján. Akkoriban többen úgy sejtették, hogy ezen a WB Games Montréal csapata dolgozhat, ugyanis a Batman: Arkham Origins Blackgate játékuk végén felvezették az Öngyilkos osztagot, felbukkant Amanda Waller és Deadshot is. Végül ez a csapat nem ezt, hanem a Gotham Knights című játékot készítette el.
A Rocksteady Studios 2020-ban erősítette meg, hogy dolgoznak a Suicide Squad: Kill the Justice League játékon. Az első ízelítőt még abban az évben, augusztusban mutatták be a játékból és megerősítették, hogy az Arkham-játékokkal azonos univerzumban játszódik majd és azok folytatása lesz. A fejlesztés azonban egyáltalán nem volt zökkenőmentes, a Rocksteady nem boldogult a projekttel, ezért besegített nekik az Unbroken Studios csapata is. 2022-ben két kulcsfontosságú alapítója is otthagyta a Rocksteady-t tizennyolc év után. Már az elejétől lehetett tudni, hogy a játék négyfős coop játékmenetre épül, azonban 2023-ban megerősítették, hogy a szoftver állandó online kapcsolatot igényel majd, battle pass csomagot kap és számos utólagos, külön megvásárolható tartalom várható. Azaz egy tipikus élő szolgáltatásos (live service) cím készült. Ennyi év kihagyás után a DC rajongók nem feltétlenül erre vártak.
Igény pedig volt egy Öngyilkos osztag-játékra, hiszen a DC Expanded Universe keretén belül a szélesebb közönség is megismerhette őket. A Warner két filmet is szentelt a DC gonosztevőiből verbuvált csapatra, először a David Ayer féle 2016-os Öngyilkos osztag, majd a James Gunn rendezésében készült 2021-es Az öngyilkos osztag filmekben is. Margot Robbie féle Harley Quinn pedig önálló spin-off filmet is kapott a Ragadozó madarakban. Tehát adott volt a nagy múltú fejlesztő stúdió és egy bejáratott név is, hogy egy igazán jó Suicide Squad-játék készüljön. Vajon megérte ennyi évet várni erre? A válasz az, hogy ebben a formában finoman szólva sem.
Miről szól a Suicide Squad: Kill the Justice League?
A játék története öt évvel az Arkham Knight epikus fináléja után folytatódik. Batman, vagyis Bruce Wayne személye nyilvános lett, Joker pedig halott. Batman csatlakozott az Igazság Ligájához és a Föld legnagyobb hősei közé került. A rövid békés időszakot egy új fenyegetés töri meg, amikor Superman városát, Metropoliszt, idegen lények lepik el. Az idegeneket egy bizonyos Brainiac vezeti, aki már az Igazság Ligája több tagját is foglyul ejtette és átmosta az agyukat. A támadásra válaszul Amanda Waller létrehozza a Task Force X elit különítményét az Arkham Asylumban fogva tartott legjobb bűnözőkből. Waller négy rabot választ ki az új csapatba, akik név szerint Deadshot, Bumeráng Kapitány, Cápakirály és Harley Quinn. Az új Öngyilkos osztag feladata, hogy megállítsák az idegen betolakodókat. Metropoliszba érve, azonban szembekerülnek az Igazság Ligája agymosott tagjaival, mint Batman vagy Zöld Lámpás. Küldetésük így nem várt fordulatot vesz fel, innentől a Liga tagjaival is végezniük kell. A játék történetéről ennél többet már spoileres lenne elmondani.
A kampány nem túl hosszú, a fő és mellékküldetéseket is olyan bő húsz óra teljesíthetjük. A történet tartogat érdekes fordulatokat. Igyekeztek a DC rajongók kedvében járni, ugyanis megannyi utalást kaphatunk a korábbi Arkham-játékokra és a képregényekre is. Ami kiemelkedő lett szerintem az a karakterek és a szinkronmunka. Látszik, hogy a Rocksteady-nél odafigyeltek a csapatdinamikára, ugyanis az Öngyilkos osztag mind a négy tagja elég jól kidolgozott karakter lett. Egyediek, megvannak a saját személyiségjegyeik és folyamatosan ugratják egymást, interaktálnak. Az osztag tagjai egyszerre idézik a képregényeket és a DCEU filmjeit is. Mindezt filmszerű átvezetők teszik még inkább élvezhetővé. Ami a szinkront illeti, minőségi munkát kapunk és viszonylag elég nagynevű színészek keltik életre a hősöket. Amanda Waller szerepében azt a Debra Wilsont láthatjuk és hallhatjuk, aki nemrég Cere Junda jedimester volt a Star Wars Jedi: Fallen Order és Star Wars Jedi: Survivor játékokban. De pl.: a főgonosz Brainiac hangját a Harry Potterből ismert Jason Isaac, vagy Supermant Nolan North kelti életre, aki pedig Nathan Drake volt az Uncharted-játékokban. Természetesen veterán DC színészek is visszatértek. Harley Quinn hangját Tara Strong kölcsönözte, aki a korábbi játékokban is alakította a karaktert és természetesen Kevin Conroy is visszatért Batman/Bruce Wayne szerepében. Utóbbi emléke előtt a játék külön tiszteleg, hiszen a színész még tavaly elhunyt. Conroy neve egybeforrt Batmannel, miután évtizedekig szinkronizálta a Denevérembert megannyi videójátékban és animációs műben. A történet és a karakterek vállalhatók lettek és itt nagyjából véget is értek a játék pozitívumai.
A live service átka
Ahogy már az előzetesekből, béta tesztekből kiderült a Suicide Squad: Kill the Justice League alapvetően a coop játékmenetre épült. A játékot egyedül is játszhatjuk, ilyenkor a csapat másik három tagját a gép irányítja. Azonban a legjobb élményt akkor nyújtja, ha társainkkal együtt vágunk neki Metropolisznak. A játék viszont nem itt hasal el, hanem ott, hogy egy iszonyatosan egyhangú és repetitív játékmentet kapott. Amikor nem átvezetőket nézünk akkor egy rém egyszerű agyatlan lövöldözést kapunk. Bár a küldetések próbálnak valami színt vinni bele, gyakorlatilag végig ugyanazokat a mozdulatokat ismételgetjük újra és újra.
Az ellenségek sem valami változatosak, igazából három ellenségtípust kapunk. Egy átlag harcost, egy mesterlövészt és egy erősebb páncéllal rendelkezőt. Utóbbi kicsit nehezebb legyűrni, de túl nagy gondot nem fog okozni. Ha pedig netán elhaláloznánk, társaink azonnal feltámasztanak minket. Néhol azért nehezít a dolgunkon a játék, mert hol az idegenek által irányított harckocsit, vagy ágyúkat kell kiiktatnunk. Vagy ezek erőforrását megszűntetnünk. De 4-5 óra játék után rájövünk, hogy a játék ennyit tud. A Rocksteady fejlesztői igyekeztek valami színt vinni bele a fejlődési rendszerrel. Persze ne gondoljunk semmi szerepjátékra. A fegyvereket és módosítókat cserélgethetjük erősebbekre, de tulajdonképpen ez sem létszükség. Ennél egy fokkal izgalmasabb a karakterek fejlesztése. Mind a négy karakter egyedi képeségekkel rendelkezik, amelyeket egymástól eltérően fejleszthetünk, növelve ezzel támadóképességüket. Itt azért a játék ad bőségesen lehetőségeket.
A játék talán legrosszabb része az, hogy szinte messziről süt róla, hogy a fejlesztés közben csináltak belőle élő szolgáltatásos játékot (live service). Ennek ékes példája, hogy a játék folyamatos online kapcsolatot igényel, mentés nincs, hiszen sessiont nyitunk meg, mint egy multipalyer játékban. Ha egyedül játszunk akkor még a session elindítása előtt kell választanunk, hogy melyikkel akarunk elindulni, váltani csak akkor lehetséges egy másikra, ha visszalépünk a főmenübe. Ez nem hiba, ez ennek a játékmodellnek a velejárója. Nekem egyértelműen Deadshot lett a kedvencem. Egyszerűen azért, mert neki vannak a legjobb fegyverei, közel és távolból is képes leszedni az ellenséget és ő kapott jetpacket. Sokkal könnyebb vele átszelni a várost, mint Bumeráng Kapitány teleportálása, vagy Harley Quinn lengedezése. A négy karakterrel játszani olyan érzést kelt, mintha Batman képességeit négyfelé darabolták volna. Ugyancsak a live service rákfenéje (a repetitív farmolós játékmeneten túl), hogy a játék vége utáni tartalmak (endgame) alig nyújtanak valamit. Bár már felvezették, hogy milyen új játszható karakter érkezik és ha sikeres lesz, akkor a szoftvert majd bővítik további ingyenes tartalmakkal. Egyelőre ennek még alig látható nyoma. Ami viszont jól működik, az a mikrotranzakciós rendszer. Itt megannyi külcsínt vásárolhatunk, amelyek csak kozmetikák, a játék teljesítményén nem javítanak.
És ha már a külcsínről beszélünk. Nem lehet elmenni amellett milyen vállalhatatlan lett a játék grafikailag. Az egyes karakterek textúrái messze elmaradnak a korábbi Arkham-játékoktól. Az internetet már ellepték az összehasonlító videók. A Suicide Squad grafikailag, fény-árnyék, textúrák szintjén gyakorlatilag sokkal gyengébb teljesítményt nyújt, mint a kilenc évvel korábbi Batman: Arkham Knight. Pedig az még korábbi konzolokra készült, mégis mellette a Suicide Squad tűnik egy prev-gen játéknak, az Arkham Knight meg jelengenerációsnak. Érthetetlen, hogy miért lett ilyen a játék dizájnja és grafikája. valószínűleg ez annak köszönhető, hogy a Rocksteady alapítóival az eredeti fejlesztőcsapat is kilépett. Szinte senki nem maradt ott azokból, akiknek az Arkham-játékokat köszönhettük. Az új csapat bár, igyekezett felnőni, de kezdőként nem tudták megugrani az elődöket. Technikailag, egyébként nincs rossz állapotban a játék. A teszt PS5-ön zajlott. A játék közben én nem tapasztaltam fagyásokat, összeomlásokat. Itt nem a történettel vagy a technikai oldallal van a gond, hanem azzal, hogy ezen a játékon egyáltalán nem látszik, hogy mit fejlesztettek rajta annyi éven keresztül, a koncepció pedig ezer sebből vérzik. Reméljük azért ez nem végzi úgy, mint a Marvel’s Avengers.
VERDIKT
Ennyi év kihagyás után egy jóindulattal is közepes játékkal tért vissza a Rocksteady Studios. A legendás Batman: Arkham-játékok után a Suicide Squad: Kill the Justice League bár ügyesen szőtte tovább a történetet és a karakterei is érdekesek, egyszerűen unalomba fullad. A játékot az sem menti meg, hogy minőségben, grafikailag jócskán alulmúlja az előző generációs konzolokra megjelent Arkham-játékokat. A végeredmény nem méltó a Rocksteady nevéhez és szerintem a DC rajongók sem ezt érdemelnék. Kár érte, mert amúgy szerethető a játék lenne, de ilyen formában sajnos vállalhatatlan és pláne nem azon az áron, mint amennyiért kapható. Ha nagyon érdekel titeket tegyetek vele egy próbát, de inkább várjatok egy akcióig.
1 Hozzászólás