Mióta a Lucasfilm és a Star Wars a Disney égisze alatt létezik kissé sanyarú sorsa volt a Star Wars játékoknak. Megszűntették a legendás LucasArts fejlesztőt, helyette a Disney az Electronic Arts kiadóval kötött kizárólagos megállapodást AAA Star Wars játékokra tíz évre. Az EA alatt nehezen, bukdácsolva jöttek a játékok, a felemás Battlefront címek után egy lényegesen jobb Jedi: Fallen Order és Jedi: Survivor hozták vissza a Star Wars érzést a játékosoknak, vagy a Star Wars: Squadrons a pilótás sztorikat, de összességében nagyon kevés játékot kaptunk az elmúlt évtizedben. A Disney-nél látva a problémát már 2021-re eldöntötték, hogy az EA-vel nem lehet tovább csinálni ilyen formában, így létrehozták a Lucasfilm Games csapatát, hogy egyengessék a játékok jövőjét és ezentúl bárkivel csináltassanak videójátékokat. Az első befutó pont a Ubisoft lett, akik az Assassin’s Creed, a Far Cry és a Watch Dogs szériáikhoz hasonlóan azonnal egy nyitott világú címet csináltak. Ez lett a Star Wars Outlaws, amely ilyen formában az első igazi nyitott világú akció-kalandjáték a messzi-messzi galaxisban. A játék a jedik, a sithek vagy a lázadók helyett egy alvilági csibész sztorit mesél el, amelyhez hasonlót nagyon régen nem láttunk, legalábbis videójátékos formában.
Miről szól a Star Wars Outlaws?
A Star Wars Outlaws elsősorban ahhoz a Massive Entertainment stúdióhoz köthető, akik korábban a Tom Clancy’s The Division két részét és a tavalyi Avatar: Frontiers of Pandora játékokat csinálták. A Massive fejlesztői már korábban is elmondták, hogy mennyire szorosan együttműködtek a Lucasfilm Games tanácsadóival, hogy a Star Wars kánonba jól illeszkedő játékot hozzanak el. A játék időben az ötödik és hatodik számozott epizód, tehát A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér közötti egy évben játszódik. Ez már a Galaktikus polgárháború ideje, a Birodalom erőforrásait lefoglalja a Lázadók Szövetségével kialakult konfliktus, így a bűnszervezetek kényük kedve szerint tevékenykedhetnek. Ebbe a világba csöppen bele hősünk Kay Vess, aki Az utolsó Jedikben látott kaszinóbolygó, Canto Bight világáról származik. Ugyan a sztori adná magát, hogy inkább Han Solót irányíthassuk ám ő ekkoriban a karbonitba fagyasztva tengődött Jabba palotájában. Kay története nagyon sokban hasonlít Solóhoz. Ugyanúgy alulról jött, amolyan utcai tolvaj, aki próbál eligazodni a galaxis alvilágában és szerencsét próbálni. Míg Han Solónak a társa a vuki Csubakka, addig Kaynek a kis merqaal háziállat, Nix a hűséges társa. Ketten együtt ők elválaszthatatlanok.
A játék története, hangulata nagyon sokban idézi a Solo: Egy Star Wars-történet című antológiafilmet. Kay zöldfülüként keresztbe tesz Canto alvilági urának, Slirónak, majd elmenekül a bolygóról, hogy saját útját járja, pénz keressen és megszabaduljon a vérdíjtól, amit a fejére tűztek. Egyre jobban kiismeri a bűnszervezeteket, egyre nagyobb melókat vállal el, hírnévre teszt szert, vagyis általunk igazi nagypályás csibész válhat belőle. A játék története viszont nem mentes a nagy fordulatoktól, hiszen egy ilyen alvilágban senki sem az, aminek látszik. Számos új és izgalmas karakter csapódik Kay és Nix mellé, de ugyanennyi veszélyes is. Természetesen ismerős nevek is felbukkannak a játékban, mint Jabba, a hutt, vagy a Vörös Hajnal úrnője, Qi’ra, akit Emilia Clarke alakított a Solóban. Szóval egy vérbeli Star Wars kaland, de jedik nélkül. Nem eresztették bő lére a sztorit, akik csak a főküldetéssel törődnek, azok 25-30 óra alatt eljutnak a végéig, ha viszont a mellékküldetésekkel is foglalkozunk, akkor a játékidő a duplájára is nőhet. Különösen tetszett, hogy mennyire laza és szórakoztató a sztori végig. Ez nem a jedik, sithek vagy lázadók komorabb világa. Itt egy Han Solo típusú főhős kalandjait követjük, amely ilyen módon igazi westernes lazaságért kiállt, amelyet remekül elcsíptek a fejlesztők. A játék története, hangulata nem csak az olyan élőszereplős műveket idézi, mint a Solo vagy A Mandalóri, de sok kikacsintás van a Legendák írott műveire, vagy a kánon képregényeire. Így a rajongóknak biztosan okoz majd kellemes, akár nosztalgikus perceket is, hiszen továbbra is a klasszikus trilógia idején vagyunk.
Az első nyitott világú Star Wars-játék?
A Ubisoft és a Lucasfilm végig azt hangoztatták, hogy a Star Wars Outlaws az első nyitott világú játék a franchise történetében. Ugyan voltak korábban is próbálkozások, de azok hol MMO-kat (Star Wars Galaxies) vagy nyitott pályákat jelentett (Star Wars Jedi: Survivor). Így valóban ez az első ilyen nyitott világú, sandbox jellegű Star Wars-játék. A Massive Entertainment fejlesztői pedig igyekeztek ezt ki is használni. Ha inspirációk után akarunk kutatni, akkor egyértelműen az Assassin’s Creed és a GTA ugrik be a játék alapján, noha a fejlesztők a Ghost of Tsushimát nevezték meg. Való igaz, hogy mindegyikre kicsit hajaz az Outlaws. Nem kapunk hatalmas pályákat, közel sincs akkora bejárható terület, mint az újabb Assassin’s Creed részekben. Valójában öt bolygót érint a történet. A prológus ugye Canto Bight, de annak csak egy kis szelete, a munkásnegyed van. A játék fő részét a Tatuin homokdűnéi, a Skywalker korából ismert Kijimi havas tájai, az Utóhatás könyvekből elővett Akiva dzsungeles világa és a játékhoz megalkotott Toshara holdjának szavannái alkotják. Mindegyik bolygó egyedi és aprólékosan kidolgozott, nyoma sincs a No Man’s Sky vagy a Starfield féle procedurális generálásnak.
A szűkebb bejárható területet pedig meglehetősen jól megtöltötték élettel. Minden utcasarkon megannyi ismerős faj, állatka, a rajongók biztosan élvezni fogják. Könnyen beleélhetjük magunkat a csempész fantasyba, hiszen annyira árad mindenből a Star Wars érzés. Külön tetszett, hogy mennyi minijáték került bele az Outlawsba. Lehetőségünk van fathier versenyekre fogadni, szabakk kártyapartikban részt venni vagy netán pénzbedobós árkád repülősjátékokat játszani, amilyenek a legelső Star Warsjátékok is voltak a 80-as években. De képes feltörni számítógépes kódokat vagy zárakat megbütykölni, amely emlékeztetett a Tom Clancy’s Splinter Cellre. Ezekkel sok időt eltölthetünk és általuk még interaktívabb az élmény.
Mivel Kay nem erőérzékeny és fénykardja sincs, így azzal dolgozik, amivel csak tud. A zárak feltörésén túl, egy pisztoly áll rendelkezésünkre, amelyet fejleszthetünk mindenféle ion bénítókkal vagy pajzsokkal. A falra mászást egy kivethető csáklya segíti, de gránátokat és egyéb elejtett puskákat, lézerfegyvereket is használhatunk. Egyszóval nagyon sokrétű lehet a harc. A közlekedés a bolygók felszínén siklómotorral lehetséges, de később bepattanhatunk a Trailblazer nevű könnyű teherhajónkba és mindenféle űrcsatákban is részt vehetünk. Egész jól megoldották, hogy a bolygóról felszállva elhagyjuk az atmoszférát és az űrben találjuk magunkat. A hajó irányítása nincs túlgondolva, nem egy szimulátor, sokkal inkább a Battlefronthoz hasonló árkád lövölde.
A bűnszervezetek viszont meglehetősen erősek, pláne, ha lebukunk és bekapcsolják a riasztót, ilyenkor jobb, ha menekülőre fogjuk. Éppen ezért a többet ésszel, mint erővel fog érvényesülni. A beszivárgás, lopakodás fogja a játékmenet nagyját kitenni és csak végszükség esetén lesz akció, lövöldözés, amely erősen hajaz az Assassin’s Creed vagy Watch Dogs címekre. Ebben kis társunk Nix a legjobb eszköz, aki több, mint BD-1 Cal Kestisnek. Nix szinte bármit képes kinyitni nekünk, szabotálja a riasztókat, eltereli az ellenség figyelmét, ellophat tőlük tárgyakat, de ha úgy akarjuk meg is támadhatja egyiküket. Nix, a kinyújtott kezünk, nagyon sokoldalú kisállatka, nem mellesleg iszonyatosan aranyos és szeretni való. Nix hangját egyébként az a Dee Bradley Baker kölcsönözte, akit az animációs Star Wars sorozatokból a klónok szinkronjaként ismerhetünk. Nix mellett ND-5 is egy fontos társunk, aki egy volt szeparatista kommandós droid a klónok háborújából, míg Jaylen amolyan mentorunk lesz a történetben. Rajtuk kívül Kay megannyi személytől szerezhet információkat, vagy kaphat küldetéseket, amelyek további fejlesztéseket, képességeket és módosítókat tartogatnak. Nincs képességfa, helyette az NPC-ktől tanulhatunk képességeket, amely egyedi és érdekes megoldás.
Ugyancsak fontos, hogy milyen a hírnevünk. Han Solo sem engedhette meg, hogy mindenkivel összerúgja a port. A játékban Kay számára egy izgalmas reputációs rendszer került be. A teljesített küldetések alapján folyamatosan változik a viszonyunk a három nagyobb bűnszervezettel (Huttok, Pyke Szindikátus, Vörös Hajnal), akik mellé egy új és eddig ismeretlen Ashiga klán is betársul majd. Ha segítjük az egyiket, akkor könnyen lehet, hogy a másikkal rosszabb lesz a viszonyunk. Éppen ezért fontos, hogy mindig figyeljünk a hírnevünkre. Az NPC-kel dialógusok is lehetségesek, a viszonyunk és a képességeink alapján egyéb dialógus opciók nyílhatnak meg akár, amelyek kihatással lehetnek a történetre. A rengeteg begyűjtött tárgyat eladhatjuk a kereskedőknél, vagy a fekete piacon új cuccokért. Ugyancsak nem jó ujjat húzni a Birodalommal sem, mert egyszer csak olyan vérdíjat és körözést adnak ki ránk, amellyel egy civilizált rendszerben sem tudunk elrejtőzni. Ez nem a jedik és sithek fekete-fehér, jó vagy rossz világa. Itt csupa szürke, simlis alak van, néhányan minden szindikátusnak dolgoznak, hogy életben maradjanak, de még a birodalmiak is korruptak. Meglepő volt, hogy mekkora kihívás itt beszivárogni egy birodalmi létesítménybe. Míg a jedik legtöbbször csak besétálnak, itt nagyon körültekintőnek kell lennünk, mert ha lebukunk azonnal végeznek velünk. Alapvetően ez egy olyan alvilági, peremvidéki környezet, ahol nem a Birodalom vagy a lázadók szabályai érvényesülnek, hanem a puszta lét a tét. Ezt vadnyugati életérzést a játék remekül ragadja meg. Azonban bekukkantva a hiperhajtóműbe már kissé szivárog a koaxium.
„Hozd a hidrokulcsokat!”
Túl azon, hogy mennyire szórakoztató, újszerű és hangulatos csempész, csibész kaland lett a Star Wars Outlaws, nem lehet elmenni amellett, hogy milyen gondokkal küszködik. Ez leginkább azok a hibák, amelyektől úgy egészében a Ubisoft open world játékai is szenvednek. A játék elsősorban grafikailag teljesít alul. Sajnos ez már a megjelenés előtt kiadott videókon is látszott. Az internet népe Kay arcával volt elfoglalva, miközben egyáltalán nem vele van a gond, őt ilyennek alkották meg. A probléma minden egyébbel van. A textúrák felbontása nagyon sok helyen rendkívül alacsony, mások meg sokkal szebben néznek ki, bizonyos kameraszögekben a karakter arca elmosódik, a hajanimációról nem is beszélve.
A teszt PS5-ön zajlott és még a nagyobb felbontású Quality módban sem jobb a helyzet, a textúrák ott sem lesznek jobbak. A tavalyi Jedi: Survivor ennél sokkal jobban nézett ki, viszont cserébe az teljesítmény és optimalizációs gondokkal küszködött. De a stúdió tavalyi játéka, az azonos Snowdrop grafikus motorra készült Avatar: Frontiers of Pandora is sokkal szebbnek mutatkozott a konzolon. Azt a játékot a decemberi megjelenéskor az év egyik legszebb címének tituláltuk. A Star Wars Outlaws viszont ezzel köszönőviszonyban sincs. Cserébe viszont stabilabban tartja az fps számot, nem szaggat, nem akadozik és csupán egyszer fagyott le nálam a játék. Valószínűleg a fejlesztők úgy oldották meg az optimalizációt, hogy bizonyos textúrák és animációk felbontását nagyon levitték ahogy a fény-árnyékot, tükröződéseket is. Ettől viszont nem néz ki jól a játék. PC-n egy erősebb hardverrel minden bizonnyal szebb és jobb eredményeket lehet elérni, de konzolon sajnos ezzel kell beérnünk. Arról nem is beszélve, hogy számos bugba is belefutottam, oda nem illő effektek, zárt térben homokviharok, bizonyos küldetések ragadtak be, mert nem reagált az NPC és hasonlók. Sok javításra szorul majd még a játék a megjelenés után is minden bizonnyal.
A másik, amely inkább a Ubisoft open world jellegnek róható fel, azaz időhúzós narratíva. A nem-lineáris narratíva jó, mert szabadságot ad és úgy fedezhetjük fel a világot, ahogy akarjuk, olyan sorrendben teljesítve a feladatokat, ahogy kényelmes. Csak ez pont a játék történetközpontúságának a kárára megy. Nem egyszer előfordul, hogy ha előre rohanunk és netán kipucolunk egy helyőrséget, akkor később megint mehetünk oda vissza mert a főküldetés majd csak ezután ér oda. Megannyi mellékfeladat, menj ide, menj oda tolja ki a játékidőt, amely hosszútávon egykaptafa érzést kelthet. A főküldetések pedig eléggé kötöttek és lineárisak. Ugyan néhol kapunk alternatív útvonalakat, de ha jót akarunk, akkor törekszünk az előre megírt sztori alapján menni, mert csak magunkkal szúrunk ki.
Ugyancsak felróható az NPC-k gyenge mesterséges intelligenciája, egészen közel lopakodva sem vesznek észre, máskor meg távolról is kiszúrnak azonnal, ami sokszor tud bosszantó lenni. Ezek a hibák persze rendre előfordulnak az Assassin’s Creed vagy a Far Cry részeiben is, nem a Star Wars Outlaws sajátossága. Ha bejön ez a fajta játékmenet, akkor viszont pozitív élményben lesz részünk és sok időt lehet eltölteni az Outlawsban, mert tennivaló akad benne bőven. Külön érthetetlen volt számomra a navigáció fura új megoldása. A felhasználói interfészen a navigációs sáv a kép tetején látható, amely a legtöbb hasonló játékban ma már így van. Azonban a keresett célpontot sokszor nem mutatja közelről, hiába megyünk oda továbbra is felül a levegőben hagyja és emiatt órákig bolyonghatunk. A Massive ezt úgy bonyolította meg, hogy a célt jelölő négyzet csak akkor közelít rá, ha megnyomunk egy gombot a kontrolleren, automatikusan nem, amely elsőre rendkívül zavaró és frusztráló tud lenne és nem egyértelmű, hogyan is kéne használni. Erre a funkcióra semmi szükség nem volt szerintem. De nem lehet haragudni a fejlesztőkre, mert látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálták a játékot, maguk is Star Wars rajongók és ez érződik is. Talán lehet, hogy várni kellett volna még a kiadásával és tovább csiszolni, de erős a gyanú, hogy mind a Ubisoft, mind a Disney sürgette a játék megjelenését, amely a pletykák szerint még így is csúszott. Az alapjáték pedig ennyivel nem ért véget, hiszen már előre leleplezték, hogy a megjelenés után a Season Pass tulajdonosok további két sztori kiegészítőt is kapnak, amely folytatja Kay kalandjait Landóval és Hondo Ohnakával.
VERDIKT
Egy szórakoztató és nagyon hangulatos csempész/csibész játékot hozott el a Ubisoft a messzi-messzi galaxisban. Meg van benne minden, amit egy alvilági Star Wars-játéktól elvárnánk, sőt néhol még többet is hozzátesz a nagy egész univerzumhoz, mint elsőre gondolnánk. A karaktere és a történet szerethető, a nyitott világ alapvetően jól működik és kellően elveszhetünk benne. A gondok a grafikai oldalon jelentkeznek, konzolon meglehetősen kompromisszumos lett a látvány. Továbbá megvan az esélye, hogy a túlhasznált Ubisoft open world formula még azelőtt kifullad, hogy a történet végére érnénk. Ez egy megkésett levél, egy olyan játék, amelyre évtizedeket vártak Lucas univerzumának rajongói. Éppen ezért Star Wars rajongóknak erősen ajánlott, a többiek pedig akkor vágjanak bele, ha szerették a Ubisoft korábbi nyitott világú címeit is. Az EA évtizedes bukdácsolása után a Star Wars Outlaws üdítő újdonság a franchise-ban. Ami pedig a Massive Entertainment csapatát illeti, Pandora és a messzi-messzi galaxis kitérői után hamarosan visszatérnek a The Division járvány sújtotta komor világába egy harmadik résszel.
Szólj hozzá!