Megérkezett az új évad – vajon megérte rá majdnem két évet várni?
“Mi lett veled, Westworld?”, tehetnénk fel a kérdést. Ha annyira filozofikus szeretnék lenni, mint az Anthony Hopkins által alakított Dr. Robert Ford, akkor olyan kérdéseket is feltennék, mint a “Mi a létezésednek értelme?”, vagy éppen a “Kinek akarsz megfelelni?”. Ugyanis aki ezen a ponton azon gondolkodik, vajon a Westworld képes-e még újat nyújtani, vagy éppen mást a korábbiaktól, annak bizony inkább azt javasolnám, hogy hagyja abba a sorozatot, és keressen valami mást. Na nem mintha az új évad ne lenne eléggé jó, sőt – azonban hiába a nagy változtatások, a “soft-reboot”, és szinte a teljes alapkoncepció újragondolása, ez még mindig Jonathan Nolan és Lisa Joy sorozata. Ennélfogva pedig tematikailag és filozófiailag egységes maradt. A végeredmény viszont így felemás, benne egyaránt lenyűgöző és frusztráló elemekkel. De azt legalább nem mondhatjuk, hogy nem voltunk figyelmeztetve.
Megtekintve az első négy részt a sorozatból még nem nagyon lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az epizódszám nyolcra csökkent, és már az első pillanatoktól kezdve érezhető a koncepcióváltás: a sorozat “tisztább”, könnyebben követhető, lineárisabb lett, és maga a környezet, az alapfelállás is megváltozott. Már magunk mögött tudjuk a (fájóan hiányzó) parkokat, és ezúttal már az emberek világában követhetjük felszabadult robot kedvenceink történetét. Nolan és Joy a Blade Runner-re, és a futurisztikus, japán mangákra hajazó világot teremtettek, melyben a különféle társadalmi osztályok egymásnak feszítésével hasonló állapotokat állítottak fel, mint a parkban. Éppen ezért Dolores és Maeve hamar megtalálják a helyüket, ahogyan lassacskán ők is ráébrednek, hogy a szabadság, amiről még odabent álmodoztak, nem feltétlenül jelenti azt, amit elsőre hittek. Elvégre a parkot tervező emberek önkéntelenül is a saját maguk világának tükrét teremtették meg, mely tényre az írók meglehetősen rájátszanak.
A közönség az egyik új karakter, Caleb (Aaron Paul) szemein keresztül csöppen bele ebbe az új sztoriba, és rajta keresztül megismerhetjük, hogy milyen szinten igazságtalan, a gazdagok összes igényére kialakított, és az alacsonyabb osztályokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó rendszer uralkodik a sorozat jövőjében. Ez a téma manapság nagyon is aktuális, politikai és filmművészeti (Élősködők, Joker) szempontból is, és a sorozat itt sem okoz csalódást, ahogyan a színészek sem. Evan Rachel Wood és Thandie Newton már hozzák a tőlük megszokott minőséget, és megbízhatóan viszik tovább karaktereik történetszálát az új évadban is, de a leginkább kellemes meglepetés az Tessa Thompson, aki végre egy jóval vaskosabb szerepben bizonyíthat.
A probléma ott következik, hogy a nagy fordulatok közepette (mert abból bizony még mindig akad), és a színtiszta, csillogó jövőben valahogy még mindig kicsit úgy érezzük, hogy a sorozat hidegen hagy bennünket. Tény, hogy ez nem mindenkiről lesz elmondható, de a korábbi problémák az érzelmi azonosulás nehézségeiről itt is jelen vannak. Mintha egy olyan sakkjátszmát néznénk, amibe nekünk semmi beleszólásunk, vagy érdekeltségünk nincs.
De micsoda sakkjátszmáról van szó: elképesztő produkciós értékek, látványos, felpörgetett akció (melyből jóval többet kapunk az előzőekhez képest), és egy teljesen új köntösbe bújtatott alkotás. Mert a Westworld valóban megújult, minden szempontból, és azt sem érezzük, hogy ezt azért tették Nolanék, mert a második évad túlzottan sok nézőnek okozott csalódást. Még mindig egyértelmű, hogy az alkotók biztos kézzel vezetik a történetüket, és tele vannak kreatív energiával, amiről szinte minden egyes epizódban tanúbizonyságot adnak.
VERDIKT
Manapság inkább az olyan sorozatokat keresik a nézők, melyre ráakadhatnak, és hétről-hétre (vagy óráról-órára) kaphatnak valamit, ami majd továbbrángatja őket a következő epizódig. A Westworld nem ilyen. Nem lesz mindenkinek ínyére, és a részek után bizony szükség van némi időre ahhoz, hogy kellőképpen meg lehessen emészteni a látottakat. De ha valaki nyitott a hasonló művekre, akkor egy elképesztő odaadással összerakott, összetett, filozófiailag érdekfeszítő darabbal lesz dolguk. Igen, a történet néha bukdácsol, és hiába az egyenesség, néha még mindig nehéz követni az összekuszálódó szálakat. De ha bizonytalanok is voltunk eddig, még akkor is érdemes kipróbálni ezt az új, fényesebb, izgalmasabb, keményebb Westworld-öt.
[penci_review id=”47171″]
Szólj hozzá!