a
FőoldalBRÉKINGKRITIKA: Tűzgyűrű: Lázadás

KRITIKA: Tűzgyűrű: Lázadás

Itt az újabb Tűzgyűrű, de akár tovább is állhatunk, nincs itt semmi látnivaló.

A Tűzgyűrű legújabb része tipikusan az a film, amelyről még csak említés szintjén sem érdemes semmiféleképpen beszélni. Az a fajta mozi, mely maximum az óvodások figyelmét képes lekötni több, mint tíz percen keresztül, bár őket nem igazán fogja érdekelni az eltúlzott komolykodás néhol.

Tulajdonképpen ha úgy vesszük, a film nem túlzottan rossz: pusztán nézőpont kérdése. Bár nagyon sokan savazták az öt évvel ezelőtt készült előzményt, Guillermo del Toro azért mindent megtett azért, hogy filmje élvezetes, stílusos és látványos legyen, miközben azért sikeresen állított emléket egy általa körberajongott, manapság azonban már a Netflixnek és a “minőségi mozizásnak” hála kihalt műfajnak, a kaiju-filmeknek. A Tűzgyűrű egy figyelemreméltó, egyedi film volt, azonban voltak hibái is emellett. Folytatást semmiképpen sem kívántunk – de del Toro-tól azért megnéztük volna -, és most már azt is tudjuk, hogy a stúdió miért napolta el többször is a berendelt második részt.

Nos, a mozi sokáig development hell-ben ücsörgött, majd végül del Toro átadta a rendezést, mivel ő mással volt elfoglalva (igen, azzal a filmmel). A film így azonban tulajdonképpen a producerek kezébe került, egy rendezőbábbal: mind a történet és mind a film is teljesen áramvonalasítva lett, hogy csakis a legalapvetőbb igényeket elégítse ki. Látványos a mozi: pipa. Van valamiféle története: pipa. Képes lekötni egy nagyobb közönséget pár órára: pipa. Van benne újonnan feltörekvő, fiatal sztár: pipa. Minden megvan, de csak azért, hogy éppen meglegyen. Nincs a filmnek semmilyen vágya arra, hogy valamiféle újdonságot, vagy stílust hozzon, netán egyedi legyen. Nem, a film, ha úgy vesszük, nem rossz, mert képes elszórakoztatni bizonyos időtartamig, de olyan szinten le lett redukálva az alkotók által, hogy a bonyolultsága egy szombat reggeli rajzfilmét sem közelíti meg.

Ugyanakkor a film legnagyobb buktatója mégis az, hogy hiába várjuk a lázadást, nem kapunk őrült kaijuk-jaegerek harcot, még ha ezt előzetesen be is harangozták nekünk a készítők. Persze a film végén érződik, ideje zúzni, vagyis összeereszteni az embereket a másik dimenzióból érkező szörnyekkel. De akkor már úgy is mindegy volt. Áldásként vártuk Az ébredő Erő sztárját, John Boyega-t, aki nem is akármilyen karakter szerepét kapta, a legendás Stacker Pentecost (Idris Elba) fia. Igen ám, csakhogy nem sikerült feldobni a film hangulatát, hanem még rontott rajta. Ennyire önimádó karakterrel, mint amit Boyega kapott a filmben, rég volt dolgunk. Éli kis világát, bulikba jár, kirúgatja magát a kadét-akadémiáról – később azért újra csatlakozik hozzájuk -, és a leharcolt jaeger-alkatrészekkel kereskedik a fekete piacon. Ez minden, csak éppen nem erre számítottunk.

VÉGSZÓ

Tényleg nincs mit és nem is érdemes többet beszélni erről a filmről, ugyanis ez is csak egy újabb blockbuster-szemét, amiből sajnos egyre több van manapság. Nem mintha sokat vártunk volna tőle, de ez azért tényleg nagyon kevés.

2.6

Történet

2.0/10

Színészek

6.0/10

Rendezés

0.0/10

Hangulat

0.0/10

Látvány

5.0/10

PRO

  • Valamennyire leköt

KONTRA

  • Teljesen érdektelen
  • Semmi stílus
  • Egy önimádó John Boyega karakter
Megosztás:
Cikk értékelése

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.