A felülnézetes autós játékok szerelmesei nem is kaphattak volna jobbkor utánpótlást.
Egy személyes vallomással kell hogy kezdjem: perverz módon vonzódom a felülnézetes autós játékokhoz. Egy pszichológus valószínűleg rövid úton levezetné, hogy gyermekkori trauma eredménye, miszerint nem kaptam meg a hőn áhított távvezérlésű kisautót. Még talán igaza is lehet, de igazából elég hamar rájöttem, hogy a videojáték interpretációk sokkal több lehetőséget nyújtanak. Épp ezért már a kezdetektől fogva ott voltak a kedvencek között ezek a címek. ZX Spectrumon a Jet Ski Simulator, Amigán a Skid Marks és még sorolhatnám. PS4-en legutóbb a Mantis Burn Racing igyekezte kielégíteni az ilyen irányú igényeket és nem is rosszul. Csupán a kevés pálya és a kissé túl szögletes level design, valamint unalmas setting zökkentette ki a játékosokat egy idő után.
Mikor megtudtam, hogy érkezik a Mini Motor Racing X, akkor egyből felkaptam a fejem. Nem csak a jól ismert stílusjegyek okán, de a készítő The Binary Mill neve is nagyon ismerősen csengett. Nem is véletlenül, hisz az ausztrál csapat nem egy új játékot kalapált össze, hanem az elmúlt nyolc évben mobilplatformokat (Android, iOS) több variációban is megjárt címét ültette át most PS4-re. Ám érdemes tartózkodni a korai ítélkezéstől, miszerint egy egyszerű mobil konverzióval állunk szemben.
A játék legnagyobb erénye ugyanis az, hogy nagyon is sokrétű. Játszhatjuk “sima” TV-n, de VR-ban is. Van (basic) mindössze nitróval megbolondított versenymód, de ha akarjuk a fegyverek, csapdák is előkerülhetnek (mindkettőnek külön bajnoksága van). Természetesen a többjátékos módok sem maradtak ki, van lehetőség online multiplayerre, de local co-op mód is bekerült, akár egy teljes bajnokságot is letolhatunk így (akár úgy is, hogy egyikünk a TV-n, másikunk VR-ban játszik).
Az extra fűszert pedig a Bumper Ball jelenti, ami tulajdonképpen nem más, mint egy leegyszerűsített Rocketball, vagyis autós foci. Sokan gondolom most azon gondolkodnak, hogy ennyi tartalom mellett vajon jutott-e mód mindegyikre ugyanúgy odafigyelni, vagy “sok bába közt elvész a gyermek” alapon szedett-vedett lett-e az eredmény. Nos a rövid válasz mindenképpen az, hogy az első variáció az igaz. Ha akarjuk, ki se kell lépnünk a VR világból, de ugyanazok a pályák remekül működnek a klasszikus sík képernyőkön is. Az egyes versenyek, bajnokságok ugyanúgy izgalmasak sima és “harci” módban is, a multi és a foci mód pedig csak az extrát nyújtja mindehhez.
Mivel a játék alapjai nem újak, volt idő a pályákat kipolisholni az évek alatt, s ez látszik is. Nyilván nem a valósághű grafikai stílusban indul a játék, de azt a cartoonos feelinget, amit megcélzott, remekül sikerült áthozni mobilokról konzolra is. A pályák nagyon jól festenek sima és VR módokban is. Sőt, tulajdonképp mintha külön játékot játszanánk, teljesen más az élmény, így ha van PSVR setünk, mindenképp érdemes úgy is kipróbálni. Az igazság az, hogy így egy kicsit könnyebb is talán a játék, hiszen az egész pályát egyben látjuk (nekem legalábbis volt olyan élményem, hogy egy adott etapot sehogy nem sikerült 2D-ben teljesíteni, 3D-ben viszont azonnal).
A settingek változatosak és sok van belőlük. Jó pár óra után is lesz még újdonság, valamint nem válnak hamar unalmassá a versenyek. Az egyedüli kritika talán a pályák layoutjának designját érheti, néhol ugyanis érthetetlen módon benne hagytak egy-egy élesebb kiszögellést, amiben könnyű elakadni. Sajnos azt kell gondolnom, hogy szándékosan, az izgalmakat szaporítandó. Amikor viszont az ember egy ilyenben elakad, akkor nem az következik, hogy elégedetten csettint miszerint még erre is gondoltak a készítők, hanem a szitokszavak igen változatos kombinációja ömlik a játékos szájából.
Ha már a negatívumoknál tartunk, talán még a balance, vagyis a bajnokságok nehézségének íve érdemel még némi kritikát, ugyanis nagyon nem egyenletes. Néhol akad egy-egy nehezebb pálya, az utána lévőket meg könnyedén teljesíthetjük. Persze a dolog túlélhető, sőt ha átkapcsolunk VR-ra, vagy belső nézetbe (mert ilyen is van, eddig nem is említettem), akkor a leküzdhetetlennek tűnő akadályok is egy csapásra megoldódnak. Csupán azért kár ezért, mert némiképp csalásnak élheti meg a játékos, hogy a végig egy stílusban tolt bajnokságot egy ilyen váltással sikerül megoldania végül.
A pályák designjánál egyébként remekül megoldották a kitakarásokat. Lesznek ugyanis olyan settingek (például a nagyvárosi, felhőkarcolós), ahol az épületek, tereptárgyak eltakarják a pályát. Ilyenkor átlátunk az adott objektumon bármilyen nézetben is vagyunk és szigorú narancssárga vonalakkal meghúzva láthatjuk a pálya széleit és a járgányunk sziluettjét.
Ami a játékmenetet illeti, itt nem találja fel a stuff a spanyolviaszt. Ugyanúgy pénzt nyerünk a versenyekért, mint bárhol máshol, amiből aztán a meglévő járgányainkat fejleszthetjük, vagy vehetünk melléjük újakat (meg persze a nagyobb mérföldköveknél nyerhetünk is). Az irányítás kellemes, a fejlesztéseknek érezhető az eredménye, talán csak a verdák statjai kicsit csalókák első látásra.
VERDIKT
Mint látható, a Mini Motor Racing X nem azzal arat sikereket, hogy újat próbál hozni a műfajba, hanem hogy rengeteg lábon áll és mindegyikből igyekszik kihozni a maximumot. Ha kicsit unalmassá válik, válthatunk egy másik stílusra (felülnézetből belsőbe, 2D-ből VR-be) és folytatódhat a móka. A kampányok kellőképpen hosszúak és változatosak, ha pedig találunk társakat, akkor a multis módokkal is remekül elleszünk egy darabig, beleértve a Bumper Ball módozatot is. Tartalmas szórakozás tehát a játék, amely így karácsony környékén talán nem is érkezhetett volna alkalmasabb időpontban.
Szólj hozzá!