JÁTÉKTESZT: Metro Exodus

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Nézzük mit tud a 4A Games legújabb alkotása, a Metro Exodus, amelyet 2019 legjobban várt játékai között tartottunk számon! Tudtak vajon szintet lépni az előző két alkotás óta?

Kövess minket Facebookon is!

Minden kezdet nehéz?

Valószínűleg mindenki hallott az Epic Store és a Steam közötti botrányról, amelyet a rajongók robbantottak ki. Ennek ugyanis az volt az oka, hogy az Exodust ugyan elő lehetett rendelni Steamen, később viszont bejelentésre került az Epic store exkluzivitása. Ez azt jelentette, hogy attól a pillanattól fogva nem lehetett Steamről előrendelni játékot, akik eddig megtették azok természetesen megtarthatták ÉS játszhattak vele ott (Nem Epic-es vouchert kaptak hanem bennmaradt a Steames könyvtárban és frissítések is lesznek rá). Később ezt az egészet egy újabb vita járta körül, amikor is kiderült, az Epic store-os vásárlók nem preloadolhatják míg a Steamesek igen. A 4A Games szempontjából ez az exkluzivitás egy merész lépés volt, hiszen kevesen használták az Epic saját felületét és rengeteg rajongója van a Valve launcherének. A stúdió jól járt vele, hisz sokkal kevesebb pénzt vesznek ki a zsebükből mint eddig tette a Steam. Az alábbiakban megláthatjátok, hogy az emberek is jól jártak-e ezzel, és ez a kisebb galiba nem ment-e a minőség rovására.

Ez egy másik kávéház!

A Metro a harmadik részével bizony hivatalosan is AAA játék lett. A 2033 és a Last Light remek művek voltak, amelyek megmutatták az Ukrán stúdió tehetségét és Dmitry Glukhovsky zseniális írói képességeit is a nagyközönség elé prezentálták. A 4A Engine már akkor is szépen mutatott a bezárt Metro alagutaiban, a fény-árnyák helyzetek (inkább a fény hiánya) hozták a hangulat nagy részét. Ezért is féltem egy picit, hogy a legújabb Metro megtartja-e az előző két rész báját és lesz lootolós-lövöldözős-kalandozós játék és nem olyan “szuperprodukció”, amelyből kiveszik a történet és a hangulat. Már előre elmondhatom, szerencsére nem csalódtam a srácokban. Hiába lépett érezhetően szintet mind marketingben, mind alapvető költségvetésben és így minőségben a játék az előző két részhez képest megmaradtak ugyanazok a kis dolgai amitől Metro a Metro és nem mondjuk Call of Duty.

Hello, világ!

Artyom kalandja sokkal nagyobb lett. Bizony ez egy hatalmas vállalkozás volt a 4A-től, hiszen az eddigi részekben ők (szinte, hisz a 2033 is külterületen kezdődik) kizárólag zárt pályarendszerrel dolgoztak. A Metro mint hely megadta nekik a lehetőséget, hogy borzongást teremtsenek a pislákoló fényben mélyen a föld alatt. A felszínen ezt az érzést nem megteremteni nehéz, hanem fenntartani. Az Outlast 2-nek sikerült azonban az egy színtiszta horror játék kevés egyéb elemmel. Elmondható, az Exodusnak is sikerült ez ami nem kis teljesítmény. Az ember elesettnek, sebezhetőnek érzi magát a játék egésze alatt főleg hardcore fokozaton. Nem kell több egy-két lövésnél és az életerő csík nagyon gyorsan levándorol százról a nullára. Ez nyilván egy szép hasonlat volt, de nem több. Mint a mai játékok nagy részében, itt is elvéresedő képernyő  van, amelyet egy-egy életerő pakkal lehet visszatölteni normál állapotába.

Beltartalom: 100% Metro

A játék maga egészen zseniális lett, a 2019 év játéka címre is teljesen nyugodtan pályázhat majd. Már az elején olyan történeti csavarokat vet be a mű, amelyek TÉNYLEG meglepőek voltak és ott és akkor nagyot ütöttek. A sztori felnőtt az AAA játékok szintjéhez, szerencsére Glukhovksy nem fáradt ki és részenként jobbnál-jobb történettel alapozza meg a játékot. A karakteranimációkról szintén csak jókat lehet mondani. A legtöbb szereplő arca-teste él és mozog. Ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni, és nem Jump Force-os átvezető jelenetekre gondolni. A grafika nagyot üt. A 4A Engine új generációs konzolokra optimalizált változata egyszerűen szemkápráztató. Jó hír a pc felhasználóknak, hogy támogatja a ray tracinget az új Nvidia driverrel, így aki RTX kártyán játszik megtapasztalhatja azt a pluszt, amit ez a technológia nyújt számára. A grafika tényleg egyszerűen zseniális. A pára, a sivatagban szálló porszemektől elkezdve az utolsó kisebb ház berendezéséig mind szemkápráztatóan néz ki. A kiváló grafikából is a fényeffektek szólják a legnagyobbat. Amilyen szépen megcsillan az utolsó fénynyaláb a red dot sight üvegén, nem igazán találkoztam még hasonlóval.

Megy a gőzös…

A harcrendszer tipikus Metro. Aki játszott az első kettővel annak nem sok újdonságot tud felmutatni. A gázmaszk és sugárzó zónák még mindig egyfajta klausztrofóbiás helyzetet teremtenek, az ember érzi innen minél előbb el kell tűnni mert a végén baj lesz. A játék tartalmaz azonban rengeteg új elemet is. Ilyen például az Aurora nevű vonatunk amelyet a játék elején kötünk el és nélkülözhetetlen az utazásunkhoz az Urál hegységbe. A történet amúgy a Last Light után veszi fel a fonalat, pontosabban két évvel a pozitív befejezése után. Artyom itt sem nyugszik, életet akar találni a felszínen amely sem Annanak sem az “após” Millernek nem tetszik. Többször kap sugárfertőzést ezért és ettől függetlenül mindig-mindig újra kimerészkedik hátha… Aztán egyszer csak bumm… Aurora-Ural-Fordulat. Ennyi spoiler elég is volt felcsigázónak.

Keleten a helyzet változatlan!

A taktikák alkalmazása mint az eddig Metrokban, itt is nagy-nagy szerepet kap. A játék nem halmoz el lőszerrel, így spórolni kell és minimum kétszer meg kell gondolni, hogy most lövünk vagy inkább szépen sunyítva el kúszunk-mászunk az ellenség mellet lehetőleg észrevétlenül.

A fegyverek itt is beragadhatnak, de újításképpen még be is koszolódhatnak amit árgus szemekkel kell figyelni mert okozhat kellemetlen pillanatokat, ha éppen a csata legnagyobb hevében adja be a kulcsot. A hud, ahogy az eddigi Metro játékokban itt is egészen minimálisan van jelen. Az alkotók törekedtek a hitelességre, így például a térképünk is papír alapú, amelyet elő kell venni. Az óra szintén megtalálható a karunkon, amivel a gázmaszk filterünkből hátralévő időt és az esetleges haladási irányt lehet megfigyelni.

VÉGSZÓ

A Metro Exodus pontról-pontra hozza azt, amit elvártunk tőle. Igazi Metro hangulat a szabad ég alatt. Sikerült a 4A Gamesnek elérni, hogy ne veszítsük el a föld alatti bezártság érzését még a csillagok alatt sem. A para megmaradt, a történet nagyon jó, a szabad világú játék érzése megvan, még ha nem is AC Odyssey méretű térképet is tudunk egyszerre bejárni. Mindent összevetve köszönettel tartozok neki, hogy gondoltak a rajongókra is és nem vitték el más irányba a játékot. Várjuk az (esetleges) folytatást, hisz Metroból sosem elég!

A játék a mai nappal jelent meg Xbox One, Playsation 4 és PCre. A játék tesztelése PS4 pro konzolon folyt.

Kövesd a Wide Screen hivatalos Facebook-oldalát