Mindig nagy kihívás, ha évtizedes távlatból folytatnak egy hajdanán népszerű, mára klasszikussá vált, de letűnt franchise-t. Így van ez a filmek világában és nincs ez másként a videójátékoknál sem. A Baldur’s Gate első része még 1998-ban jelent meg Windows PC-re, amelyet az akkor még viszonylag kezdőnek számító BioWare készített el. A kanadai videójáték-fejlesztő ügyesen nyúlt hozzá a Dungeons & Dragons (továbbiakban D&D) asztali szerepjáték világához és ültették át videójátékos, úgynevezett Computer Role-Playing Game (továbbiakban CRPG) formába.
A Baldur’s Gate a Forgotten Realms kampányában játszódik és az Advanced Dungeons & Dragons módosított, második kiadásán alapul. A játék nagy siker lett, amelyet rá két évre követett a folytatás 2000-ben Baldur’s Gate II: Shadows of Amn címen. A BioWare ezután nem készített harmadik részt, hanem a szintén ebbe a világba tartozó Neverwinter Nights-t adták ki. A csapat ezután tett egy emlékezetes kiruccanást a messzi-messzi galaxisba, hiszen az előbbi játékaik motorját és RPG rendszerét felhasználva készítették el a Star Wars: Knights of the Old Republic játékot. A Star Wars RPG hatalmas siker lett, amely egyre inkább a filmszerű, Cinematic RPG felé vitte el a csapatot, így a BioWare olyan saját, eredeti ötletek felé mozdult el, mint a Jade Empire, a Mass Effect és a Dragon Age. Ezek egyre inkább a látványos, akció-RPG műfajba változtak, amellyel a BioWare egy önálló stílust alkotott, de végérvényesen letért a Baldur’s Gate-tel elindított pályáról. A Cinematic RPG műfajt a CD Projekt vitte tovább olyan játékaikkal, mint a The Witcher-trilógia vagy a Cyberpunk 2077. Utóbbinál már kiütköztek ennek a műfajnak a határai, amelyet a lengyel fejlesztők is beismertek, így egy jó ideje már érezhető volt, hogy vissza kéne térni az alapokhoz.
A BioWare és a CD Projekt játékai mellett azért egyre inkább jelentek meg kisebb költségvetésű, de hagyományos CRPG-k, amelyek közelebb voltak az asztali szerepjáték élményéhez. A Shadowrun-trilógia egy jó kezdet volt, amelyet a Pillars of Eternity vagy újabban a nyomozós Disco Elysium követett. Ezek mind izometrikus nézetben, komplexebb RPG mechanikákkal készített szerepjátékok voltak. De volt egy kis belga csapat, aki a háttérben tökélyre fejlesztette a szerepjátékát. A Larian Studios még 2002-ben indította el saját, eredeti fantasy CRPG-jét, a Divinity c. játékot, amely önálló sorozattá nőtte ki magát. Az elmúlt húsz évben négy teljes értékű folytatást és két spin-offot is kapott. A legutóbbi 2017-es Divinity: Original Sin 2 egy kiváló játék volt, ám a csapat nem ennek vágott bele a harmadik részébe. Időközben a BioWare elvesztette a Baldur’s Gate jogait. Az eredeti két játékot még az Overhaul Games csapata újította fel és a Beamdog adta ki Enhanced Edition címen a 2010-es években. A harmadik rész jogait végül nem ők, hanem a Larian kapta meg, akik 2017 után bele is vágtak a fejlesztésbe. A korábbi részekkel ellentétben a Baldur’s Gate 3 már a D&D 2013-ban megjelent ötödik kiadásán alapul. A Larian nagyon bölcsen úgy döntött, hogy 2020 szeptemberétől korai hozzáférésben elérhetővé teszi a játék félkész verzióját Steamen. Így a PC-n már három évvel a megjelenés előtt kipróbálhatták a játékosok, a fejlesztők pedig a visszajelzések alapján javították, finomították a szoftvert. Már a korai verzió is egy nagyon jól átgondolt és a korábbi részekhez hű CRPG képét mutatta. Időközben a csapat is elég nagyra duzzadt és a projekt egy AAA szintjét érte el, holott továbbra is egy indie fejlesztőről beszélünk.
A végső verzió először PC-n jelent meg augusztus 3-án, amely rögtön az élvonalba repítette a játékot. A Baldur’s Gate 3 kis túlzással az utóbbi évek legjobb CRPG-je lett, Steamen már rekordokat döntöget, elérte a 875 ezer egyidejű játékos számát, amely az év másik nagy slágerét, a Harry Potter világában játszódó Hogwarts Legacy játékos számát közelíti. A PC-s változat sikerére rögtön az egekbe szöktek a PS5-ös változat előrendelései, amelynek megjelenését szeptember 6-ra tolta el a Larian. Xbox Series változatra még várniuk kell játékosoknak, az valamivel később érkezik idén, de dolgoznak rajta. A játékipar nagyjai már reagáltak is a játék sikerére és kifejezték aggodalmukat, hogy nem szeretnék, ha a Baldur’s Gate 3 mutatná az új irányt, mert többek számára ez nehezen megugorható. A Larian alapítója és vezérigazgatója, Swen Vincke eloszlatta a kételyeket, hogy szerinte ezek a trendek folyamatosan változnak. Tesztünk a PS5-ös verzió alapján készült, amely alapján tényleg úgy tűnik, hogy az év játékával lehet dolgunk.
Miről szól a Baldur’s Gate 3?
A játék több száz évvel a Baldur’s Gate II: Throne of Bhaal kiegészítő eseményei után veszi fel a fonalat. A prológus egy látványos CGI jelenettel vezeti fel a történetet, amelyet már évekkel korábban is láthattunk az interneten. A jelenet szerint egy másik dimenzióból érkező illithid (mind flayer) egy furcsa organikus repülőhajón, a nautiloid fedélzetén érkezik Faerûn világába. A lény számos más fajba tartozó személyt tart fogva a hajón, akiknek agyába parazitákat ültet, hogy végül őket is átformálja illithidekké. A hajót hamar megtámadják a githyankik, akik sárkányok hátán lovagolva veszik fel a harcot. Az ütközetből egy tér és időn át tartó üldözés alakul ki, amelynek végén a nautiloid a Kilenc Pokolban találja magát. Itt csatlakozunk be a játékba és kapjuk meg az irányítást.
Ahogy az egy szerepjátéknál szokott lenni, az elején a karakterünket kell létrehoznunk. A Baldur’s Gate 3 karakterkészítője nagyon részletes lett. Ugyan lehetőségünk van más, előre létrehozott karakterrel is belekezdeni a történetbe, – akik amúgy a társaink lesznek – de igazán akkor bontakozik ki jól a cselekmény, ha saját, egyedi karaktert készítünk. Már itt órákat eltölthetünk, annyira aprólékosan kidolgozhatjuk karakterünk arcát, testét, faját, tulajdonságait és képességeit. Szükséges osztályt is választanunk, amely a D&D alapján tizenkét fajta lehet, mint pl.: harcos, mágus, zsivány, druida, pap, paladin, boszorkány vagy szerzetes. Mindegyik egyedi fejlődéssel és képességekkel rendelkezik. Miután elkészítettük karakterünket rögvest egy másikat is létre kell hoznunk, aki az Őrző (Guardian) lesz és a játékban később válik fontossá.
(Társas)játék
Ezután kezdődik az igazi játék. A nautiloid fedélzetén hősünk egyike az elraboltaknak, akiknek a fejében már ott a parazita. Hamar kiszabadulunk és egy-két mellénk szegődött társsal sikerül túljutni az illithid eszén. Azonban hajótörést szenvedünk és az igazi játék innen indul. Kiderül, hogy társaink fejében is ott van a parazita, így valahogy sürgősen gyógyírt kell erre találnunk. További túlélők is csapódnak hozzánk, akik mind nagyon különbözőek és ellenségesek is egymással, vagy velünk, azonban a kialakult helyzetben össze kell tartanunk. A játék legfőbb eleme a társas interakciókban rejlik. A korábbi részekkel ellentétben nem kapunk túl sok NPC társat, azonban ezek a társak viszonylag jól kidolgozott személyiségek, komoly háttérrel és karakterfejlődéssel. Hősünkhöz hasonlóan őket is irányíthatjuk, fejleszthetjük, így ők is a történet főszereplőivé válnak. Nagyon egyediek mint, közülük is kiemelkedő a vámpír-elf Asterion, a félig-elf papnő Shadowheart, a githyanki harcos Lae’zel, a mágus Gale, a varázsló Wyll vagy a barbár tiefling Karlach. De rajtuk kívül még vannak más játszható karakterek, illetve további hűbéreseket is bevehetünk a csapatba. Egyszerre azonban csak négy karaktert enged irányítani főhősünkkel együtt, a táborban viszont bármikor variálhatjuk őket.
Társainkkal érdemes sokat foglalkoznunk, mert nagyon izgalmas és érdekes párbeszédek bontakoznak ki közöttük. Minden döntésünk befolyásolja a kapcsolatunkat velük, amely kihatással van a cselekményre. És ha már döntések, a Baldur’s Gate 3 óriási szabadsága legalább akkora felelősséget is hárít a játékosra. A Larian fejlesztői a legapróbb részletekig kidolgozták a szerepjátékot. Minden döntésünk, válaszunk egy párbeszédben, amellyel folyamatosan változik a történet kimenetele. Itt kerül előtérbe a D&D játékokból ismert dobókocka, amely a társasjáték matematikai szabályai szerint működik. Egy-egy döntés, válasz előtt dobunk egyet a kockával és a kapott szám alapján derül ki, hogy jó vagy rossz választásunk volt. Így van, hogy elbukunk vagy itt továbbjutunk. Éppen ezért nagyon fontos, hogy gyakran mentsünk a játékban. Ugyan van automatikus mentés is, de ez nem mindig elegendő, így mentsünk amikor csak tudunk. Ez igazán komplex fejlődési rendszert és szerepjátékot kapunk, amely biztosan minden D&D és úgy általában az RPG játékosok számára kielégítő lesz. Akik pedig unják a gép által irányított társakat, azoknak multiplayer is rendelkezésre áll. Négyfős coop módban indulhatunk a gép ellen barátainkkal, így együtt éljük át a kalandokat. A coop módban a fejlődés megoszlik barátaink között.
A párbeszédek egyébként rendkívül élethűen vannak előadva. A Larian közel 248 színésszel rögzítette motion captureban az egyes párbeszédjeleneteket, átvezetőket, így igazán rekordmennyiségű felvett anyag gyűlt össze, amelyet tehetséges, főként brit színészek tolmácsolásában adnak elő. Igazán minőségi eredményt kapunk, amely a játékot egyből a fantasyk élvonalába röpíti. Kell is, hiszen a történet nagyon epikus és sokrétű és vérmérséklettől függően akár több száz órát is kitehet mire a végére érünk. Ugyan mindössze három fejezetre (Act 1-2-3) van bontva a cselekmény, ezekben akad bőven tenni való. Ami a legjobb, hogy nincs két egyforma küldetés, mindegyik tartogat valami újat és szinte minden sarkon, bokorban találunk valami tenni valót. Már a fősztori is elég lenne, de mellette számos melléksztori színesíti a kampányt és társaink is mind kapnak egyedi küldetéseket. Hol egy tiefling nőnek kell segítenünk befejezni zenéjét, vagy egy gazdáját elvesztett kutyust befogadnunk, vagy csak egy sötét katakombát felfedeznünk, ahol ellenségek várnak ránk a sötétben. Itt még az állatokkal is interakcióba léphetünk és nem egyet magunk mellé szelídíthetünk. A játék viszont egy cseppet sem finomkodik. Már a The Witcher-trilógia is elég véres, naturális játék volt, de a Baldur’s Gate 3 még ezen is bőven túl tesz, kezdve a levágott fejekkel, egészen a szexjelenetekig. Ez bizony egy felnőtteknek szóló fantasy, nem gyerekmese. Ha pedig ez nem lenne elég a harcokban a taktikai érzékünk is próbára tétetik.
Milyen lett a játék harcrendszere?
A Baldur’s Gate 3 hű maradt a korábbi részekhez és a Larian Divinity-játékaihoz, így a CRPG-re jellemző körökre osztott harcrendszerét kapta. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden harc elején a játék automatikusan megállítja az időt, így kiválaszthatjuk, hogy melyik karakterünkkel milyen támadást, varázslatot akarunk alkalmazni. A játék így a taktikusságra kényszerít, ez nem a pörgős akció világa. Ha végeztünk a döntésünkkel akkor tovább lépünk, ilyenkor az ellenség következik, hasonlóan, mint az asztali társasjátékoknál. Az egyes körökön belül nem csak a csapást, varázslatot választhatjuk ki, hanem mozoghatunk, pozíciót válthatunk karakterünkkel. A hátránya, hogy egy körön belül csak nagyon rövid távot tudunk megtenni, pár métert, éppen ezért nem árt jól át gondolnunk minden lépésünket.
Ahogy a Divinity-játékoknál a Larian itt is nagy hangsúlyt fektetett a terepviszonyokra. Nagyon ajánlott kihasználni a magaslati pontokat és akár a távolból lenyilazni, vagy tűzmágiával megsorozni az ellenséget. A harcok elég nagy kihívást jelentenek, már normál fokozaton is izzasztó volt egy-két ütközet, így egy idő után inkább igyekeztem kerülni az összecsapásokat erősebb vagy nagyszámú ellenségekkel szemben. Érdemes úgy kialakítanunk négy fős csapatunkat, hogy arányosan legyenek támadók, távolsági és gyógyítók is, különben nagyon hamar ott hagyjuk a fogunkat. A szerepjáték viszont sok lehetőséget ad arra, hogy akár elkerüljük a harcokat és békés útra tereljük, ha ügyesen kommunikálunk egyes NPC-kel. Ebben nagy segítségünkre lehet a fejünkben lévő parazita képességei, azonban ezek túlzott használata is befolyásolja a sorsunkat. Akiket meg nagyon zavar a körökre osztott stílus, azok egy gombnyomással kikapcsolhatják.
Szép és nagy, de van még mit csiszolni rajta
A Baldur’s Gate első két része koránál fogva még kis méretű pályákból, mára idejét múlt grafikával rendelkezett, így húsz éves távlatból látvány és pályák terén nem nagyon lehet összemérni a harmadik résszel. A Baldur’s Gate 3 inkább a Divinity: Original Sin 2 alapjaira építkezik technikailag. Nem véletlen, hogy a Larian az előző játékának grafikus motorjának továbbfejlesztett változatát, a Divinity Engine 4.0-át használta a Baldur’s Gate 3 megalkotásához. A motor remekül kezeli a játék pályadizájnját, viszonylag elég nagy, nyitott tereket kapunk, de nem nevezném open worldnek azért. Nagyok a pályák, de szabadon nem utazhatunk egyből mindenhová, a játék fokozatosan adja az újabb területeket. A Larian fejlesztői nem akartak túlzottan a korábbi Baldur’s Gate részekre vagy akár a Pillars of Eternity játékra hagyatkozni, mert azoknak látványa, pályái mára kissé idejét múltak. Igyekeztek igazodni a mai igényekhez, tehát legyen minél nagyobb a játéktér, legyen filmszerű, amennyire lehetséges. Ezt a csapat már szépen kikövezte a Divinity-szériával, amelybe tökéletesen illeszkedik a Baldur’s Gate 3.
A játéknak változatos és szép a látványa, még úgyis, hogy a mai játékokhoz képest nem dolgozik nagy felbontású textúrákkal. Amit viszont látunk, az ki van dolgozva. A karakterek arcmimikája például nagyon minőségi előre ugrás, rengeteg érzelem fejeződik ki az arcukon, amely még átélhetőbbé, filmesebbé teszi a kalandot. Akik nagyon gyönyörű grafikára vágynak, azok csalódni fognak, ez nem az a játék. Az atmoszféra viszont, hihetetlenül jól eltalált. Egyre inkább belevonódunk az eseményekbe és a felfedezés örömébe, hogy így nehéz letenni a játékot. Ehhez még többet tesz hozzá a pályadizájn és a zene, utóbbi az egyik legjobb, amit mostanában hallottam. A kamerakezelés is érdekes lett, mert alapvetően felülnézetes, izometrikus nézetből játszható, viszont simán válthatunk közelebbi, külső nézetes módra is, ezt remekül megoldották és jól működik a játékban. Az irányítástól először kicsit tartottam, hogy a PC-s komplex egér-billentyűs kiosztást mégis hogyan oldják meg a PS5 kontrollerén. Szerencsére nem kellett ettől félnem, mert a Larian remekül átdolgozta konzolra, a képességeket tárcsákról érjük el egy gombnyomással, amelyet hamar megszoktam és onnantól nem okozott gondot.
Azonban azt el kell mondani, hogy hiába a részletes és kidolgozott szerepjáték, a Baldur’s Gate 3 még technikai gondokkal küszködik. Csalóka, mert az első fejezet (Act 1) már rendben van, hiszen ez elérhető volt három évig a korai hozzáférésben, így ezt már jócskán kijavították. A gondok a második fejezettől kezdődnek és főleg akkor, amikor a címadó városba elérünk, ott már a játék erősen szaggat, több technikai baja van. Persze egy körökre osztott CRPG-nél nem feltétlenül kell, hogy a legszebb grafika és 4K 60 fps felbontás legyen, viszont azért nem árt, ha a játék képes tartani legalább a 30 fps-t. PS5-ön azért még van mit fejlődni ilyen téren. Én komolyabb fagyásokba, összeomlásokba nem futottam bele, esetleg apróbb bugokba, de semmi komoly, a játék szépen futott PS5-ön. A jó hír, hogy a fejlesztők folyamatosan adják ki a hibajavító frissítéseket, így hamarosan ezek a technikai hibák eltűnnek.
VERDIKT
A Larian meglépte azt, ami eddig keveseknek sikerült. Felélesztett és úgy folytatott egy jó ideje mellőzött szériát, hogy hű maradt az alapanyaghoz, de sikerült nekik olyan módon tálalniuk, hogy ne csak a D&D rajongókat, hanem a szélesebb közönséget is megszólítsák. Mert valljuk be, a Baldur’s Gate 3 továbbra is egy rétegműfajt képvisel, azonban az, hogy ez ekkora siker lett és már többen az év játékának kiáltották ki, az hatalmas teljesítmény, ha úgy tetszik mérföldkő. A Baldur’s Gate 3-nak egyértelműen ott a helye az év legjobb címei között, még akkor is, ha nem tökéletes vagy nem a legszebb játék, de egyedi és nagyon tartalmas, aprólékosan kidolgozott szerepjáték, egy különleges és lebilincselő élmény lett. PC-re és PS5-re már elérhető, az Xbox Series tulajdonosoknak még várniuk kell rá, de hamarosan ők is elmerülhetnek Faerûn világában.
Szólj hozzá!