Több, mint hat éve annak, hogy a 20th Century Fox és a Lightstorm Entertainment megállapodott a Ubisofthoz tartozó Massive Entertainment csapatával egy új Avatar játék fejlesztésében. Nem ez az első alkalom, hogy a francia játékkiadó és fejlesztő James Cameron nagy sikerű világában alkot. 2009-ben adta ki a Ubisoft az első Avatar mozifilmmel egy időben a James Cameron’s Avatar: The Game című játékát. A külső nézetes, nyitott világú akciójáték két évvel a film eseményei előtt játszódott, az RDA és a Na’vik oldalán is játszhattunk. Egy hangulatos játék volt Pandora világában, története viszont nem számított kánonnak. Nem volt nagy siker, de végül 2,7 millió példány adtak el belőle.
Ahogy a második filmre, úgy a következő videójátékra is közel tizenkét évet kellett várni. A Ubisoft ezúttal nem a jól bevált montréali csapatát, hanem a feltörekvő svédországi Massive stúdiót bízta meg a következő játékkal. A csapat leginkább a két Tom Clancy’s The Division játékaikról lehetnek ismertek. A nyitott világú looter-shooterek igen népszerűek voltak, a Massive időközben nagyon nagy stúdió lett, így képesek voltak megbirkózni egy Avatar méretű projekttel. A csapat a saját fejlesztésű Snowdrop grafikus motorjára alkotta újra Pandora világát. A Ubisoft először a 2021-ben leplezte le a videójátékot, akkor mutattak belőle először előzetest, kiderült a címe és a koncepciója is. Eredetileg 2022 végére, az Avatar: A víz útja premierjéhez időzítették, de a szoftver egyáltalán nem volt kész állapotban. Majdnem egy évet csúsztattak rajta, míg végül 2023. december 7-én, egy évvel a második mozifilm után érkezett PC-re, PS5-re és Xbox Series X/S-re. Vegyes kritikákat kapott, a játékmenete tipikus Ubisoft nyitott világú akció.
Miről szól az Avatar: Frontiers of Pandora?
Míg a 2009-es játék nem számított kánonnak, addig az Avatar: Frontiers of Pandora története hivatalosan is kánon és remekül egészíti ki a filmeket. A prológus nyolc évvel az első film előtt veszi fel a fonalat. Megismerhetjük a titokzatos Sarentu klánt, akik amolyan mesemondók és a Na’vik között is nagy tisztelet és misztikum övezi őket. A klán már rég eltűnt, de az utolsó élő tagjaikat, néhány gyereket elrabolt az RDA és egy diplomáciai, a The Ambassador Program (TAP) keretében nevelték őket, hogy aztán közvetítőként használják őket a Na’vi klánok felé. A játékos az egyik Sarentu bőrébe bújva éli át az eseményeket. A Jake Sully vezette lázadás után a programot beszüntették és az RDA-t is evakuálták. A Sarentu Na’vikat titokban sztázisba helyezték. Csak tizennégy évvel később ébresztették fel őket, mikor az RDA egy egész hadsereggel tért vissza a Pandorára, ahogy azt az Avatar: A víz útja elején is láthattuk. Hősünknek és klántársainak sikerül kiszabadulniuk és csatlakoznak a Na’vi klánok és hozzájuk hűséges emberekből létrejött Ellenálláshoz. A játék számos új karaktert vezet be. Klántársaink között Teylan, Nor és Ri’nela érdekes személyiségek, míg az Ellenállás vezetőit az ember Alma Cortez, Priya Chen, és a Na’vi So’lek erősítik. Az RDA-tól a John Mercer és Angela Harding ezredes említhetők, ők a játék antagonistái is.
A játék története tehát abban az egy éves időintervallumban játszódik, amelyet a második mozifilm elején átugrottak. A kampány során egyre komolyabb akciókat hajtunk végre az Ellenállás oldalán. Az RDA rengeteg új bázist hozott létre és folyamatosan termelik ki Pandora természeti erőforrásait, beszennyezve a bolygót. A játékosnak ezt kel megakadályoznia, szabotálnia. Fokozatosan megismerjük a Na’vi kultúrát, elsajátítjuk a képességeket, megannyi új klánt ismerhetünk meg Pandora nyugati határvidékén. A történet nincs túlgondolva, igazából csak arra való, hogy a küldetéseknek legyen valami folytonossága. A játék igazi főszereplője maga Pandora. A nyitott világ miatt rengeteg a tenni való, megannyi kis küldetést, feladatot hajthatunk végre. A kampány nem túl hosszú, olyan bő 20 órás, viszont jelentősen meghosszabbítható attól függően, hogy mennyit időzünk el különböző gyűjtögetős feladatokkal és mennyire járjuk be az igen nagy játékteret. A Ubisoft már bejelentette, hogy a Season Pass birtokosai két teljes értékű sztori DLC-t kapnak 2024-ben, amelyek tovább szövik az alapjáték történetét és új helyeket, klánokat mutatnak majd be.
Pandora élővilága
Ahogy ígérték a fejlesztők és a Ubisoft, az Avatar: Frontiers of Pandora egy hatalmas, szabadon bejárható nyitott világú játékteret ad. A helyszín Pandora nyugati határvidéke, amelyet a filmekben eddig még nem láthattunk. A helyszín három nagyobb területből áll, név szerint a nyugati Felhős erdő, a déli Kinglor erdő, illetve az északi Felső-síkság. Mindegyik terület eltérő és egyedi. Azonban kilépve Pandora dzsungelébe konkrétan a szám tátva maradt. Valami elképesztő milyen részletesen kidolgozott és szépen megcsinált környezeti grafikát és vegetációt kapunk. Rég láttam ennyire jól megcsinált nyitott világú környezetet. Kis túlzással, de az év egyik legszebb játéka született meg, talán a The Witcher 3: Wild Hunt nyitott világához tudnám mérni.
Az élményt csak növeli, hogy mindezt belső nézetből élhetjük át. Míg a 2009-es Avatar játék külső nézetes (TPS) volt, addig az Avatar: Frontiers of Pandora belső nézetes (FPS). A főszereplő Na’vi bőrébe bújva egészen testközelből léphetünk Pandora világába, így tényleg úgy érezhetjük, mintha mi is egy Avatar lennénk. A világ él és mozog, mindenre reagál, apró és nagy termetű élőlények sokasága, illetve hatalmas növényzet vesz minket körül. Néha csak megálltam és néztem körbe mennyi minden van még itt. A Snowdrop messze a legjobb választás volt Pandora megalkotásához, a Massive fejlesztői abszolút hozták azt a minőséget grafikai szinten, amit James Cameron filmjeitől is elvárnánk. A játékteszt PlayStation 5 konzolon történt, ahol két grafikai beállítás közül választhatunk természetesen. A játék szinte mindenhol alkalmazza a hardveresen gyorsított és ray tracingen alapuló globális illuminációt, így közel fotó realisztikus látványt kapunk. Ez különösen a buja növényzetű dzsungelben, a zöld lombozatról visszaverődő fényben keltette zöldes árnyalatban jön ki, a fény-árnyék valami elképesztő itt. Ilyen grafikai részletességet FPS nézetben legutóbb talán a Cyberpunk 2077 tudott hozni, de a dzsungel megidézte az első Crysis játékot is, amely korának legszebbje volt. Néha már az volt az érzésem, hogy ezt VR játéknak szánták, mert az egész olyan hatást keltett. Az viszont látszik, hogy a Massive csapata nagyon komoly technológiai előrelépést csinált itt a Snowdrop motorral. Ideje lesz már, hogy a Ubisoft leváltsa az Assassin’s Creed játékoknál agyonhasznált és régi Anvil, vagy a Far Cry-hoz fejlesztett Dunia motorjait, mert jelenleg a Snowdrop a technológiai csúcs náluk.
A játék nagyon komolyan elmerül az Avatar univerzumában. A csapat komoly kutatást végzett a lore-ban, csupa ismert faj bukkan fel, amely a rajongóknak biztosan ismerős lesz. Eközben persze újakat is megismerhetünk. A főszereplő Sarentu klán mellett még további három újat vezet be a, mint az Aranahe, a Zeswa és a Kame’tire klánok. Ezek jól elkülönülnek egymástól a korábban említett három helyszínen. Érdemes őket jól megismerni, mert elég nagy a valószínűsége, hogy valamelyik itt bevezetett klán a későbbi filmekben is felbukkan majd.
Far Cry: Pandora
A látvány és nyitott világ kidolgozása mellett sajnos a játék gyenge pontja a gameplay lett. A játékmenet a tipikus, agyonjáratott ubisoftos nyitott világú formula. A küldetések egykaptafák, a menj ide, öld meg, gyűjtsd össze vagy szabotáld missziók váltogatják egymást. A történet amúgy érdekes, de a játékmenet egy idő után unalomba fulladhat. A játék nagyon komolyan alapoz a gyűjtögetésre. Nem csak a mellékküldetésekben, hanem a főküldetésekben is kiemelt szerepet kap. Nem mindig kapunk egyértelmű utalásokat arra, hogy mit is kell csinálnunk. Az egyik fő küldetésben azon kaptam magam, hogy órákig bolyongtam az erdőben mire megtaláltam a szükséges fakérget, hogy ruhát gyártsak belőle. Ilyen és ehhez hasonlók szép számmal vannak a játékban.
Pandora csak úgy adja magát, hogy begyűjtsük a nyersanyagokat. Külön ügyességi játékot programoztak erre, a játékosnak az elején meg kell tanulnia, hogy milyen mozdulatokkal leszakítania egy ágat, gyümölcsöt vagy madártojást kiemelnie. Különböző alapanyagokat kell összeszednünk, hogy fegyvert, ruhát, vagy netán ételt főzzünk. Bizony, a táplálkozás nagyon fontos az Avatar: Frontiers of Pandorában. Mindenféle húsok, gyümölcsök, tojások és hasonlók várnak ránk, amelyekből számos egyéni recept alapján főzhetünk ételt maguknak. Az étel arra kell, hogy az energiánkat és az életcsíkot visszatöltsük.
Elsőre úgy tűnik, hogy ez egy szerepjáték, de nem az. Számos szerepjátékos elem van benne, mint pl. a képességfa, fegyver és ruhamódosítók, illetve karakterünk testreszabása, de történet nem úgy van felépítve, mint egy igazi szerepjáték és az ellenségeknek sincs szintjük. De ha már az ellenségek. A játék leggyengébb részei a harcok. Kísértetiesen hasonlít itt minden a Far Cry szériára, de a harcok nagyon sután lettek megoldva. Főhősünk egyszerre tudja alkalmazni a Na’vik és az emberek harcmodorát, tehát arzenálját íjak és lőfegyverek teszik ki. A legfurább, hogy az íjjal sokkal pontosabb lövéseket tudunk bevinni, míg a gépfegyverrel vakon lövünk össze-vissza. Sokkal nagyobb gond, hogy míg mi alig sebzünk az RDA katonáin és alig találjuk el őket, addig ők pontosan oda lőnek, ahol vagyunk, sokkal erősebbek és hamarabb is végeznek velünk. Ez különösen igaz az AMP exoskeleton páncélos ruhára, amelynek csak két gyengepontja van, a lőszer a hátulján és elöl a katonát védő üvegborítás. Érdemes lopakodni, főleg, ha egy jobban őrzött bázishoz, ipari létesítményhez kerülünk.
A játékban lehetőségünk van állatokat is magunk mellé állítani, így repülhetünk ikran hátán, vagy lovagolhatunk is akár. A szárnyas ikran külsejét is testreszabhatjuk, illetve nála is figyelnünk kell, hogy mindig megetessük. Igazából nagyon sok itt a tennivaló, a játékos tényleg elmerülhet Pandora változatos és mesés világában, de fel kell készülnie, hogy 10 óra játék után beüt a Ubisoft formula és a feladatok önismétlőek lesznek. Arról nem is beszélve, hogy a játék azért még szorul javításokra. A teszt során már az első napi frissítéssel próbáltam ki, a szebb grafikai beállítással. A játék ugyan nem szaggat, de a textúrákat sokszor csak késleltetve tölti be, vagy bizonyos elemek hirtelen eltűnnek, vagy oda ugranak elénk. Ilyen téren még van mit fejlődnie a szoftvernek.
VERDIKT
Az év talán legszebb játékát hozta el nekünk a Ubisoft és a Massive fejlesztői. Grafika és nyitott világ terén elsőrangú játék lett az Avatar: Fronties of Pandora, gyönyörűen keltették életre Pandora világát. Igazi technológiai előrelépés ez a játék a Ubisoftnak. A játék története remekül illeszkedik a filmekhez és szépen kibővíti, főleg a második részt. A nyitott világ változatos és tele van élettel. Azonban a játékmenet és főleg harcok elég egykaptafák, néhol önismétlőek és unalomba is fulladhatnak egy idő után. A játék viszont igazi csemege az Avatar rajongóinak és azok is próbált tehetnek vele, akik csak szeretnének egy látványos belső nézetes akció-scifit. A Massive csapata bebizonyította, hogy képesek egy nagyobb projekttel is megbirkózni. Együttműködésük a Lightstorm Entertainmenttel most ennyi volt, de a Disney-vel még van dolguk, hiszen jövőre a messzi-messzi galaxisba utazhatunk velük Star Wars Outlaws címen.
1 Hozzászólás