Véget ért az Ahsoka-sorozat, melynek ugyan második évadát egyelőre nem jelentették be, a lezárás erősen afelé mutat, hogy érkezhet egy következő szezon. Az első nyolc epizód ugyanakkor, noha nem hibátlan, egy rendkívül magával ragadó történetet mesélt el, mely igazi jutalomjáték különösen azon rajongók számára, akik követték az elmúlt 15 év Star Wars-tévésorozatait.
A széria nem kis vállalást vett a nyakába, hiszen amellett, hogy a rajongók által “Mandóverzumra” keresztelt halmaznak is részét képezi, a Star Wars Lázadók című animációs széria még 2018-ban hátrahagyott történetszálát is folytatnia kellett. Eszerint Ezra Bridger, az ígéretes fiatal jedi tanítvány felszabadította szülőbolygóját, a Lothalt a Birodalom rabigája alól, ennek következtében viszont a zseniális stratéga, Thrawn főadmirális társaságában eltűnt a hiperűrben. A Lázadók epilógusában láthattuk, amint Ezra társa, Sabine Wren Ahsoka Tano, Anakin Skywalker egykori padavanjának társaságában a fiú keresésére indult, a válaszokra viszont mostanáig várnunk kellett.
Ha 2018 tavaszán valaki azt mondja nekem, hogy ennek a remek történetnek a folytatása már nem animációs, hanem élőszereplős formában kerül elmesélésre, valószínűleg nehezen hittem volna el. Ugyanakkor azóta a galaxis kibővült, a történet pedig nem csak a Lázadók, de a “Mandóverzum” számára is kulcsfontosságúvá vált. Így hát a sorozat három irányból kellett megfeleljen: egyrészt hitelesen kellett átadnia az animációs karaktereket élőszereplős formában, másrészt kielégítő választ kellett adnia a Lázadók végén felmerülő kérdésekre, harmadrészt pedig a továbbszőni A Mandalóri című sorozattal felvezetett történetszálat is, és mindezt úgy, hogy közben megalapoznak a történet következő fejezetének. Ezen három feladat közül kettőnek maradéktalanul, egynek pedig többnyire megfelelt.
A sorozat címszereplője, Ahsoka Tano (Rosario Dawson) azon karakterek közé tartozik, akinek élete talán leginkább dokumentált a Star Wars világában. Csecsemőkorától gyakorlatilag egészen a Lázadók végéig szinte mindent tudunk már róla, így ahhoz, hogy indokolt legyen őt megtenni a sorozat főszereplőjének, mindenképpen kellett neki egy új karakterív, melyet leírva a történet során ő is eljuthat egyik pontból a másikba. Szerencse, hogy az írói székben a figura lényegi megalkotója és sztorijának eddigi szövője, Dave Filoni ülhetett, így egy olyan fejlődést láthattunk, mely hozzáadott a karakterhez, mellette pedig értelme is van a múltját figyelembe véve. A Lázadók sorozat egyik kulcsfontosságú fordulópontja volt Ahsoka, és egykori mestere szembenállása, mely olyan sebeket hagyott Tano lelkében, amit helyre kellett tennie, mielőtt igazán kiteljesedhetett volna. Ezt a célt szolgálta az ötödik epizód, mely ezáltal a rajongók kiszolgálása mellett a narratíva szempontjából is kulcsfontosságú volt, és kicsit sem öncélú. Mindehhez egy remek Tolkien párhuzam is társult, hiszen Ahsoka megtisztulása során “szürke varázslóból” visszatérése után “fehér varázslóvá” vált (A Gyűrűk Ura-trilógiában gondoljunk Gandalf visszatérésére). Rosario Dawson már A Mandalóri 2. évadában meggyőző alakítást nyújtott, noha a karakter megjelenése sokak tetszését nem nyerte el. Külsőségek terén mindenképp javulás figyelhető meg Ahsoka megjelenítésében, ám ez talán kissé a színészi munka rovására ment. Dawson továbbra is remekül hozza az ex-jedi gesztusait, ám arcával mintha kissé kevesebb lehetősége jutott volna játszani, annak ellenére, hogy érzelemdús jelenetekből nem volt hiány. Ahsoka történetében ugyanakkor nem foltozott be minden lyukat a sorozat, néhány, inkább a hardcore rajongók számára érdekes kérdés továbbra is megválaszolásra vár, például az, hogy hol volt a togruta az eredeti trilógia idején. Ez viszont egy olyan történet, mely egy regényben, vagy képregényben is tökéletesen elmesélhető.
Nem Ahsoka ugyanakkor az egyetlen animációs karakter, aki most bukkant fel először hús-vér valójában. A széria másik legfontosabb figurája egyértelműen Sabine Wren, akinek kapcsán a legmegosztóbb történetet érintő döntések születtek. Először is látszólag a Lázadók alatt elért karakterfejlődése teljesen visszatért a nullához, ugyanaz a makacs, csökönyös, elzárkózó lány, akit az animációs sorozat elején láthattunk. A sorozat később kifejti a múltat érintő azon kérdéseket, melyek ezt a visszafejlődést eredményezték, viszont nem megy bele elég mélyen ahhoz, hogy igazán megértsük Sabine döntéseit és viselkedését, így sokak számára válhatott ellenszenvessé. Ehhez jön hozzá a valamelyest semmiből jött Erő-használat, mely a korábban lefektetett lore-ba kicsit nehezen illeszthető bele, és habár az üzenet, melyet Filoni át akart adni ezzel, teljesen érthető, kicsit mégis keserű szájízt von maga után, és inkább elvesz a karakter érdemeiből, semmint hozzáadna. A karaktert alakító Natasha Liu Bordizzonak jutott az a feladat, hogy ezt a kissé hálátlan szerepet eljátssza, melyben korrekt munkát végzett, csak bízni tudok abban, hogy karaktere kezdetben kissé ellenszenves, sündisznó viselkedése nem eredményez majd olyan zaklatást a rajongók részéről, mely sajnos már nem egyszer fordult elő a múltban.
Ezra Bridger megjelenítése viszont gyakorlatilag tökéletes volt. A gesztusait, élethez való hozzáállását és különböző húzásait tökéletesen átadta Eman Esfandi, szinte az első pillanattól kezdve azonnal elhittem, hogy Ezrát látom. Hasonlóan jó volt Hera Syndulla is, akinek attitűdjét és manírjait szintén remekül személyesítette meg Mary Elizabeth Winstead.
Átnyargalva az antagonistákra, az elefánt a szobában nyilvánvalóan Thrawn főadmirális, aki nem csak, mint animációs karakter bukkant fel elsőként ilyen formában az Ahsokában, hanem mint nagymúltú könyves karakter, egészen a 90-es évek klasszikus könyvtrilógiájáig visszamenőleg. Lars Mikkelsen már a Lázadókban bizonyította hangjával, hogy tökéletesen illik a karakterhez, és noha fizikumában egy kissé elhagyott, mégis rendkívül erős kisugárzású főadmirálist jelenített meg. Tökéletes döntés volt visszahozni őt a szerepre, briliáns alakítást nyújtott. Ugyanakkor ezt valószínűleg azok tudják elsődlegesen értékelni, akik tisztában vannak a karakter írott és animációs múltjával, ez a sorozat sajnos még keveset mutatott meg abból, hogy miért annyira félelmetes ellenfél Thrawn. Szövetsége a boszorkányokkal tökéletesen megfeleltethető a karakter észjárásának. A főadmirális sosem tántorodik el semmilyen furcsa személytől, vagy csoporttól, ha azok hasznára válhatnak valamilyen formában, ezen felül pedig korábban egyedül az Erő volt az, mellyel nem tudott stratégiájában számolni, ezt a hiányosságot pedig a banyák jelenléte ellensúlyozhatja. Ezen felül lássuk be, egy élőhalott sereg sok ellátás beli kérdést is megold.
Thrawn hű követője, Morgan Elsbeth noha tragikus befejezést kapott, történetben betöltött szerepe és jelenléte is eltörpül a két új antagonista, Baylan Skoll és Shin Hati mellett. Baylan jedi eredete, ebből kialakított filozófiája és tanítványával való kapcsolata mind rendkívül érdekes, személyes küldetése pedig a Star Wars világának távolabbi jövőjét is megalapozhatja, hiszen az általa megtalálni vélt nagy hatalom, legyen az bármi, akár még a Skywalker kora után játszódó mozifilmben is visszatérhet, mint új fenyegetés. Hatalmas veszteség, hogy a májusban elhunyt Ray Stevenson nem játszhatja el többé a karaktert, a recast viszont több mint indokolt lenne ebben az esetben.
A sorozat befejezése sokkal inkább előre mutat, semmint, hogy valódi lezárás legyen. Thrawn visszatérésével megérkezett ennek az univerzumnak a következő nagy antagonistája, amit Dave Filoni és Jon Favreau közösen teremtett meg a Disney+-on. Az ő története minden bizonnyal A Mandalóri 4. évadában folytatódhat majd leghamarabb, míg tényleges zárása a Dave Filoni által írott és rendezett, feltehetőleg 2026-ban érkező mozifilmben várható. Legközelebb ugyanakkor a Skeleton Crew erősíti majd a kapcsolódó szériák sorát, mely, ha lehet hinni a pletykáknak, szintén ebben a másik galaxisban fog játszódni.
Érdemes egy pár szót ejteni a fergeteges soundtrackről is, Kevin Kiner fantasztikus munkát végzett. Érződik, hogy hatalmas tapasztalata van már a Star Wars megzenésítésében az animációs sorozatok révén. Saját stílusa mára önmagában is felismerhetővé és ikonikussá vált, de saját dallamaiba remekül szövi bele John Williams klasszikusait is. Bármikor nyugodt szívvel egyeznék bele, hogy ő váltsa Williamst a mozifilmek zeneszerzőjeként.
VERDIKT
Összességében az Ahsoka nem egy égető kérdést válaszolt meg, mialatt felvezetett számos olyan konfliktust, mely a messzi-messzi galaxis távolabbi jövőjét is meghatározhatja. Habár a színészi játék és a karaktereket érintő döntések néhány esetben hagynak némi kívánnivalót maguk után, ez a széria 15 évnyi építkezés kulminációja és méltó megkoronázása, megspékelve rengeteg fantasy, kulturális és mitológiai utalással. Ebből kifolyólag elsősorban valószínűleg azok a rajongók fogják értékelni, akik egészében követték végig az idáig tartó utat, míg azok, akik csak a filmeket nézik, valószínűleg összezavarodnak pár helyen. A történetbe is bele lehet itt-ott kötni, ha nagyon akarunk, kérdés, hogy érdemes-e, ha egy sztorinak ennyi szíve van és ennyire magával ragadó.
A fentieket YouTube-csatornámon is megénekeltem, íme:
Szólj hozzá!