Úristen, el sem tudom mondani, hogy mennyire vártuk már ezt a filmet, és nem azért, mert Christopher Nolan legújabb alkotásáról van szó, hanem mert ezzel a filmmel végre visszatérnek a nagy amerikai blockbusterek a mozikba. Igen, az utóbbi időben másról sem lehetett olvasni, hogy mikor nyitnak újra a mozik. A Warner Bros. és Nolan a végsőkig kitartott amellett, hogy a Tenet legyen az első film, amit a nagy szünet után moziban bemutatnak. A halasztások és a növekvő nyomás a készítők vállán olyan hype-vonatot indított be a Tenet körül, mint amire egy éve a Bosszúállók: Végjátéknál tapasztaltunk. A kérdés tehát adott, erre a sebesen száguldó vonatra megéri jegyet váltani, tudja azt hozni, mint amiről előzetesen beszéltek? Nos… a válasz: talán.
Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, akkor a probléma mindössze annyi, hogy a Tenet nem egy Végjáték. Nem ez lett a legjobb alkotása a kiváló hírnévvel bíró rendezőnek, és nem úgy fogunk emlékezni erre a filmre, mint a Marvel Moziverzum grandiózus fináléjára. Nolan az elmúlt két évtizedben többször is megmutatta, hogy mennyire szereti a mélységesebb, komolyabb témákat. Az Eredet történetén több évet dolgozott, mire elért arra a szintre, hogy meg merte mutatni vázlatát a stúdiónak. Már maga a témaválasztás is egyedüli, a kivitelezésről nem is beszélve. Nolan mindig az elgondolkodtatóbb történetekre ment rá, A Sötét lovag-trilógia így készült, hogy több kérdést feszegetett. Ott volt a Csillagok között, aminél a legnagyobb elméleti gondot a féregjáratok, más néven a fekete lyukak okozták, merthogy Nolan oly mértékben beleélte magát a történetbe, hogy fizikusokkal alkották meg a fekete lyukak valódi formáját a kozmoszban, ami máig egyedülállónak számít a filmkészítésben. Mindeközben a látvány mellett egzisztencializmus kérdését feszegette, a modern kori polgári idealista filozófiai és irodalmi irányzatot. A Második világháború idején játszódó három Oscar-díjat nyert Dunkirkben a feszültség hágott tetőfokra. És akkor itt van most a Tenet, ami lényegében egy Eredet folytatás, amivel Nolan 2010-ban megteremtette saját heist műfaját a sci-fin belül. Nolan ezúttal is az álomvilággal játszik gondolatunkban, amit az idő fogalmával bővített ki, de mégis hiányoznak belőle a jegyek, amik olyan naggyá tették a rendezőt.
A Tenet kulcsa: az idő. Az Eredetben megtanultuk, hogy az álomvilágon keresztül hogyan lehet befolyásolni az embereket. Az álomvilágon keresztül képesek voltunk átírni egy ember hozzáállását, és új gondolatokat ültettünk el a fejében, ami gyökeresen megváltoztatta az addigi világnézetét. Most a Tenetben azt tanuljuk meg, hogy miként lehet az időt visszafordítani. Inverzióra kényszeríteni. Az alapötlet kiváló, ahogy Nolan szemszögéből értelmezzük az idő fogalmát, de ezen túl semmi újat nem kapunk a filmből. Sőt, igazából még az alapötletet sem vagyunk képesek teljesen megérteni, hiszen itt nem kapunk annyi segédletet, mint az Eredetben. Sok helyen a nézőre van bízva teljesen, hogyan értelmezi az adott szekvenciát. Ami egyfelől jó, hiszen sokak számára ezzel még élvezetesebbé válik a történet, mindenkinek saját víziója lesz a látottakról, ugyanakkor ettől a nagy szabadságtól elveszti a varázsát. Az Eredet sem volt egy úttörő alkotás, de a párhuzamosan három síkon futó történet adott egy extra csavart a sztoriban. A rendező ezt a paralel stílust vitte tovább a nagysikerű Dunkirkben, amiben az időt, mint egységet bontott három részre. Ezek a egyediségek hiányoznak most ebből a filmből, amik meghatározóvá tették Nolan korábbi alkotásait. Olyannyira hiányoznak belőle, hogy konkrét elemeket látunk visszaköszöni a Mementóból vagy A Sötét lovag-trilógiából – de nincs is ezzel baj. Bár próbáltak egy kis humort belecsempészni a történetbe, bár ne tették volna. Inkább visszafelé sülnek el ezek is, nem lehet rajtuk jóízűen nevetni, ugyanakkor nem mondanánk kínosnak sem őket.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a film olyan erősen támaszkodik a sci-fire, hogy ettől elfelejt létezni. Az első előzetestől kezdve hangsúlyozzák, hogy a filmben a harmadik világháborút, vagy legalábbis a világvégét kell megállítani, szupertitkos kémek, fegyver nepperek és orosz rosszfiúk is feltűnnek, mert ezek alap hozzávalók Hollywood boszorkánykonyhájában kifőzött ételnek. De ez az étel most hasfájást okoz. A Tenet annyira erősen támaszkodik ezekre a felállított berögződésekre, az (idő) alapötletre, hogy nem engedi kibontakozni a szereplőket. Ha Nolannek ezzel az volt a célja, hogy emberibbnek érezzük a karaktereket, sikerült elérnie. Hiába a nagy fegyver, az inverzió, a főszereplőket nem ruházza fel „szupererővel”. Elhisszük róluk, hogy hús-vér emberek ők is, akik a való világból betoppantak Nolan elméjébe. Másfelől pedig hiába a nagyszerű szereplőgárda, a rendezés nem csillogtatja meg John David Washington vagy Robert Pattinson karakterét. A színészek közül Washington szerepe a leginkább kiábrándító, akit olyan képeséggel ruháztak fel, amit még James Bond is megirigyelne. Ellenben Pattinson, aki várakozáson felül teljesít, pedig ő volt az, aki a forgatások alatt kérdezgette társait, hogy most mit jelent a felvett jelenet. Nagyon úgy tűnik, hogy Nolanen kívül senki sem értette meg a filmet, legalábbis ez sugárzik a színészek arcáról.
Abszolút pozitívum, hogy amennyire lehet, a film mellőzi a vizuális effekteket. Ezúttal is mindent megépítettek, valós helyszíneken vették fel a jeleneteket. Még egy Boeing 747-es gépet is felrobbantottak a látványért. Hiába. Maga a tudat hatásosabb volt, hogy a világ legnagyobb gépét robbantották fel a forgatáson, mint a hatás, amit kaptunk a filmvásznon. A Tenet felettébb látványos, jól fogunk szórakozni szélesvásznon, de nincs benne semmi új. Az első pár jelenetben ámulunk, ahogy főszereplőnk harcol, miközben ellenfelei a mozdulatsor inverzét, azaz a szekvencia fordított mozdulatsorozatát mutatják be. Bár megvan a jelenetek közötti dinamika, kiváló operatőri munka megsüvegelendő, de nem fogunk hátast dobni ezektől sem, őszintén szólva egy idő után inkább unni fogjuk az egészet. A mai elvárásokhoz mérten nincs benne olyan lélegzetelállító tett, nem forognak a folyósok, mint az Eredetben, nem festik meg nekünk az eseményhorizontot, pusztán csak látványos autós üldözésre kerül sor, amiben Pattinson megcsillogtatja vezetői tudását. És persze Washington, aki kaszkadőröket megszégyenítő fizikummal ugrál egyik kocsiról a másikra.
VERDIKT
Sajnos nem a Tenet lett Nolan legjobb alkotása. Nehéz megtalálni az okokat egy ilyen nehéz világban, mint amiben most élünk. Nem lehet megmondani, hol csúszott félre egy ilyen ambiciózussal teli alkotás, amire úgy vártunk, mint egy messiásra. Nolan biztonsági játékra ment, amiből hiányoznak az egyediségek, a színészi játék, a magával ragadó és elgondolkodtató történet. Nolan nem mert kockáztatni most, visszafogta magát, s hozta a kötelezőt. Tiszta iparos munkát tett le az asztalra.
Szólj hozzá!