Ha már megírta a tökéletes forgatókönyvet, Sorkin meg is rendezte a filmet.
A film Molly Bloom (Jessica Chastain) korábbi olimpikon síelő igaz történetét dolgozza fel, aminek a közppontjában egy másik sport, a póker áll. A lány sportolói álmait ugyanis kettétöri egy baleset, aki ezt követően bár tehetsége alapján rengeteg dologba foghatna, eleinte sodródik az árral, majd egy a legalitás határán mozgó pókerjátszma háziasszonyaként találja magát. Jól menő üzletemberek, sportolók, hollywoodi sztárok és gengszterek képezik hétről-hétre, ahol a Terence Hill-féle pókeres „ha kicsi a tét, a kedvem sötét” szállóigéje hatványozottan igaz.
Hiába küzdi fel magát önerőből a csúcsra, ahogy ez lenni szokott, a kezdettől fogva a vállalkozásban rejtőző bukás megtalálja az orosz maffia és a szövetségi nyomozó iroda (azaz az FBI) képében. Igen nehéz helyzetbe kerül, hiszen nem akar rács mögé kerülni de a nevét is szeretné tisztán tartani. Ebben egyetlen ember lesz a segítségére, a kezdetben szkeptikus de “legkevésbé sem simlis” ügyvédje, Charlie Jaffey (Idris Elba).
A film az első percektől kezdve nagy lendülettel indul és ezt végig sikerül is megtartania, minden pillanata a képernyő elé szegez, igazán pörgős. A párbeszédek ütősek, nagyon jól megírtak, alig van üresjárat a cselekményben, nagyon jó érzékkel lassul le időnként, hogy aztán újból felgyorsuljanak az események. Mollyt láthatjuk gyermekkorában, a pókeres korszakában és a jelenben, a megvádolása után három síkon játszódik a történet, remek egységet alkotva.
Sorkin tehetségét senki sem vitatja, de korábban sokan vádolták azzal, hogy egysikú, üres női karaktereket ír a forgatókönyveibe, ez most egyáltalán nem mondható el, sőt ennek a teljes ellenkezője igaz. Bár az alap történetet az élet írta, a szereplők egytől-egyig jók és jól passzolnak a jelenetekbe. Chastain mellett kiemelkedik Elba, aki egyenesen lehengerlő és megmutatja, hogy mire is képes ha igazán jó szerepet kap, az apát alakító Kevin Kostner pedig szintén remek. A cselekmény megmutatja, hogy nőként milyen nehéz érvényesülni a férfiak uralta üzleti/póker világban, de nem tolakodóan és nem szájbarágósan teszi meg ezt, és az áldozat szerepkört is messzire elkerüli. A főszereplő lelki vívódásaiból is kapunk egy keveset, de pont megfelelő mennyiséget, leginkább az apjával való kapcsolatán keresztül levetítve (aki azzal, hogy pszichiáter, kézenfekvővé, szinte már túl könnyűvé is teszi ezt az ábrázolást).
A majdnem két és fél órás játékidő egyszer sem tűnik soknak, Chastain pedig remek választás volt a szerepre. Bár nem ez van a fókuszban, a póker vászonra vitele mégis nagyon rendben van, különösen a Casino Royale (és sok más film) pocsék adaptálásához viszonyítva. A filmben komolyabb hibát keresgélés után sem találni, Sorkin-nak pedig kinézhet egy (újabb) Oscar szobrocska, legalábbis a forgatókönyvért mindenképpen.
VÉGSZÓ
Ez egy tökéletes darab a „mozis év” megkezdéséhez, nagyon pörgős, nagyon jó film, csak ajánlani tudom. Nem érdemes egy pillanatra sem máshová figyelni, mert könnyen lemarad valami fontosról az ember, hiszen a film minden jelenete fontos és nagyon rendben van, 9/10.
Szólj hozzá!