Zack Snyder és az utólag csatlakozott Joss Wheadon vajon mire vitte Az Igazság Ligájával, sikerült hozni a Wonder Woman színvonalát? Kritikánkból kiderül.
Mindenki erre a pillanatra várt, amikor végre kiderül, hogy a Wonder Woman sikere puszta szerencse volt-e a DC és Warner páros filmfelhozatalában, vagy egy új korszak beharangozója. A válasz természetesen ennél jóval komplikáltabb, korántsem annyira fekete-fehér, mint ahogyan azt a Marvel vs. DC háborúját vívó oldalak hiszik. Az Igazság Ligája ugyanis jó film lett, azonban csak bizonyos nézőpontból: mit tartunk jó filmnek a manapság minket elárasztó képregénydömpingben? Mennyire lett a tűréshatárunk eltompítva? Mennyire alacsonyak az elvárásaink?
Az Igazság Ligája meglehetősen viszontagságos történettel rendelkezik. Tekinthetjük akár a DC filmes univerzumának fejezetzárójaként is, ugyanis szinte minden ide fut ki, amit Zack Snyder anno elindított Az acélemberrel, még ha nem is tudta úgy befejezni, ahogyan ő szerette volna. Snyder és felesége (aki producerként működött közre a filmen) ugyanis idén májusban elhagyták a projektet, mivel márciusban tinédzser lányuk öngyilkosságot követett el. A filmet a Marveles bosszúállókat sikerre vivő Joss Whedon vette át (ezúttal is bizonyítva, hogy ahogyan a képregényalkotók között, úgy a filmeseknél sincs Marvel/DC viszály – mindez pusztán a rajongók által generált fantázia), azonban jelenlététől nem kellett sokat várni az előzetes beharangozások alapján. Whedon befejezni hivatott a filmet, nem újraforgatni.
Whedon-tól azt várta minden rajongó, hogy majd helyreteszi a DC-t, mint ahogyan azt anno a Marvel-lel is tette. Azonban már itt érdemes megemlíteni, hogy Whedon munkássága a Marvelnél sem volt kifogástalan. A Bosszúállók első kiruccanása egy nehézkesen összetákolt monstrum, mely nem merte saját identitását felvállalni, sőt, nem is igazán volt neki olyan. Pusztán egymás mellé rakott karakter-momentumokból állt a film, melyeknél nem koherens történet, vagy egy rendesen, konzisztensen összerakott jelenet. Ebből a szemszögből a Batman Superman ellen, vagy a Suicide Squad – Öngyilkos osztag sem nevezhető rossz filmnek, vagy sikertelennek. Utóbbi ugyanazokkal a gyerekbetegségekkel küzd, amivel az első Bosszúállók, azonban Whedon-nak könnyebben elfogadtuk a hibákat. Talán azért, mert ő volt az első. Az biztos, hogy a rövidke látogatásból jóval hosszabb utóforgatás kerekedett. Whedon átrendezte a filmet, ahogyan azt a jó pár, interneten keringő előzetes összehasonlításból is ki lehet venni.
Júniusban érkezett aztán a Wonder Woman, amely megint változtatott valamennyire a helyzeten. Patty Jenkins sikerre vitte a karaktert és magát a filmet is: a mozit már most minden idők egyik legfontosabb és legjobb képregényfilmjének tartják, nem mellesleg a DC megmentőjének. A Batman Superman ellen és a Suicide Squad után ugyanis Jenkins bár megtartotta a sötétebb, komolykodóbb és nagyobb tétekkel rendelkező vonalat, mégis fel tudta valamennyire lazítani a filmjét, és sokkal élvezhetőbbé tette azt. Még ha a mozi nem is volt túlzottan kiemelkedő, ennyi elég volt ahhoz, hogy máris disztingválni tudjuk azt az előző DC-próbálkozásoktól. A Warner/DC természetesen ezt úgy értelmezte, hogy Az Igazság Ligájának is Marvelesednie kell, jelentsen ez bármit is. Tehát már bennük is megvolt a szándék, hogy egy másik irányba vigyék el a filmet, plusz Whedon is beugrott, hogy ugyanezt megtegye, a szándék egyértelmű.
Pillanatok alatt lett Az Igazság Ligájából az év egyik legjobban várt filmje, az elvárások pedig az egekbe szöktek. Ezen a filmen dől el minden, hiszen ha ez is rosszul sikerül, a Warner/DC-bagázst örökre csak kóklerként fogják emlegetni, akiknek volt egy szerencsés próbálkozásuk.
Ebben a légkörben jött létre a Whedon-Snyder hibrid, mely önmagában véve egy meglehetősen darabos, valamennyire skizofrén, mégis összetett, nem túlzottan bonyolult, kielégítően lineáris film lett. Ami elsőre szembeszökik az a film egyenessége és határozottsága. Míg David Ayer nem érezte, hogy mit is akar a Suicide Squad-ból kihozni (vagy inkább nem tudta, mit lenne szabad), és Snyder sem volt biztos, hogy milyen filmet készít a Batman Superman ellen esetében, itt az irány egyértelmű. Snyder folytatja a már megkezdett útját, azonban a producerek tanácsára és a tematikából adódóan is (pl. Flash karaktere) lazábbra kellett vennie a filmet. Itt érződik az új vonal, és mielőtt a film újfent széthullana a többféle próbálkozás közepette, Whedon jön, és összerántja azt, valamelyest konzisztenciát adva a mozinak.
Így lesz a filmből a Batman Superman ellen, a Wonder Woman és a Bosszúállók egyenesági leszármazottja. Az internettrollok, az elégedetlenkedő rajongók, és a mindig ugyanarra vágyó közönség terméke ez, akik csak más csomagolást várnak, a film azonban maradjon ugyanaz. A film tehát ebből a szempontból valamelyest biztonsági játék: sokkal viccesebb (nincs Batman vs. Superman komorkodás), sokkal egyenesebb (sem kusza történetkeverés), sokkal Bosszúállósabb. Mindazonáltal ott van benne Snyder vonala is, ami dicsérendő: Zack ugyanis igyekezett valami mást létrehozni a Marveles táborral szemben, szerette volna ezt az univerzumot elválasztani attól. Még ha próbálkozásai nem is voltak sikeresek, az ambícióját mindenképp értékelni kell.
A filmet az Egyesült Királyságban láttuk egy sajtóbemutatón, és az InterCom engedélyével adtuk ki Magyarországon. Az Igazság Ligáját november 16-tól vetítik a hazai mozikban.
VÉGSZÓ
Ebben a közegben érdemes tehát vizsgálni a filmet. Hogy jó-e? Igen, jó. Élvezhető, karizmatikus, szórakoztató. Megvan-e benne mindaz az ambíció, ami az előző DC-mozikban ott volt? Nem túlzottan. Jobban hasonlít a Marvel-re? Igen. Nagy baj ez? Azt igazából mindenki döntse el magában. Egyre nehezebb ugyanis megmondani, hogy mi a jó és mi a nem jó. Mire vágyik a közönség, mit akar egy ilyen filmtől? Ha a Bosszúállók és a Batman Superman ellen tetszett, akkor ez is fog. Ha valamelyik nem jött be, akkor sajnos ez sem lesz a te kenyered. A probléma ott rejlik, hogy elég nehéz olyan embert találni, akinek mindkét említett mozi bejött. Viszont ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a Bosszúállók és a Suicide Squad nem is annyira különbözőek, valamint nem kell tőlük túlzottan sokat várni, csak elfogadni őket annak, amik (nevezetesen szuperhős blockbusterek), akkor sokkal jobban fogunk szórakozni. A film megfontolt és átgondolt: egy megannyi emberen és rendszeren átfutott termék. Annyi azonban biztos, hogy ugyanannyi vitát fog generálni, mint elődei, a DC/Warner pedig nem ezzel a filmmel fog leállni.
2 Hozzászólások