Időseknek csak óvatosan tudjuk ajánlani a filmet, a film után nehogy maguk is kedvet kapjanak egy kis bankrabláshoz.
Mennyiszer eljátszottunk már a gondolattal, hogy ha majd egyszer megöregszünk, milyen jó lesz nekünk, nem kell bejárnunk dolgozni, nem lesznek gondok, csak utazgatni fogunk, időnk minden percét a családnak és az unokáknak szenteljük majd, élvezzük az élet minden percét. Még a filmekben sem mindig így alakulnak a dolgok. Három főszereplőnknek is megvannak a maga bajai. Willie (Morgan Freeman), akiről kiderül, hogy súlyos beteg, és mielőbb donort kell kapnia, különben nem láthatja viszont unokáját. Sajnos azonban kora és biztosítása miatt a donorlista alján foglal helyet, pénze viszont alig van, nem tudja megfizetni a kezelést, mint ahogy arra sincs pénze, hogy meglátogassa Hawaiin családját. Valami hasonló cipőben jár Joe (Michael Caine) is, akire bankja feni fogát, és már vinné is a házát – gyorsan ki kell találni valamit. Ezzel szemben Albertnek (Alan Arkin) semmi komoly problémája sincs, csupán az igaz szerelmet keresi, de egy nap ráeszmél bankja mohóságára, s ezt már ő sem tűri. Közösen eszelik ki a tervet, kirabolnak egy bankot, pontosabban csak elhozzák a széfből az őket megillető pénzt, amit elloptak tőlük.
A hét évadot megélt Dokik című sorozat rendezője, Zach Braff a rutinosabb rendezők körébe tartozik, akihez igazán közel áll a Vén rókák műfaja, hiszen sorozata is vígjáték formában ment a televíziókban. Éppen ezért a mozi rendkívül könnyen kezeli a dráma fogalmát, egy percig sem lehet érezni annak súlyát, hogy Willie súlyos beteg, s ha nem kap donort, akkor nem láthatja unokáját. Végig a vicces történetre fókuszálnak, amibe olykor belecseppen egy-két nem várt, kínosabb szójáték, jelenet is. De hát ezek beleférnek már ilyen korban, nem? Rettentően lassan, komótosan vezetik fel a cselekményt, már-már tényleg öregesen vágunk bele a lényegbe – magába a bankrablásba -, és ettől a nagy nap kevésbé lesz hangsúlyos. Fontosabb, hogy magukat a karaktereket, és a hátterüket ismerjük meg, hogy miért most állnak bűnözőknek. Nem számíthatunk drámai végre sem, ahogy azt előzetesen gondolni lehetett, hisz már az első negyedóra után tudni lehet a befejést.
Zsigerből váltják egymást a jelenetek, roppant rutinos színészek játszák a szerepeket, és olyan jó volt nézni őket a vásznon, mintha nem is olvasták volna át a történetet, hanem ahogy ők azt elképzelték, és jónak látták, vitték előre a filmet. Talán még igaz is lehet, mert ennyi éves múlttal, mint ők hárman, melyik fiatal rendező merné kérdőre vonni a csapatot? Hiba nincs a szerepükben, tökéletes összhang figyelhető meg mindhárom színész között, olajozottan megy a játék. Habár ettől kissé kiszámítható és súlytalan lett az egész, már az elején tudni lehet, hogy mi lesz a vége, és csak jó dolgok sülhetnek ki. Úgy is fogalmazhatunk, minden jó, ha vége jó.
VÉGSZÓ
Majdhogynem drámamentesre sikerült a Vén rókák vígjáték, melyben a három főszereplő könnyedén hozza a kiosztott szerepet, szórakoztató játékukon pedig kicsik és nagyok, illetve idősek egyaránt remekül fognak szórakozni.
Szólj hozzá!