Talán tényleg a végéhez ért a Resident Evil franchise, és az Utolsó fejezet valóban a széria zárórésze lesz.
A Resident Evil-film, vagy ha jobban tetszik A Kaptár sok mindent megélt már, mind a filmes, mind pedig a játék porondon. A játékváltozattal már 1996-ban találkozhattak a konzol szerelmesei, merthogy akkor adták ki az első részt. Éppen akkoriban jelent meg a Sony konzolja, a PlayStation első változata, így egy feltörekvőben lévő üzletággal az új túlélőhorror máris az eladási listák élére került. A számok meggyőzték a fejlesztőket, a következő években sorra mutatták be az új kiadásokat, míg végül a 2000-es évek elején Paul W.S. Anderson író-rendező döntött, hogy márpedig ő vászonra viszi a játékot – tudjuk, hogy Anderson pusztán csak átvette a projektet George Romerótól, akinek vázlataival a stúdiók nem voltak megelégedve. Így született meg a 2002-es A kaptár, ami az első, illetve második Redisent Evil játékból merített ötleteket.
Eltelt 15 év az első és az utolsó rész között – legalábbis azt mondják a készítők, hogy nem készül több belőle, de ezt kezeljük fenntartásokkal -, de kijelenthetjük, ahogy berobbant, és felfelé ívelő tendenciára tett szert a széria, úgy a végére teljesen kifulladt. Alle zusammen, a filmsorozat kijátszotta az összes lapját. A történet teljesen sablonos, monoton és béna lett. Már-már unalmas volt végig ülni a filmet, állandóan nézni a szexi csajokat – akik most még feszülős rucit sem kaptak -, ahogy hentelik keményen az ocsmányabbnál ocsmányabb és csöppet sem rémisztő dögöket. Pedig az előzetesek után én esélyt adtam a filmnek. A szinopszis szerint a túlélőknek 48 órájuk maradt, mielőtt teljesen kipusztulnának. Az emberiség sorsa megint Alice (Milla Jovovich) kezében van. A cél: Washingtonból mielőbb átvergődni Racoon City-be, a városba, ahonnan minden kiindult, ahol egy őrült tudós szabadon engedte az elhíresült T-vírust. Bejutni a Kaptárba, s megszerezni az ellenszert.
A történet lezárásával nem is lett volna akkora baj, általában így szokták ezt csinálni, mindig visszakanyarodik oda, ahonnan kiindultunk. Még arra is ügyeltek, hogy megválaszoljanak kérdéseket, melyekre nem kaptunk teljes választ a korábbi részekben. Miközben újakat is teremtettek: Alice az ötödik részben visszakapta képességeit, most mégis azt mondta, elvették tőle. És könyörgöm, az, ahogy ezt a filmet összerakták, összevágták, és akiket leültettek a számítógépek elé, hogy a VFX programokkal effekteket aggassanak dögökre, az kritikán alulira sikerült. Fos! Így tudnám legjobban visszaadni azt, amit a vágók és a CGI-kezelők csináltak. A dögöket alig láthatjuk közelről, főként távoli plánban tűnnek fel, de akkor annyira “pixeles” képkockán, hogy nem veszünk ki belőlük semmit. Még az sem igaz rá, hogy összedobták, mert akkor is jobb lett volna a film. Pokolian idegesítők lettek a vágások. Ezt úgy értsétek, hogy vannak az akciójelenetek, és nem egy, hanem legalább 4-5 különféle állásból mutatják be a harcot, összevissza vágva a képen lévő karaktereket, hogy véletlenül se lássuk semmit a jelenetből. Még egy sétát is legalább öt részre szabdaltak! Melyik eszetlen gondolta azt, hogy ezt élvezni fogják a rajongók? A 3D-t sem értjük, miért kell ennyire erőltetni, mikor számomra nem tartozik élvezeti faktorok közzé, itt pedig a gyors, rossz, elba**ott/szétvágott és sötét (olyannyira sötét részeket képzeljetek el, hogy semmit sem látni) tényezők mellett a térhatás pokolian zavaró lett. Több sebből is véreznek a snittek. A rendező kifogyott az ötletből, és olyan olcsó trükkökhöz nyúlt, minthogy egy sötét szobába bedobja szerencsétlen főszereplőnket, és durva dögökkel kísérti. Ezt évekkel ezelőtt megettük, ordítottunk, és az ijedségtől karfákat törtünk a mozikban, mára viszont csak a tehetetlenség mintaképe lett, amiből gazdagon jutott A Kaptár 6.-ban.
Biztosak vagyunk benne, ha a kezdetekor nem tesz szert ekkora rajongótáborra a Resident Evil filmes ága, akkor nem éljük meg a hat részen át húzódó T-vírus mutációját. Habár mindig nagy figyelemmel figyeltük, hogy Wesker (Shawn Roberts) mikor veszi le a napszemüvegét, esetleg mikor láthatjuk kócos séróval – mindig tökéletesen és hátranyalt séróval tündököl -, de igazán tökös karakterek érkezését is vártuk. Alice rendben van, “ez az ő története”, de most ő sem eléggé, hol marad a feszülős ruci, és miért kellett ilyen poszt-apokaliptikus gúnyát ráaggatni? Sem ettől nem kap nagyobb hangsúlyt a cselekmény, sem attól, hogy 2 napjuk maradt. És már legalább azt is értjük, hogy a korábbi csapatból miért csak Ali Larter karaktere, Claire tért vissza a meghalni nem képes Dr. Isaacs (Iain Glen) ellen. A Capcom azzal indokolta ezt a lépést, hogy nagyobb hézagot kívántak hagyni a film és játéksorozat között. De az, hogy Alice mindig a legjobb csapatot kapja ki, akik hullanak mint a legyek, mostanra sok lett.
VÉGSZÓ
Ennyi volt ebben, köszönjük, többet nem kérünk. Nagyon reméljük, hogy az évek alatt egy párt alkotó Anderson és Jovovich jobb elfoglaltságot is talál majd, s nem fognak neki még egy résznek. A rajongóknak, akik végig bírták a hat részt, minden elismerésünk. „Mind itt fogtok meghalni!” Ne csüggedjetek, a napokban jött ki a Resident Evil 7. játék, ami rendesen beújított!
Szólj hozzá!