Megérkezett a népszerű videójáték-sorozat filmadaptációja, mely, noha nem egy világmegváltó alkotás, az alapanyagot tisztességesen vitte filmre. 2014-ben jelent meg a Five Nights at Freddy’s (FNAF) című horrorvideójáték telefonra és PC-re egyaránt, mely azóta egy többrészes sorozattá nőtte ki magát. A FNAF-ban a játékos rendszerint egy éjjeliőrt alakít egy régi, családi pizzériában, ahol a gyermekeket szórakoztató robotok éjszakánként életre kelnek és meglehetősen kellemetlen perceket okoznak nekünk.
A játékot egyetlen ember, Scott Cawthon készítette, akinek ekkoriban ez utolsó próbálkozása volt ebben a műfajban, miután korábbi alkotásai nem lettek sikeresek, sokan azzal a kritikával illették, hogy a karakterei robotszerűen mozognak. Innen jött a FNAF alapötlete, mely hamarosan világsikerré vált. Ennek hátterében pedig a meglehetősen szokatlan játékmenet és a különleges atmoszféra mellett a háttérben elrejtett rengeteg utalás és easter egg állt, melyek arra engedtek következtetni, hogy több minden húzódik meg a háttérben, mint ami elsőre látszik.
A széria bővülésével egyre több rejtett utalás jelent meg, melyek segítségével rá lehetett jönni arra, hogy mi áll a pizzéria történetének hátterében és milyen események vezettek a hátborzongató történésekhez. A széria rajongói minden egyes új játéknál számtalan új elmélettel és idővonallal álltak elő, hogy érthetővé tegyék az egyébként egyre kuszább háttérsztorit, mely valószínűleg több órányi szórakozást és elmélkedést jelentett, mint maga a játékmenet.
Egy filmadaptáció gondolata először 2015-ben merült fel, mikor a Warner megszerezte Cawthontól a megfilmesítés jogát. A széria atyja viszont nem volt elégedett a projekttel ahogy haladt az idő, így 2017-ben bejelentette, hogy a filmet nem a Warner, hanem a Blumhouse készíti el. A komplikációk sora viszont itt sem ért véget, ugyanis a forgatókönyvnek több változata is készült, mire megszületett az a verzió, amellyel Cawthon elégedett volt és úgy gondolta, a rajongóknak is ínyére lesz. Rendezőváltás is történt a projektnél, ugyanis a Blumhouse bejelentése után eredetileg az volt a terv, hogy Chris Columbus (Reszkessetek, betörők 1-2, Harry Potter 1-2) vezényli majd a forgatást, ám ez végül nem így történt, a rendezői feladatok pedig Emma Tammire (A szél) hárultak. A kérdés viszont továbbra is fennállt: lehet-e filmet készíteni egy videójáték-sorozatból, mely történetmesélésében nem narratív elemekkel operál, háttértörténete pedig rendkívül kusza és zavaros még azon rajongók számára is, akik végig követték annak alakulását?
A válasz erre a kérdésre semmiképp sem egyértelmű.
Főszereplőnk Mike Schmidt (Josh Hutcherson). Ez a név ismerős lehet a játékok kedvelőinek, hiszen az első játék főszereplőjét is így hívták. Itt viszont rögtön egy változtatást kapunk a játékok történetéhez képest, ott ugyanis ez csak egy álnév volt, a Mike nevű karakter történetben betöltött szerepe pedig egészen más, mint a filmben. Ennek a változtatásnak a hátterében viszont minden bizonnyal az egyszerűsítés áll, így ez alapvetően megbocsátható. Mike a filmben erős traumával küzd, gyermekkorában ugyanis öccsét, Garretet elrabolta egy idegen férfi, ezután pedig soha nem látta őt többé (ahogyan ezt a film során körülbelül 5 percenként el is mondja). Ez az eset különös összeköttetésben áll Freddy pizzázójával, melynek felgöngyölítése a film cselekményének gerincét alkotja. Emellett a másik fő mozgatórugó Mike húga, Abby (Piper Rubio), akit a gyámügy el akar venni tőle és nagynénjére bízni, amit egyikük sem szeretne. Bátyja éjszakai műszakja alatt a kislány összebarátkozik a robotokkal, melynek révén fény derül az étterem sötét titkaira.
Szintén megváltoztatták a játékhoz képest Vanessa (Elizabeth Lail) karakterét, aki rendkívül szoros kapcsolatban áll a történet antagonistájával, próbálja helyrehozni és ellensúlyozni az általa elkövetett szörnyűségeket. A filmben nagyjából az ő szerepe egyeztethető össze azzal, aki Mike volt a játékokban. Ugyanakkor Vanessa a játékszéria újabb részeiben volt fontos szereplő, így érthető, hogy őt is szerepeltetni akarták a filmben, a változtatásokra pedig a követhetőség miatt lehetett szükség.
A színészek többsége hozta az elvárható minimumot, attól viszont egy fikarcnyival sem többet. Ez alól egyedül Matthew Lillard kivétel, aki rendkívül komolyan vette szerepét, és ez elég sokat hozzá is adott a nagy egészhez, tekintve, hogy az egyik legfontosabb karaktert alakítja. Tökéletesen és hihetően adta át szerepet (melynek részleteibe spoileres lenne belemenni), filmbeli zárása pedig amellett, hogy lehetőségeket is rejteget, egy igazi csemege volt a rajongók számára.
Ez utóbbi a film számos aspektusáról elmondható. Érződik rajta, hogy nagyon sok energiát fektettek az egésznek a megvalósításába, az étterem utolsó apró részletétől kezdve egészen a robotokig, akiken egyébként a Jim Henson’s Creature Shop dolgozott és fantasztikus munkát végeztek. A karakterek egy az egyben mintha a játékból léptek volna elő, a megjelenésük mellett pedig a mozgásuk is elképesztően jól sikerült. Ezen felül számos easter egg is lapul a filmben a széria rajongói számára, legyen szó akár a témával sűrűn foglalkozó YouTuberek felbukkanásáról, akár klasszikus, azóta ezerszer cáfolt elméletek megjelenítéséig, de még a stáblista zenéje is. Érződik, hogy noha a történet írásakor arra is hangsúlyt fektettek, hogy az átlag néző is megértse a lényeget, ez a film elsődlegesen bizony a rajongóknak készült.
Azt a kritikát viszont a széria rajongójaként is egyértelműen fel lehet róni a filmnek, hogy egyáltalán nem ijesztő. Az mindenképpen pozitívum, hogy a fő fókusz a történet narratív kibontására került (amire a játékok kusza történetvezetése miatt nagyon nagy szükség volt), talán jobb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a korai játékok hátborzongató atmoszférájába. Ez annak ellenére, hogy mind a karakterek, mind a helyszínek tökéletesen át lettek emelve a vászonra, sajnos mégis hiányzott.
VERDIKT
Összességében véve az Öt éjjel Freddy pizzázójában nem egy világmegváltó alkotás. A történet sokszor nagyon szájbarágós, a színészi játék pedig egy-két kivételtől eltekintve maximum középszerű, a műfaj azon kitételének pedig, hogy a film félelmetes legyen, egyáltalán nem felel meg. Ennek ellenére érződik, hogy rengeteg szívvel és a részletekre való odafigyeléssel készült, amit pedig ebből a történetből első körben ki lehetett hozni, azt igazából kihozták. Mivel a film elég sikeresnek tűnik, így várható, hogy a további két tervezett rész is elkészülhet, mely a 2. és a 3. játék alapsztoriját dolgozhatja majd fel. Csak remélhetjük, hogy a folytatások során megfogadják a (részben a rajongóktól érkező) kritikákat, és a történet korrekt adaptálása mellett nagyobb hangsúlyt fektetnek az atmoszférára is.
Szólj hozzá!