C-3PO szavaival élve: „Ha ez a küldetés kudarccal végződik, minden hiába volt”. Lássuk, hogy a Skywalker kora beváltotta-e a belé vetett bizalmat.
A Star Wars: Skywalker kora kritikánk teljesen spoilermentes, a történettel és főbb szereplőkkel kapcsolatban nem árulunk el részleteket.
Kapott hideget-meleget az új trilógia első felvonása, Az ébredő Erő, amit a rajongók a bemutató után gyorsan kikezdtek, amiért másolta George Lucas klasszikusát. Valahol igazuk volt a rajongóknak, mert mintha a Star Wars IV. rész – Egy új reményt és Az ébredő Erőt egymás mellé tettük volna, de ha elvonatkoztatunk ettől, és úgy állunk hozzá – ahogy a készítők is tették -, hogy ez egy tisztelgés az 1977-es rész előtt, akkor egy teljesen más aspektusból látjuk majd a Disney érában készült Star Wars-filmeket, különösen igaz ez Rian Johnson legtöbb reakciót kiváltott Az utolsó Jedik után. Ha fogást szeretnék találni a Lucasfilm gépezetében, akkor Johnson munkássága lenne az, amit a bemutató óta nem bírok felfogni, hogy miért adtam olyan magas pontszámot rá. Az utolsó Jedik teljesen kizökkentett az új trilógiából. A történetet új irányba vitte el, soha nem látott és dolgokat mert megtenni. Rossznak mégsem nevezném, csak nem ehhez voltam szokva, noha aki ismerte Johnsont a korábbi művei után, tudhatta volna, hogy mire vállalkozik.
És akkor elérkeztünk a Skywalker korához, a trilógia és az egész Skywalker-saga utolsó felvonásához. Ahogy az új trilógia korábbi részeinél, úgy a Star Wars: Skywalker kora munkálatai sem mentek olyan gördülékenyen. Rögtön még a filmet megelőző tervezési folyamat alatt ott volt Colin Trevorrow kirúgása, akinek kreatív különbség miatt távoznia kellett a projekt éléről, hiszen története nem egyezett azzal, amit Kathleen Kennedy és J.J. Abrams lefektetett Az ébredő Erőnél. Carrie Fisher halála, akire a IX. rész teljes sztoriját építeni szerették volna, de szerencsére Az ébredő Erő és Az utolsó Jedik forgatása alatt bőven maradt olyan jelenet, amit fel tudtak használni a Skywalker koránál is, így a stúdiónak nem kellett olyan dolgokhoz folyamodni, mint amit a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben láttunk, ahol digitális formában hozták vissza Leia hercegnőt.
Rian Johnson szembement minden elvárásnak, és talán éppen ezzel paprikázta úgy fel a rajongókat, akik a VII. rész után válaszokat szerettek volna kapni Rey szüleire és Snoke legfőbb vezér kilétére. Ezzel szemben Johnson homlokegyenest ellenkező szálon indult el, ami picit a Skywalker kora kárára is vált, hiszen annyi megválaszolatlan kérdés volt a sztorival, a karakterekkel kapcsolatban, hogy J.J. Abramsnek és Chris Terrionak egy filmre maradt idejük megválaszolni azokat, s helyrehozni Az utolsó Jedik összes elkövetett hibáit. A film legnagyobb betegsége a megfelelési kényszer a fan service rajongók előtt. Nem a fellegekbe beszéltek, mikor megerősítették, hogy megismerjük majd Rey szüleit, Snoke és Palpatine titkát, mind-mind elmesélésre került a filmben, csak éppen annyi információt kaptunk cserébe, hogy az három filmre is elegendő alapanyagot szolgáltatott volna. Örök titok marad már, hogy mi lett volna, ha Abrams viszi tovább a történetet, és akkor milyen befejezést kaptunk volna, de panaszra így sincs okunk, hiszen tényleg megkaptunk mindazt, amit szerettünk volna az új trilógiától.
Az ébredő Erőben, de leginkább Az utolsó Jedik mutatta meg, hogy bármennyire is Skywalker-sagáról beszélünk, a főszereplők ezúttal az új karakterek lesznek. A régi ismerős arcok mellett – Han Solo, Luke Skywalker, Organa tábornok – után most Lando Calrissian csatlakozott az Ellenállókhoz, de az ő szerepe is inkább csak egy tisztelgésre írható fel. Kivette részét a történetben, de a film hőse: Rey. Látványos karakterfejlődésen ment keresztül a korábbi két részhez képest, felfedezte és megértette a benne szunnyadó hatalmas Erőt. Kiállta a próbát. Rey jellemábrázolása eddig nagyon tetszett, de a Skywalker kora után még többet szeretnénk látni a jakkui roncsvadászból. Akárcsak Kylo Ren is drasztikus változáson ment keresztül Az ébredő Erőben megismert törékeny, önmarcangoló sráchoz képest. Tisztában van önmagával, képességeivel, elhisszük, hogy ő a Legfőbb vezér, az Első Rend és a Ren lovagjainak mestere. De ez elmondható Finnről és Poe Dameronról is, akik szintén vegyes érzéseket hagytak a rajongókban, ám az utolsó részben bizonyították, hogy volt helyük a történetben. Abszolút beleillettek a képbe, vicces és vagány perceket szereztek, akárcsak BB-8 és kis új barátja, D-O is, de a showt maximálisan C-3PO-nak kell adni. Eddig a pontig nem tudtam, hogy mit keres ez a protokoll droid a filmekben, mindig csak kiakasztott, de a Skywalker korában új oldalát mutatta meg az aranyember. Hozta a tudálékos formáját, miközben vicces és kulcsfontosságú szerepet játszott. A karakterekre egy rossz pont írható fel, hogy túl sok volt belőlük. Nagyon szerettünk minden szereplőt a filmben, de a történet nem bírt el ennyi szereplőt a hátán, és ezt egyesek elszenvedték, például a Ren lovagjai, akiket végre-valahára akcióban is láttunk, de jobb örültünk volna, ha külön filmet kapnak.
Látványból sincs hiány, amit csak tudtak, belesűrítettek a 142 percbe. Ilyen látványos és akció dús Star Wars-filmet még nem készítettek, mint a Skywalker kora. Ha valaki szerette a Sithek bosszúját a fénykard-párbaj miatt, akkor nagyon örülni fog az új résznek, hiszen Rey és Kylo Ren végig fénykarddal hadonászik. Újra gyereknek éreztem magam a moziteremben. Persze mit sem ér a látvány, ha nincs mögötte történet, ám a Skywalker kora ebben is jól vizsgázott. Megvan benne a dráma, körmönfont történetet írtak, de ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor nyilván, ez is kiszámítható, de nem is egy detektívfilmre fizettünk elő. Látni a szándékot, hogy nem szeretnék megismételni Az ébredő Erő hibát, sok új elemet vittek bele, miközben a franchise alappillérein támaszkodnak, megvannak a jellegzetes utalások, amikről azonnal felismerhető, hogy egy Skywalker-filmre ültünk be.
A Skywalker korával méltó búcsút inthetünk a Skywalker-sagának, megválaszoltak minden kérdést benne, szeretett karaktereinktől elbúcsúztunk, talán még túl is ragozták a dolgot, mert picit olyan érzés van bennünk, mintha a Bosszúállók: Végjáték grandiózus fináléjához hasonlóval szerettek volna előállni a készítők. Sajnos azonban a film nem adja vissza, hogy mennyire nagy teher volt a karakterek vállán, nem volt annyira jól felépített a kilenc részen átívelő történet, hogy kimondhassuk, világmentő tettre készültek, szemben a nagyon sok balhét övező Zsivány Egyessel, aminek a végén a karakterek önfeláldozásánál éreztük tettük súlyát.
A Skywalker-saga korábbi epizód kritikái:
KRITIKA: Star Wars I. rész – Baljós árnyak
KRITIKA: Star Wars II. rész – A klónok támadása
KRITIKA: Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja
KRITIKA: Star Wars IV. rész – Egy új remény
KRITIKA: Star Wars V. rész – A Birodalom visszavág
KRITIKA: Star Wars VI. rész – A Jedi visszatér
KRITIKA: Star Wars: Az ébredő Erő
KRITIKA: Star Wars: Az utolsó Jedik
VERDIKT
A Skywalker kora az új trilógia egyik, hanem a legjobb része, ami minden rajongó vágyát kielégíti majd. Az egész Skywalker mítoszra épített történetre válaszokat kapunk belőle, az új karaktereket jobban, és talán végre megszeretik a rajongók, kedvenceinktől pedig könnyes búcsút veszünk. Noha a film utolsó percei ha egy apró résnyire is, de nyitva hagyták kaput a folytatás előtt. J.J. Abrams kihozott belőle mindent, amit tudott, ami rendelkezésre állt.
[penci_review id=”41872″]
Szólj hozzá!