a
FőoldalBRÉKINGKRITIKA: Star Wars IV. rész – Egy új remény

KRITIKA: Star Wars IV. rész – Egy új remény

“Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…” elindult valami igazán csodálatos dolog.

Több mint 40 éve, azaz egész pontosan 1977. május 25-én mutatták be világszerte, az akkor még egyszerűen csak “Csillagok háborúja” névre hallgató filmet, amely kétségkívül jelentős hatást gyakorolt a sci-fi világára és átformálta tulajdonképpen az egész filmipart. Már a kezdeti eredményei is kiugróak voltak, hiszen a projekt néhány hét alatt több mint 798 millió dolláros bevételt hozott világszerte, az idők folyamán pedig az egész saga-t útjára indító történet (és a két klasszikus folytatása is) még a kultfilmek között is kiemelkedő helyet vívott ki magának. Aki életében kapcsolt már be televíziót, olvasott újságot, böngészte az internetet vagy egyszerűen csak kilépett az utcára annak tulajdonképpen esélye sem volt arra, hogy valamilyen formában ne találkozzon a Csillagok Háborúja franchise megjelenésével. A filmek, a sok száz regény és több tucat játék, megszámlálhatatlan blog és netes közösség és a milliónyi merchandise termék mind-mind ezzel a filmmel indult világhódító útjára, így nem csak filmtörténeti, hanem popkulturális mérföldkőnek tekinthetjük az  Új remény-t.

Ennyi év távlatából természetesen könnyedén nevezhetjük korszakalkotó remekműnek, de a bemutatás előtt korántsem számítottak ilyen elsöprő fogadtatásra. Ahogy már említettem is, eredetileg szimplán Csillagok háborúja volt a film címe, mégpedig azért, mert a forgalmazó nem volt biztos a film sikerében és így, epizód szám illetve alcím nélkül könnyebbnek tűnt az eredetileg is tervezett folytatások esetleges elkaszálásának az eltusolása. A film azonban jött, látott és győzött, így a nyolcvanas évek elejétől már a George Lucas által tervezett epizódokra utaló címekkel vetítették tovább.

Ha figyelembe vesszük az inflációt még mindig az első rész a legtöbb bevételt hozó Star Wars film. A hihetetlennek tűnő 1,2 milliárdos kizárólag mozijegy eladásokból származó forgalommal, így most már szinte hihetetlennek tűnik a stúdió akkori aggodalma. Pedig az űr-westernben eleinte Lucas-on kívül senki sem bízott, így néhány egészen elképesztő döntés közepette készült el az első rész. Ezek közül a legkiemelkedőbb és legismertebb az az, hogy a film befejezésének érdekében Lucas lemondott a rendezői gázsijáról (kb 500ezer dollárról), cserébe viszont magánál tudta tartani a merchandising jogokat. Így a stúdió örült, hogy megspórolja ezt az összeget a gyártás vége felé már-már biztos bukásként elkönyvelt produkción, Lucas pedig örült, hogy befejezheti a saját kis dédelgetett projektjét, aminek a sikerében a vége felé már neki is kétségei voltak.

Olyan mértékű volt a bizonytalanság a film fogadtatása körül, hogy az idegösszeomlás szélén lévő Lucas és Steven Spielberg még fogadást kötött, mely alapján mindkét rendező megkapja a másik akkori filmjének (Spielberg – Harmadik típusú találkozások) bevételének 2,5%-át, sőt Sir Alec Guinnes (Obi-Wan Kenobi) is elérte hogy gázsija megemelése mellett 2%-os részesedést is kapjon a film bevételeiből. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem, de jelen esetben súlyos dollár milliárdokkal kibélelt történelemről van szó. Spielberg és Guiness is gazdagabb lett közel 100-100 millió dollárral, Lucas pedig egy korábban, a film történetében soha nem látott mértékű arany tojást tojó tyúkra tett szert a merch jogok megtartásával. Inflációval is számolva 35-40 milliárd dollárosra teszik a Star Wars merchandise-ból származó bevételeit, 2016-ban például 5 milliárdot hozott a konyhára, igaz már a Disney-nek. Így továbbra is minden idők legnagyobb jogbevételt elérő filmje maradt, megelőzve például az eleve erre a célra felhúzott Pixar rajzfilmeket vagy akár Batman-t és a Bosszúállókat is.

Órákig lehetne még beszélni a film keletkezési körülményeiről, arról, hogy hogyan ágyazott meg a sci-fi filmeknek és tette le az űrben játszódó, manapság ismét egyre felkapottabb filmek alapjait vagy arról, hogy hogyan formálta át a filmipar gazdaságát és tette szinte másodlagossá a jegyeladásokból származó bevételeket, de kritika lévén egy kicsit térjünk ki a történetre is.

A cselekmény a Galaktikus birodalom megalapítása után 19 évvel kezdődik, amikor is megkezdődik a birodalom fennmaradását talán örök időkig biztosító szuperfegyver, a Halálcsillag építése. A lázadók szövetségének vezetője, Leia hercegnő korábban megszerezte a szuperhalálos, szuperijesztő fegyver szupertitkos tervrajzait (nem egy bothan halt meg érte), bízva abban hogy talál egy rést a pajzson, aminek segítségével el tudnánk pusztítani a terror jelképes és gyakorlati eszközét, a bolygók elpusztítására is képes Halálcsillagot. De a birodalom a hercegnő nyomában lohol és elfogja az őt szállító hajót, a film pedig ezt követően veszi fel a fonalat.

Elsőre néhány egészen furcsa vágás, snitt után a rohamosztagosok elfogják a hercegnőt és megpróbálják szóra bírni a tervrajzokat illetően. A hercegnő azonban kitart, minden kínzásnak ellenáll ráadásul korábban betáplálta a tervrajzokat a kis R2-es egységbe, közismertebb nevén a barátságos és közkedvelt R2D2-ba (ártudituba), aki egy mentőkapszula segítségével elszökik a birodalom által elfoglalt hajóról. Hogyha őszinték akarunk lenni magunkhoz a film és a lázadás itt akár véget is érhetett volna, hiszen egyetlen épeszű parancsnok sem mondja egy csata után elszabadult mentőkabinra, hogy “Had menjen, nincs rajta élet”, hanem bekapcsol egy gombot  és behúzza a kabint, esetleg utána küld valakit vagy ha éppen rosszabb napja van akkor ezer darabra lövi a kabint. A történet elején azért akad egy-két aprócska bukfenc, de Tarkin, Obi-wan és később Han Solo illetve Leia megjelenése átfordítja a kezdeti döcögősséget valami épp ésszel szinte felfoghatatlan, képernyőre szegező Erővé.

A droidok (R2D2 és C3PO) megérkeznek a Tatuinra, ahol Luke Skywalker megveszi őket, majd R2-t követve találkozik Ben Kenobi-val, akiről kiderül, hogy ő a remeteségben élő egykori jedi tábornok, Obi-Wan Kenobi. Bár a film megalkotása közben Lucas is sokat merített személyes kedvenceiből (Flash Gordon, Rejtett erőd, Az Angliai csata, a Dűne, stb) a film újranézése közben számos olyan jelenetet láthatunk, ami később más filmekben köszönt vissza. Nekem a legutolsó ilyen felismerésem az volt, hogy a jawák (Utinni!) tulajdonképpen csuhába lévő kis minion-ok, vagy legalábbis az ő jellegzetes beszédük valamilyen formán, ha máshogy nem hát ötlet szinten ide vezethető vissza. De a film során rengeteg ilyen későbbi filmek alapjául szolgáló eseménnyel, gondolattal és szállóigével találkozhatunk. Nem hiába, ez egy megkerülhetetlen alapmű, nem csak a sci-fi rajongóknak.

A droidok nyomában járó birodalmi rohamosztagosok lerombolják Luke családjának házát és megölik nevelő szüleit, akinek így nem marad más választása mint csatlakozni a Birodalom elleni harchoz és Obi-Wan-hoz, aki megkezdi Luke jedivé való kiképzését. A Tatuin-ról való menekülésben a Harrison Ford által zseniálisan megformált űrcsempész Han Solo és hű társa, a kétméteres wookie, Chewbacca (magyarosan Csubakka) lesz a segítségükre. Han karaktere nagyon jól kitalált, nagyon jól megírt szövegekkel rendelkezik (“Nem tudom, én elég sok pénzt el tudok képzelni”) és minden jelenetben a film legerősebb pontja.

Hőseink megpróbálják eljuttatni a tervrajzokat az Alderaan-ra, de a bolygónak hűlt helyét találják, hiszen Vader nagyúr erődemonstráció céljából felrobbantja azt. A birodalom elfogja az Ezeréves Sólymot, Solo hajóját, aminek utasai kénytelenek a Halálcsillagon elrejtőzni. Luke, Solo és Csubakka kiszabadítják a hercegnőt, majd Obi-Wan önfeláldozásának köszönhetően elmenekülnek a mesterséges csillagról. De a küldetés mégsem volt hiábavaló, mert a tervrajzok alapján sikerül egy gyenge pontot találni a Halálcsillagon, amit kihasználva Luke egy jól irányzott lövés segítségével el is pusztít.

A történet tehát az első néhány percet leszámítva végig izgalmas és mozgalmas, a képi világa még most is megállja a helyét, akkoriban pedig felfoghatatlanul látványosnak számított. Csak összehasonlításképpen, a jóval szerényebb lehetőségekből élő magyar filmgyártás akkoriban a Pirx kalandjai című sorozattal operált, ahol tésztaszűrő, műanyagflakon és szódás szifon adta a meg az űrutazás alaphangját. Persze igazságtalan lenne egy vasfüggöny mögötti filmmel összehasonlítani Csillagok Háborúját, de például a Harrison Ford nevével fémjelzett, szintén klasszikusnak számító Szárnyas fejvadász is csak sokkal kevesebbet mert vállalni a látványt illetően. Ez abszolút az Új remény dicsérete, hiszen sok minden más mellett a látványvilágát tekintve is messze-messze (khm) megelőzte a korát.

Nagyon sok az izgalmas karakter és a jó színészi játék (Tarkin, Solo, Kenobi, Leia), a párbeszédek túlnyomó része jól megírt és van egy remek női főszereplő, aki nemcsak díszletként, hanem a történetet mozgató egyik fő erőként van jelen a filmben. Ezt az utolsót a mostani filmekben nem igazán sikerül megugrani. Talán meríthetnének ihletet ebből a negyven évvel korábban készült remekműből és csak akkor kellene ezzel próbálkozniuk, ha az ilyen jellegű karakternek a kötelező megjelenítésen kívül más célja is van. A film legerősebb értékeihez tartozik még John Williams által komponált, Richard Wagner ihlette zene is, ami valami elképesztően zseniálisra, szintén kultikussá sikerült. Ki ne ismerné például a Darth Vader megjelenésekor felcsendülő “Imperial March”-ot? A filmzene sokakkal megszerettette a klasszikus zenét és még azt a bravúrt sikerült elérnie, hogy ennyi év távlatából igen neves klasszikus zenekarok is a műsorukra tűzik, sőt komplett előadásokat építenek fel rá.

VÉGSZÓ

Összességében tehát elmondható, hogy a Star Wars: Egy új remény minden szempontból kiemelkedő alkotás és az elkészülte után lassan félszáz (csak a hatás kedvéért) esztendő után is a képernyő elé tud szegezni minket. Míg a retronimia szerint újnak számító trilógia megosztja az embereket, az eredeti hármas és különösen annak az első része mindig is egy olyan biztos pont lesz a mostanában emoji-k és videójátékok világát feldolgozó filmgyártásban, amely újabb 40 év után is értéket fog képviselni. A megtekintése az erősen ajánlott felett van. Jócskán.

További Star Wars kritikák:

Star Wars I. rész: Baljós árnyak

Star Wars II. rész: A klónok támadása

Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja

Star Wars IV. rész – Egy új remény

Star Wars V. rész – A Birodalom visszavág

Star Wars VI. rész – A Jedi visszatér

Star Wars: Az ébredő Erő

Star Wars: Az utolsó Jedik

9.5

Történet

10.0/10

Színészek

8.5/10

Rendezés

9.0/10

Hangulat

10.0/10

Látvány

10.0/10

PRO

  • Látvány
  • Történet
  • Han Solo
  • A határtalan kreativitás
  • Minden

KONTRA

  • Egy-két furcsa vágás
  • Néhány apróbb lyuk a történetben
Megosztás:
Cikk értékelése

Programtervező vagyok. Előző újságnál tech rovatom volt, de becsatlakoztak a filmek és sorozatok is, azóta pedig nem tudtam kiszeretni belőlük.