Állítsuk meg Londont! Kritikánk a Ragadozó városok című új Peter Jackson alkotásról.
Mit lehet kezdeni egy filmmel, aminek ennyire agyament a koncepciója? Amit szerintem érdemes ilyenkor tenni, elfogadni az alapokat, aztán hátradőlni, megadni az esélyt a bizonyításra: városok gurulnak? Legyen, hátha jól csinálták meg! Spoiler: nem jól csinálták meg.
A Philip Reeve regényéből adaptált történet szerint az apokalipszis után a városok egy része mobilizálta magát, hogy a lecsökkent mennyiségű nyersanyagokért folyó küzdelemben előnyhöz jusson. Ebben a „városok-közti darwinizmusban” a nagyváros felzabálja a kisvárosokat, falukat, de a települések fogynak, és más megoldás után kell néznie a már nem Temze-parti városnak.
Szóval van ez a fura világ ahol a városok a tengerre, a levegőbe költöztek, mozognak vagy épp óriási fal mögé bújtak, és ebben a steampunk elemekkel dúsított világba kellene, hogy behúzzon minket a film, de ha filmet világépítési stratégiája az, hogy az egyik főszereplőnk a másiknak egy múzeum séta során elmeséli a történelmet, ne sok jóra számítsunk. Illetve, minden karakter a szánkba rágja a fontos infókat. És tényleg érdekes világ és mitológia lehetne, de nem hagy mást nekünk, csak kérdéseket a film. Miért jó ez a városoknak, hogy mozognak? Kik ezek az élőhalottak? Tele van a világ növényekkel és teljesen élhetőnek tűnik a táj, akkor miért van szükség erre az egész mozgásosdira? Hogy kelt át London a tengeren? Ha mindig csak új emberek jönnek a városba, akiket nem ölnek meg, hanem munkát és lakhatást biztosítanak, hova építkeznek? Hogy férnek el?
Ám a legnagyobb baj, hogy ezeken volt időm gondolkodni miközben néztem. Mert még ha csak kiszámítható lenne a sztori! Ha valaki megjelenik a vásznon, kis agytornával ki is találhatjuk mi lesz a sorsa. Ugyanezt meg lehet csinálni a szituációkkal, azaz érzésem volt, mintha olvastam volna a forgatókönyvet, ha egy helyzetbe belekerülnek szereplőink, már tudtam is hogy kerülnek ki majd onnan.
De a helyzet az, hogy az előző bekezdés alapján az olvasó azt hihetné, hogy érdekelt engem a karakterek sorsa, ez viszont nagy tévedés volna. Egyik szereplő sem volt érdekes, maximum addig, amíg az arcát eltakarta. A két főszereplőnk Hera Hilmar és Robert Sheenan annyit rak hozzá, hogy jelen vannak a vásznon, elmondják a szerepüket, aztán mennek tovább. Hugo Weaving ezt a szerepet álmában is el tudja játszani, csak azért nem mondom hogy így tett, mert a klisés főgonosza, így is a szórakoztató elemei közé tartozik a filmnek. Ilyen pozitív hatású szereplő még az élőhalott Sikoly karakter is, aki T-800ba oltott Frankenstein szörnye, akit a gagyi CGI ellenére is élmény volt nézni (vagy lehet csak ennyire unalmas volt mindenki más). És neki még érdekes mellékszála volt, izgalmas motivációkkal rendelkezett, tehát nyilván kevesebb játékidőt kapott a megérdemeltnél. Rajta kívül még Anna Fang lázadó vezér (a dél-koreai zenész Jihae alakításában) aki említést érdemel, mert egy menő, stílusos szereplőt sikerül létrehozni, még úgyis ha épp nem verekszik, akkor Madame Nyilvánvalóként tevékenykedik.
De ezek a karakterek, az említett Sikolyon kívül igazából motiváció nélküliek. Igaz, elmondják hogy valaki épp bosszút akar állni, valaki haza akar jutni, valaki ki akarja deríteni az igazságot, de ezek nem tudatosulnak a nézőben. S elég gáz, ebben a filmben milyen gyorsan és naivan mindenkiben megbíznak, 5 perce ismerik egymást s már életük titkait árulják el egymásnak. Elég nehéz azonosulni a szereplőkkel, mert az alkotók azzal akarják elérni az empátiánkat, hogy melyik szereplő mennyit szenvedett a múltban.
A buta és egyszerű történettel szemben (amiben azért voltak elvarratlan szálak bőven) a látvány teljesen korrekt, a legtöbb esetben, még ha alapból hülyén néz is ki, hogy ezek a városok mozognak és ragadoznak (leírni is fura). A kosztümök és a díszletek is szépek, de nem extra mód. Ami így vicces volt a filmben (nem hiszem hogy szándékosan), az hogy a bölcsész-mérnök ellentét is belekerült, s van egy 10 perces Csillagok Háborúja copycat blokk a film végén, amin én már kínomban nevettem.
VÉGSZÓ
Összességében túl komolyra vették ezt a filmet, sokkal jobban jártunk volna, ha a koncepciót nem veszik ilyen véresen komolyan, és sajnos ez a mozi még annyira nem rossz hogy jó legyen, de nem annyira jó hogy bármi más lehetne mint rossz. Végül is nem kegyetlen kínos film, csak egyszerűen teljesen érdektelen és unalmas, egy olyan világban, ami akár izgalmas is lehetne.
Szólj hozzá!