Wide Screen
Image default
BRÉKING Kritikák

KRITIKA: Jumanji: A következő szint

A Jumanji: Vár a dzsungel sikere után szintet léptünk, minden tekintetben.

Érdekes látni, ahogyan a Rossz tanár és a Szexvideó rendezője visszatér egy olyan franchise-hoz, amit ő segített újraéleszteni. Szinte már észre sem vesszük, de majdnem két év telt el azóta, hogy a Jumanji második része volt annyira bátor, hogy Az utolsó Jedikkel álljon egy ringbe – a Sony bízik a dolgában, hiszen megismételni készülnek a bravúrt, egy héttel a Skywalker kora előtt küldték moziba a folytatást. Ami még sokkolóbb, az az, hogy nem jött ki teljesen agyonütve, sőt: a mozi siker lett, a folytatás (és még egy videojátékos adaptáció is) garantált volt. Ami viszont érdekes az egészben, hogy a második (vagy harmadik?) részre azért előjönnek a projekt problémái, és a rendező, Jake Kasdan alkalmatlansága arra, hogy bárminemű eredetiséget erőltessen a filmjébe.

Jumanji - A következő szint

A már megszokott, megszeretett szereplőink visszatérnek a második menetre is. Egy kis felvezető után, melyből megtudjuk, hogy ki mivel töltötte a második rész óta az idejét, Spancer (Nat Wolff) úgy dönt, hogy kihívás után néz, megjavítja az összetört játékot, és visszamegy Jumanjiba. Bármennyire is meglepő, barátai utána mennek, csak arra nem készültek fel, hogy ezúttal nem tudnak avatárt választani, azt a játék automatikusan osztja ki, sőt, Spancer nagyapja (Danny DeVito) és régi barátja (Danny Glover) akaratukon kívül is játékba száll. Miközben az új szereplők rácsodálkoznak a videojáték szépségeire, hogy ez nem a valóság, addig a régi szereplők – akik más avatár testében kötöttek ki – más avatarok képességein csodálkoznak.

Persze már a második rész sem volt túlzottan nagy eresztés, és ha őszinték akarunk lenni, a karakterek bármennyire is jól szórakoztak saját képességeiken, egy idő után unalmassá vált, hogy mindig azokat a poénokat mondták el, és ha másban nem is, legalább ebben fejlődést értek el a karakterek, hiszen a hangsúly ezúttal már azon van, hogy ez egy videojáték, és ki milyen feszes karakter bőrébe bújt, hanem a szabályok együttélésével végigjátszani a történetet, megismerni az avatárok új tulajdonságait és megmenteni Jumanjit.

Jumanji: A következő szint

Annyit még azért adjunk meg az íróknak és a rendezőnek, hogy igyekeztek valamennyire felpezsdíteni az egész kiruccanást, hiszen nem ugyanazokat az archetípusokat láthatjuk a szereplők bőrében, akik az előző részben szórakoztattak minket, és becsületükre legyen mondva, ez a kis változtatás működik. Szórakoztató látni a meglepő színészeket, akik már majdnem egyedi módon bújnak bele a már ismert figurák bőrébe, és pezsdítik fel a játékidőt új képességek kiaknázásával, és nemcsak a filmben, látszólag a forgatáson is jól szórakoztak a színészek. Igen, valóban szórakozni fogunk a beszólásokon és a helyzetkomikumon, de itt nincs is meglepetés, mert erre van kihegyezve az egész küldetés. Ez nem az a videojáték, amire előfizetnénk, hiszen a történet kiszámítható, a Vár dzsungelből ismert üldözős részek visszaköszönnek, miközben itt is egy bizonyos tárgy megszerzéséért megy az élet-halál harc.

Jumanji: A következő szint

Ami viszont tényleg pozitívum, hogy ezen a téren azért érződik az, hogy változtatni akartak: nem maradtak komfortzónán belül, és a lusta blockbuster-folytatás ezúttal azért mégsem érződik annyira lustának. Az egész mozizást az új helyszínek és az új feladatok is meglehetősen feldobják, a stáb elhagyta a stúdió falait, igazi helyszíneken vették fel a jelenetek zömét, a látvány a megnőtt büdzsének köszönhetően sokkal látványosabb lett. Akár még azt is elhisszük, hogy tényleg egy videojátékban vagyunk, csak a történet lenne izgalmasabb picit.

Azonban itt még mindig ugyanarról van szó: egy gyengéd, a nézőtől semmit sem kívánó, vasárnap délutáni szórakozásról, amit olyan gyorsan és könnyedén felejtünk majd el, mint az előző részét. Akárcsak a Zombieland esetében, az új karakterek és új helyszínek nem mindig mentik meg az alkotást attól, hogy ugyanazokat a köröket fussa le, mint az elődje. Kétségkívül jó szórakozás, vagy sokkal inkább figyelemelterelés, de még mindig ugyanaz a recept, mint múltkor: vékony karakterek, mindenféle feszültséget nélkülöző történet, lusta forgatókönyv. 

Jumanji: A következő szint

Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne szórakozni a filmen, sőt. Élvezhető, jó móka (csak zárójelesen jegyeznénk meg, hogy azért a film végére a két generáció miatt kialakult vicces helyzetekből is megcsömöltünk), és van benne elég energia, hogy kitartson legalább egy-két óráig, és ne érezzük magunkat úgy, mintha a fogorvosnál ülnénk. Azonban harmadjára ez már sajnos nem fog lemenni: már az eredeti mű sem volt egy időtlen klasszikus, pusztán egy kedves, nagyon ’90-es évekbeli, családi film, amit szívesen kapunk el egy-egy karácsonyi tv-vetítéskor. De ezt bővítgetni, nyújtani nem nagyon érdemes már, noha a kaput most is nyitva hagyták egy folytatás előtt.

VÉGSZÓ

A Jumanji: A következő szint egy ponttól eltekintve tényleg nagyobb szintre lépett, mint a második rész volt, sajnos azonban a történet még mindig nagyon unalmas egy játékosnak. De ha csak a látványra, a karakterekre és a poénokra figyelünk, és nincsenek nagy elvárásaink, akkor roppant kellemes két órában lesz részünk.

6.7

Történet

6.0/10

Szereplők

7.0/10

Rendezés

6.5/10

Hangulat

7.5/10

Látvány

6.5/10

PRO

  • Szerethető karakterek
  • Erősebb látvány fogad
  • Új helyszínek, új kihívások

KONTRA

  • Nem túl combos történet

Még több a témában...

Emily Blunt és Dwayne Johnson főszereplésével adaptálja a Ball and Chain képregényt a Netflix

Kévés Bence Mihály

A Disney kiszemelte A Karib-tenger kalózai reboot női főszereplőjét

Kévés Bence Mihály

Dwayne Johnson megerősítette a Halálos iramban: Hobbs & Shaw folytatását

Kévés Bence Mihály

Úgy tűnik, hogy Adblock kiegészítőt használsz, blokkolod a hirdetéseket.

Segítsd a munkánkat azzal, hogy engedélyezed a weboldalon megjelenő hirdetéseket.

Zárd be, ha nem szeretnél támogatni minket | Segítség? Kapcsolat