x
Close






Közelgő események

BREAKING Kritikák

KRITIKA: Hang nélkül

Végre egy kiváló horrorfilm, melyre a legnagyobb bűn úgy beülni, hogy popcornt ropogtatsz és üdítőt szürcsölsz. Csak „Hang nélkül”!

KRITIKA: Hang nélkül
  • Publishedmájus 12, 2018

Végre egy kiváló horrorfilm, melyre a legnagyobb bűn úgy beülni, hogy popcornt ropogtatsz és üdítőt szürcsölsz. Csak „Hang nélkül”!

A Hang nélkül egy olyan alkotás, mellyel nagyon ritkán találkozhatunk manapság a mozikban. Tele vagyunk tömve franchise-okkal, képregényfilmekkel és mindenféle eldobható szórakozással, melyek miatt hajlamosak vagyunk nagyon hamar elfeledni, hogy mit is adhat számunkra a valódi filmélmény: amikor kihagy a szívünk egy-két dobbanást, és levegőt visszafojtva szorongatjuk a karfát. Ilyen mozival van most dolgunk, és még ezt is majdnem elnyelte a gépezet.

Nemrég derült ugyanis ki, hogy a Paramount eredetileg a Cloverfield-széria egyik darabjának tervezte ezt a filmet is, és őszintén, a történet alapján simán beleillene abba a szétszórt, darabos, történetileg csak éppen hogy összefüggő antológiába. Itt is szörnyekkel van dolgunk, akiket alig látunk, és… igazából ennyi. De ennél már kevesebb is elég volt, hogy valami Cloverfield-ként kvalifikálódjon. A probléma ezzel pusztán annyi, hogy előbb-utóbb szinte már minden film egy valamilyen szériába fog tartozni (és sajnos akármennyire is legyen jó film a Hang nélkül, a már pedzegetett folytatásra nem vagyunk kíváncsiak, semennyire sem), és mindegy lesz a producereknek, csak rá lehessen aggatni egy-egy mozira a bejáratott franchise-bélyeget.

Pedig olyan jó lenne, ha visszatérhetnénk az olyan filmekhez, amik egyedülállóak, és csak egy olyan történetet mesélnek el, amire örökké emlékezünk. Nincs semmi baj az Avengers-szériával, hiszen az is olyasmit csinál, ami egyedi. A probléma ott kezdődik, amikor mindenki más elkezdi azt másolni, és a vele járó milliárdokról kezd álmodozni.

Akárhogyan is legyen, a Hang nélkül még most itt van nekünk, és ebben az állapotában kiválóan élvezhető. A horrorfilmek néha lelassulnak, hogy aztán új erőre kapjanak, és a mai, politikailag éber mozik, mint a Tűnj el és a jelen tárgyalt film egy egészen új, izgalmas útvonalat kezdenek kitaposni. A mozi már a legelső pillanatból a székbe szegez, és nem enged fel egészen a végéig. Öröm volt látni, ahogyan már az első percekben igyekezett mindenki visszafogni a popcornzabálást és a kényszeres beszélgetést, hogy teljesen a film varázsa alá kerüljenek. A film lassacskán, keveset mondva von be a világába, de nincs szükségünk szinte semmilyen információra, hogy élvezzük ezt a tisztán zsánerfilmet.

Üdítő látni, hogy John Krasinski és a felesége, Emily Blunt milyen szépen összehozta ezt a filmet, mely egyrészt érezhetően családi vállalkozás, hiszen adva van az érzelmi töltet a filmbéli család viszontagságainak hála, mindeközben azonban megmarad rendes, élvezhető, izgalmas mozinak, mely esetében még arra is volt idő, hogy művészi ambícióval érdekesebbé tegyék azt. A film szinte teljesen likvidálja a hangot, és a film olyan apró, triviális cselekvéseket tesz roppant izgalmassá, mint egy gyógyszeres doboz kinyitása, vagy éppenséggel a sétálás. Mindamellett a filmnek van egy szomorú, amolyan poszt apokaliptikus képi világa, mely leragyog a vászonról, és egy nyugodt, naplemente-hangulatú szűrővel árasztja el a filmet.

VÉGSZÓ

A Hang nélkül nyilván nem fogja megváltani a világot, de örülünk, hogy vannak még ilyen filmek. Feszült, izgalmas, egyedi és mindezek mellett rendkívül szórakoztató, mely végre képes újra használni a filmművészet eszközeit, ahelyett, hogy egy-egy bejáratott névre hagyatkozzon. Végül jól döntött a Paramount, hogy önálló projektként kezelte a mozit. Sajnos a folytatást már belengették, de ha üdítő kikapcsolódásra vágyunk, menjünk el erre.

Written By
Orosz Ferenc

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.