KRITIKA: Gengszterzsaruk

Meglepő címadás, korrekt akció, másnapos Leonidas.

Meglepő címadás, korrekt akció, másnapos Leonidas.

Főhőseink a bankrablások „őshazájában”, Los Angelesben néznek farkasszemet mestertolvajok egy csapatával, azonban legbelül ők sem sokkal jobbak náluk. A Nagy Nick (Gerard Buttler) által vezetett rendőrségi szupercsapat tagjai hírhedten kemények és sokszor a törvénytelenségtől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a nagyobb rosszat, azonban most emberükre akadtak. A Merriman (Pablo Schreiber) által irányított, veteránokból toborzott csapat mesteri módon sorra rabolja ki a bankokat és hagy maga után megoldatlan ügyeket, amit a „gengszterzsaruk” egyre nehezebben viselnek. A versenyfutás egyre élesebb, és az egyik oldal sem válogat az eszközökben és már senki sem tudja ki-kit ver át igazán.

„Rendőrzsaruk vagy Gengszterosztag? Mi is a címe?” Ez a beszélgetés zajlott le közvetlenül mellettem a film kezdése előtt fél perccel, ami nagyjából össze is foglalja a magyar címadás furcsaságait. De elöljáróban leszögezném, hogy a film messze nem olyan rossz mint a címe. Sőt.

Butler megfelelően hozza a tőle megszokott, a végtelenségig kimaxolt macsó, soviniszta izomembert, akin látszik, hogy már csak egy hajszál választja el azoktól akiket üldöz. Susog a bőrdzseki, Nick minden jelenetben látványosan rág, öl vagy éppen üt valamit, vagy ha véletlenül éppen nem, akkor nagyon másnapos és/vagy veszekszik valakivel, ahogy ezt illik. A készítők nagyon nem is tudtak mellélőni, hiszen Butlernek már a 300 óta jól áll ez a „Badass” szerep, most sincs ez másképp, bár néhol már érezni, hogy kicsit túltolták a gengszterséget. Pablo Schreiber számomra továbbra is egy jó jelenség a vásznon, már az Amerikai istenekben is nagyon kedveltem, bízom benne hogy sikerül megugrania a B filmek világát és feltűnik egy-két igazán erős produkcióban is. Itt van még 50 Cent is, akinek a színészi kvalitásai, illetve azoknak hiánya most annyira nem üvölt le a vászonról és Ice Cube fia is (O’Shea Jackson Jr.), aki minden szinten kellemes meglepetést okoz. Bónuszként pedig megkapjuk Evan Jones-t, aki nekem valahogy mindig is Sajtos Bob marad a 8 mérföldből.

A színészgárdából, illetve az alap történetből kiindulva nem vártam sokat a filmtől, de összességében pozitívan csalódtam. A végére kellemes kis rabló-pandúr történet kerekedett a sztoriból, egy teljesen rendben lévő csavarral a végén. A két óra és 20 perces játékidő ennek ellenére egyáltalán nem indokolt, 35 de inkább 45 percet lazán kivághattak volna a filmből. A Nagy Nick magánéletéről szóló részeket például egy az egyben kihagyhatták volna. Ezt betudhatjuk Gudegast rendező bemutatkozásának, legközelebb talán jobban gazdálkodik majd az idővel, és rájön, hogy a kevesebb néha több. Ettől függetlenül a film nem rossz, sőt teljesen rendben van.

Az akciójelenetek a (jelvényes és a jelvény nélküli) rosszfiúk döntései nagyon is életszagúak, ha a hitelesség pedig indokolja hullanak is az emberek, mint a legyek. Ez ebben a zsánerben szükségszerű is, de nem mindig jön össze, sokszor nem vállalják be a kockázatot és elsikálják a dolgokat egy kamu váll lövéssel. Ez most nincs így, akármennyire is nem szép valami, ha meg kell történnie, megtörténik. Így a főhős és csapata ellen legalább annyira tudunk szorítani mint fordítva, tényleg érződik, hogy csupán a jelvény választja el őket egymástól, egyébként akár még bajtársak is lehetnének.

VÉGSZÓ

A nagyon hosszú játékidőt, az egyébként teljesen érthetetlen címadást és a néha túlzott keménykedést leszámítva a film rendben van. Az akciójelenetek jól sikerültek, a tűzpárbajok valószerűek a korábban már említett csavar pedig teljesen váratlanul ért. Összességében tehát érdemes lehet megnézni, de sokat ne igyunk előtte…

Total
0
Shares
Previous Article

Erre számíthatunk idén az okostelefon piacon

Next Article

Megérkezett a Tomb Raider legújabb előzetese

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!