Bohém rapszódia

KRITIKA: Bohém rapszódia

A Bohém rapszódia egy bohém figura bohém életéről, de elegendő ez Bradley Cooper és Lady Gaga páros a Csillag születik alkotásával szemben?

A Bohém rapszódia egy bohém figura bohém életéről, de elegendő ez Bradley Cooper és Lady Gaga páros a Csillag születik alkotásával szemben?

Nagyon nem lehetett a stúdió részéről mellélőni a Freddie Mercury életéről szóló filmmel, hiszen egy olyan művészről és annak bandájáról van szó, akiket a tengerentúlon és idehaza is imádnak. Számaik szinte mindenki számára felismerhetőek, napjainkat színesítik, ahogyan ezredjére is felcsendülnek a kereskedelmi rádiókban. A végeredmény azonban valamennyire felemás lett. Hogy ez a kulisszák mögötti botrányoknak, vagy valami egészen másnak köszönhető-e, az már más kérdés.

Bryan Singer rendezőről, akinek ugye a neves X-Men széria több darabját is köszönhetjük, a forgatás közben derültek ki szexuális zaklatással kapcsolatos vádai, a stúdió azonban nem emiatt kényszerült kirúgni a botrányhőst. A probléma pusztán annyi volt, hogy Singer rendszeresen nem jelent meg a forgatáson, furcsán viselkedett és láthatóan mással volt elfoglalva. Mivel már elegendő anyagot forgatott a filmhez, a neve rajta maradt a mozin, amit az Eddie a sast és a hamarosan érkező Elton John-filmet, a Rocketman-t szállító Dexter Fletcher fejezett be (a stáblistán említés nélkül sajnos).

Lehetetlenség megmondani, hogy az esetek közrejátszottak-e a film minőségében, a végeredmény azonban valamennyire árulkodó. A film ugyanis túlzottan felszínes, és betart szinte minden bevett életrajzi-filmes panelt. Ezt a filmet sajnos már láttuk számtalanszor, és bár a mozi vizuálisan érdekes, történet szempontjából szinte semmi újdonságot nem képes nyújtani. Mindezek mellett a film túlzottan is a bandára fókuszál, melynek sikertörténete sajnos nem túl izgalmas: a Queen valóban legendás együttes, akik nagyon hamar a csúcsra jutottak, és azóta is ott tündökölnek. Nagy kihagyott ziccer lett a készítők részéről magára Freddie-re való koncentrálás, az ő élete ugyanis valóban érdekes és nüanszokkal teli, azonban Singer (vagy Fletcher) nem fordít elegendő időt az ő történetére. A botrányosabb részeken átsuhan, nem ismerünk meg motivációkat kellőképpen, ráadásul inkább a szereplők szájából hallunk egyes eseményeket ahelyett, hogy bemutatnák őket.

Mindezek arra mutatnak, hogy a filmet gyorsan fejezték be, és arra igyekeztek, hogy az valamennyire összeálljon: művészkedésre és egyedi irányra már nem volt idő, miután menesztették a rendezőt. Ennek fényében még jobban érthető, azonban még mindig nem megbocsájtható a számtalan időbeli ugrás, mely miatt a mozi csak egy gyors ismétlésnek tűnik mélyreható karakterábrázolás helyett.

VÉGSZÓ

Mindezek mellett a Bohém rapszódia szégyentelenül szórakoztató. Rami Maleket Mercury szerepére választani tökéletes döntés volt, hiszen ő maga a film szíve: képesek vagyunk neki elhinni több alkalommal is, hogy ő maga Freddie, és ha ő nem lenne a moziban, akkor az említésre sem lenne méltó. Ezek mellet a zene, valamint a koncertek (legfőképp a Live Aid) szinte tökéletes újrateremtése (másolata) megadják a hangulatot, és kiemelik a filmet a süllyesztőből. Valóban nem túlzottan mély a mozi, és kicsit olyan érzete van, mintha egy vasárnap délutáni matinéből szökött volna meg, de a vizuális irány, valamint az érzékszerveinkre mért teljes mértékű csapás mégis egy szórakoztató élményt varázsolnak a filmből. Így moziban kihagyni semmiképp nem érdemes.

Total
1
Shares
Previous Article

Te is ott lehetsz Chicagóban a Star Wars Celebration találkozón!

Next Article

Ilyen lesz Henry Cavill Ríviai Geralt szerepében a The Witcher-sorozatban

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!