Kristen Stewart és csapata lyukat fúr a bolygó legmélyebb pontján, és ezzel felébresztik az óceán szörnyét.
A történet röviden: Kristen Stewart főszereplésével egy mélytengeri fúrócsapat lyukat fúr az óceán legmélyebb pontján, nevezetesen a 11 kilométer mélyen fekvő Mariana-árok fenekén, amit heves földrengések követnek. Mire a csapat rájön, hogy valójában mivel állnak szemben, a mélytengeri bázis már romokban hever, ők pedig az életükért küzdenek, ugyanis félelmetes szörnyek törnek elő a tárnákból, akik a túlélőkre vadásznak.
Kár is lenne tagadni, hogy William Eubank rendező alkotása több sebből is vérzik, miközben próbálja másolni Ridley Scott Alien franchise első részét. Elég csak megnézni a két film helyszínét: mindkét film valahol mélyen a sötétségben, klausztrofóbiás helyeken játszódik, ahol a szereplők keresik a kiutat, portyázó szörnyekkel körülvéve. Azonban míg Ridley Scott a mai szemmel fillérekből (alig 11 millió dollárból) készített alkotása mérföldkőnek számít, és negyven évvel később is mindenki etalonként tekint az Alien franchise 1979-es alkotására, addig az Árok egy jópofa koppintás, sem feszültségben, sem pedig horrorelemekben nem ér fel a klasszikushoz.
Az Árok forgatókönyve több éven keresztül hevert a stúdió fiókjában. Talán nem véletlen, hogy ennyi éven keresztül tolták a forgatást, nem akart összeállni a történet, mert még azt sem tudták eldönteni, hogy horrorfilmet vagy thrillert szeretnének forgatni. Horrorfilmként nagyon kevés ijesztő elemet tartalmaz, thrillernek pedig egyszerűen túl gyenge, papírvékony karaktereket látunk. Gyakorlatilag a semmiből jelennek meg, és amilyen gyorsan megjelennek, olyan gyorsan távoznak is. A tömegből T.J. Miller és Kristen Stewart magaslik ki. T.J. Miller hozza a megszokott poénos oldalát, de inkább kínosnak érezzük szerepét, mint viccesnek. Egyedül Stewart próbálja menteni a menthetőt, ő mindent megtesz, próbál valamit hozzátenni szerepéhez, hogy ne csak unottan játssza a hőst. És a készítők is érzik, hogy ennél többre van szükség, ezért igyekeznek a főszereplőt különböző kameraállásokból megmutatni férfi nézőknek, hiszen vagy búvárruhában látjuk, vagy bikiniben küzd az életéért. Még a főszereplőt is összehasonlíthatjuk Scott klasszikusával, ahol Sigourney Weavert hasonlóan egy szál bugyiban tette hidegre az idegent, azzal a különbséggel, hogy míg Ripley esetében feszültség érezhető volt mikor az idegen csorgatta nyálát a főszereplőre, mindenki aggódott az utolsó asztronauta életéért, az Árokban nyoma sincs ennek a faktornak. Keveset tudunk a szereplőkről, hogy bárki közelebb kerüljön a nézőhöz, olyan kevés időt töltenek a képernyőn, hogy nem tudunk azonosulni velük, de igazából a balesetet sem úgy éljük meg, mint egy tragédiát.
De hogy is tudnánk egy olyan film szereplőiért aggódni, amiben mintha zsinóron mozgatnák őket, előre kiszámítható, hogy mikor kerülnek szorult helyzetbe, honnan les rájuk a veszély, és hogy prédaként mikor vadássza le egy szörny a sötétben. Sajnos a forgatókönyvírók nem vették a fáradtságot, hogy átdolgozzák a történetet, és a kliséket ne klisé váltsa, hanem szoruljon némi ötlet a filmbe. Még a szörnyek kidolgozását sem vitték túlzásba, semmi kreativitás nem szorult a készítőkbe, emberszabású, nagy fogú idegeneket ébresztettünk fel, amikor pedig láthatnánk, hogy mivel állnak szembe a főhősök, a gyors és zavaróan megvágott jeleneteknek köszönhetően csak képfoszlányokat mutatnak.
Az Árok feszültségben nem képes felérni az örök klasszikushoz. A film PG-13-as besorolást kapott, ami mindent elárul. Bár néha úgy éreztük, hogy a határokat súrolja, köszönhetően, az egy kezünkön megszámolható félelmetes jeleneteknek. Igazából az egy-két jump scaretől eltekintve félelmetes részt nem is látunk a filmben, ami részben a sötétnek tudható be. Az Árok túlnyomó többségében sötétben játszódik, a karakterek az orruk hegyéig nem látnak, ez pedig nem könnyíti meg a nézők dolgát, hiszen mikor megjelennek a szörnyek, azokat is csak futólagosan, csak pár részletet látunk belőlük, nem mutatják meg a kameráknak ezeket a vérszomjas fenevadakat. Ha másban nem is, legalább nyomasztó elemekben erős lett a film, hiszen a rendező kiválóan adja vissza a Mariana-árok mélyén lévő embertelen állapotokat, a félig összedőlt lakhatatlan állomást, de még ennek is vége szakad, amikor megjelennek a fenevadak.
VERDIKT
Az Árok nem egy rossz film, de nem is jó, valahol az átlag alatt helyezkedik el, ez pedig nem túl kecsegtető a zsáner szerelmesei előtt. Pedig többet is kihozhattak volna belőle, már csak azért is, mert éveken keresztül ott hevert az ötlet a fiókban, és szereplőgárdára sem lehet panasz, hiszen Kristen Stewart és T.J. Miller párossal a fedélzeten barangoltunk a Föld legmélyebb pontján. Ha egy új A nyolcadik utasra vágysz, csalódni fogsz, de ha elvárások nélkül, thriller- és horrorelemekkel fűszerezett filmre akarsz beülni, akkor nehogy kihagyd a mozit.
Szólj hozzá!