Wide Screen
Image default
Játékok

JÁTÉKTESZT: Dreams

A Media Molecule valami olyat hozott össze, amire eddig nemigen volt példa.

Rendhagyó módon kezdjük a végén. Tudom jól, hogy vannak sokan, akik a sportrovatnál, vagyis a végén kezdik el lapozgatni és olvasni az újságot. Bevallom én is gyakran scrollozok egy review végére, hogy lássam a pontszámot, még ha a cikket amúgy el is olvasom teljes egészében. Igen: szóval nincs értékelés. Volt már ilyen a magazinunk történetében, de ott más volt a szitu és később lett is. Most azonban ez végleges és nem lesz később sem. Miért? Nos, a Dreams annyira más produkció, hogy lehetetlen korlátok közé szorítani, így egy szimpla számmal is kifejezni az értékét. De egyébként pont erről fog szólni a cikk, minden kiderül. Felkészültetek?

Hét év. Ennyi kellett elteljen a legelső találkozástól, hogy a boltok polcaira kerüljön az elkészült termék. Noha rendhagyó módon a Sony már tavaly útnak eresztette a játékot(?) korai hozzáférésben. Erre nem sűrűn van példa a platformon, úgyhogy már itt is érződik, hogy a fejlesztő Media Molecule igen csak kedvező helyzetben van. Nem is csoda, hiszen gyakorlatilag ők adták az újkori PlayStation korszak kabalafiguráját, Sackmant. A LittleBigPlanet (és a Tearaway) után ugyan a következő logikus lépésnek tűnik a Dreams, de hogy ez mennyire nem ilyen egyszerű és automatikus lépés, arról a készítők vallottak egy frissen megjelent interjúban.

2013-ban még egy egészen más dolgot képzeltek el és menet közben jöttek rá, hogy tévúton jártak. A projektet csaknem nulláról kellett újrakezdeni, még ha ez nekünk a korai előzetesek alapján sem tűnik fel. Szerencsére a kiadó meglehetősen türelmes volt és szinte végtelen művészi szabadságot élveztek a srácok. Saját szavaikkal élve nem akarták a Photoshop szar verzióját kiadni, ettől jóval többről szól amit összehoztak.

Mert hogy mi is a Dreams? Nos, játékként hiba lenne aposztrofálni, sokkal inkább egy platform, mint amilyen mondjuk a Minecraft vagy a Roblox, de attól jóval több. Tulajdonképp egy kreatív közösség, akik eszközt kaptak arra, hogy saját tehetségüket megvillantsák és közben csekkolják egymásét. A legjobb példa ennek megértésére az a sztori, amit a Media Molecule mesélt el az imént említett interjúban. Az early access alatt készült egy nagyon ígéretes Wipeout klón, amit felkapott a média. Sokan kérdezték a srácot, hogy miért nem Unrealben vagy Unityben kezdett el dolgozni. A válasz erre az volt, hogy fogalma sincs, ő nem játékfejlesztő és most se érzi magát annak. Pusztán szórakozásból kezdte összerakni a dolgot, mert örömet okozott neki. Azt hiszem ez a kulcs. A Dreams nem (csak) egy játékkészítő tool, de lehet akár az is. A cél az, hogy aki foglalkozik vele, az jól érezze magát. Ha a passzióból később hivatás válik az egyénenként eltér, és az már csak a bónusz. A készítők mindenesetre büszkék lennének, ha sokaknak az állna a CV-jében, hogy itt kezdték.

Mikor elindítjuk a Dreamset, rögtön választás elé állunk. Böngészni szeretnénk mások munkáit, vagy netán mi magunk szeretnénk alkotni. A DreamSurfingre bökve rögtön elénk tárul a kánaán, vagyis azoknak a munkái, akik már valószínűleg a korai hozzáférés óta serénykednek különféle produkciókon. Vannak itt kész (és félkész) játékok, de akad aki csak egy képet, egy szobrot vagy karakter modellt pakol fel, esetleg egy rövidfilmet vagy zenét oszt meg. Merthogy a Dreamsben minderre van lehetőség, a lehetőségek tárháza szinte végtelen.

Nagyon úgy fest, hogy a különféle jogi problematikák nem ütötték fel a fejüket (és őszintén reméljük, hogy nem is fogják), ugyanis van itt mindenféle tartalom. Platformfüggetlenül találkozhatunk Marioval, van aki egy 3D-s Donkey Kongot hozott össze, megint mások pedig az elkaszált Silent Hill játékot értelmezték újra, vagy a Metal Gear Solid egyik klasszikus pályáját elevenítették meg. 

Természetesen mindenféle módon tudjuk szűrni a tartalmakat, kereshetünk címre, vagy alkotóra is (a Media Molecule például rengeteg dolgot felpakolt). De a dolog már annyira beindult, hogy már meg is rendezték az első díjkiosztót (IMPY Award), melyen a Dreamsben kreált alkotások indultak. Ezeknek is külön szekciója van, és minden kategóriában megleshetjük a legjobb alkotásokat. Ha pedig valakinek a PS4 felülete valamiért kevésbé volna átlátható, (vagy szimplán nincs mindig a gép közelében), akkor létezik egy külön weboldal, ami bármilyen böngészőből megnyitható és ezen keresztül is tudunk nézelődni. Ha pedig valami megtetszik, bejelölhetjük későbbi megtekintésre, amikor már le tudunk ülni a konzol elé. Ha pedig ez nem lenne elég, a fejlesztők rendszeresen böngészik az elkészült alkotásokat és időről-időre live streamekben meg is mutatják ezeket.

Természetesen az egész platform nem lenne hiteles, ha a készítők ne hoztak volna össze valamit, amivel a legjobban tudják demonstrálni a Dreams erejét. Éppen ezért létezik egy “kampány mód”, ami nem más, mint a Media Molecule által összehozott játék, az Art’s Dream. Ennek a történetnek nem is jöhetett volna jobbkor a megjelenés, mint a Valentin nap. Ennek az “ünnepnek” az értelme ugyan már sokszorosan ki lett égetve, mert ugyan miért kell külön indok és időpont arra, hogy a szeretetünket kifejezzük? Viszont ez a sztori pont erről szól.

Art egy jazzbanda basszistája, aki éppen identitásválságban szenved. Kilép a bandájából, megszakítja a kapcsolatot a barátaival. Különös álmai azonban rádöbbentik arra, hogy tévúton jár és segítenek visszatalálni a helyes útra. Körülbelül három órás szösszenet, de a könnyed jelzőt nem csatolnám hozzá. Nagyon sok és mély mondanivalóval, felnőttes gondolatokkal kápráztat el minket és teszi ezt rengeteg stíluson keresztül. Egyrészt vizuálisan különülnek el egymástól az egyes részek – teljesen más a művészi stílusa a valós és az álmokban megjelenő részeknek. Ugyanakkor játszanunk is kell mindkét szegmensben, és ezek megvalósítása is meglehetősen széles skálán mozog. Vannak ügyességi, platformjáték részek, de akad verseny, repkedős, point ’n click, shooter, és ki tudja még mi. Ami viszont fontos, hogy ez a sok stílus nemhogy széttagolná az élményt, hanem pont összetartja.

A példajáték gyakorlatilag valóban megmutatja, hogy mire képes a Dreams. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy a benne szereplő elemeket akár fel is használhatjuk a saját alkotásainkhoz. A program(?) úgy lett felépítve, hogy az egyes műveket darabjaira szedhetjük és mi magunk is átalakíthatjuk. Az Art’s Dreamnél ez egyelőre nem megengedett, pusztán a benne szereplő dolgokat exportálhatjuk a sajátunkba.

Ezzel viszont el is érkeztünk talán a lényeghez, a szerkesztő részhez. Ezt a DreamShaping pontból érjük el és szerencsére nem az történik, hogy magunkra vagyunk utalva. Tutorialok tömkelege mutatja meg, hogyan is kell kezelnünk az egészet. Külön részleg van ugyanis a pálya felépítésének, az animációknak, a zenéknek és minden másnak. Mindegyik szekcióban rengeteg segítséget kapunk ami végigvisz egy-egy folyamaton. A későbbiekben bonyolultabb kurzusok is vannak, de mindegyiknél jelölve is van hogy kezdőknek, vagy haladóknak szólnak.

Az editor használata nem nehéz, de igen összetett. Egy biztos: a játékunk, vagy egyéb alkotásunk nem fogja magát megcsinálni. Ha valaki arra számít, hogy pár kattintásból kész is az egész, akkor lehet hogy csalódni fog. Hangsúlyozom, ez nem az irányítás hiányossága, hanem hogy semmi sem fog magától megoldódni, időt és energiát kell belefeccölnünk, de mint mondtam ehhez rengeteg segítséget kapunk. Az irányítás alapvetően DualShockra van szabva és a mozgásérzékelés is aktívan ki van használva. Erre picit rá kell érezni, de aki VR-ozik, annak talán kicsit könnyebb dolga van és ismerős lehet az élmény. Van lehetőség viszont a mozgásérzékelést kikapcsolni, valamint a PlayStation Move kontollereket is használni, de fontos ismét megjegyezni, hogy alapvetően nem ezekre szabták a kezelést (ergo ha az alaptól eltérünk, nehezebb dolgunk adódhat).

Hosszasan nem időznék a szerkesztőnél, hiszen a tutorialok tényleg remekül felkészítenek mindenre. Angol nyelvismeret persze mindehhez szükséges, a Dreams nem lett magyarítva mint mostanában a többi Sony cím (segítség azért akad), de ezt talán egy ilyen összetettségű dolognál nem is várható el. Térjünk rá inkább arra, hogy kinek is szól mindez? Meg hogy mennyire jó élmény használni? Az első kérdésre egyszerűbb válaszolni: mindazoknak akik szeretik és értékelik a művészetet, nem vetik meg az indie címeket és esetleg attól sem riadnak vissza, ha egy félkész játékot játszanak. Ha ennek tetejébe még alkotni is szeretne az illető, akkor keresve sem találhat jobbat, mint a Dreams. Ha viszont valaki csak két CoD vagy Fifa menet közt tér be, netán látta a Metacriticen a magas értékeléseket, az lehet hogy csalódni fog.

Az meg hogy mennyire jó, szorosan összefügg az előző kérdéskörrel. Aki értékeli majd a Dreamset az nagyon jól fogja magát érezni vele, aki meg nem, az valószínűleg pár tíz perc után otthagyja majd. Az értékelést is ennek okán hagytuk el rendhagyó módon, nem pedig gyávaságból, vagy mert valamit szeretnénk elrejteni. Nem vagyunk hívei, ami mostanában a különféle kritikáknál terjed, miszerint elmarad az értékelés (egy kritikus igenis vállalja a véleményét és fejezze ki ezt egy skálán), de vannak olyan esetek, amikor ez nem lehetséges, és a Dreams ilyen eset. Mit is lehetne pontozni? A kampány módot? A szerkesztőt? A rengeteg feltöltött kontentet? A platformot magát? A kérdés költői….

VÉGSZÓ

A Dreams egy zseniális alkotás, igazi közösségi élmény, amely egyszerre adja meg a művészetek élvezetét és az alkotás örömét. Ugyanakkor nem fogja mindenkinek ugyanazt adni, teljesen egyénfüggő, hogy ki mit tud kezdeni vele. Magyarul: nem való mindenkinek. Szerintünk már csak az Art’s Dream miatt is érdemes kipróbálni. Reméljük, hogy a Media Molecule csapata még több hasonló remekművel kápráztat el minket időnként a Dreamsben (az például kiderült, hogy készült egy Crystal’s Dream is, de ezt fiókba rakták) és hogy a platform még jobban kinövi majd magát az elkövetkezendő hónapokban, években. Az már szinte biztos, hogy készül hozzá VR és multiplayer komponens, valamint a készítők kacérkodnak a gondolattal, hogy más platformokat is meghódítanak. Ki tudja mit hoz a jövő.

Még több a témában...

Hamarosan újra átélhetjük a NieR: Automata előzményét

Sinka Tamás

Új trailer a Resident Evil 3 Remake-hez

Fonyódi Dávid

Újabb infók a SnowRunner-ről

Fonyódi Dávid

Úgy tűnik, hogy Adblock kiegészítőt használsz, blokkolod a hirdetéseket.

Segítsd a munkánkat azzal, hogy engedélyezed a weboldalon megjelenő hirdetéseket.

Zárd be, ha nem szeretnél támogatni minket | Segítség? Kapcsolat

Kövess minket a Facebookon