Már a napját sem tudjuk, mikor jelentették be, hogy önálló filmet kap a DC Comics füzetek egyik leggyorsabb karaktere. A Flash: A Villám vitathatatlanul nehéz és döcögős utat járt be, mielőtt bemutatták volna a mozikban. Számtalan rendező és forgatókönyvíró kapcsolódott egy ponton a filmhez, de a sorozatos nehézségek után mindig faképnél hagyták a Warner Bros. projektjét, és a rajongók gyakorlatilag már lemondtak, hogy valaha is láthatják a Skarlátvörös szuperhős kalandját a filmvásznon. Végül jött Andy Muschietti, és amikor éppen kezébe vette a dolgokat, a koronavírus-járvány nehezítette meg a dolgát.
A problémák ellenére, a premier többszöri elnapolása után a Flash: A Villám elkészült, és június közepétől játsszák a mozikban. A filmben Ezra Miller újra Barry Allen főszerepében, Ben Affleck és Michael Keaton visszatér a régóta várt Batman szerepében, ráadásul Sasha Calle is bemutatkozik Supergirlként, de a nagy nevek és visszatérők mellett emeljük még ki Michael Shannon karakterét, aki Zack Snyder Az acélember című filmje után újra Zod tábornokot kelti életre.
Christina Hodson forgatókönyvíró fogta össze ezeket a nagyszerű karaktereket Geoff Johns híres Flashpoint című képregénye alapján. Barry Allent követhetjük, aki visszautazik az időben, hogy megakadályozza édesanyja meggyilkolását, és ahogy már láttunk példát rá, nem jó dolog játszadozni az alternatív valóságokkal, mert csak összekuszáljuk azokat, és nagyobb bajt okozunk, mint ami volt. Itt is ez történik, főhősünk egy alternatív valóságban találja magát. Barry segítségül hívja fiatalabb énjét, Michael Keaton Batmanjét és Sasha Calle Supergirljét, hogy megmentse ezt az univerzumot, amit Zod tábornok leigázni készül.
A premiert megelőzően a Hollywood valaha volt legjobb szuperhősfilmjének kiáltották ki a filmet. A Warner Bros. Discovery vezérigazgatója, David Zaslav a legjobb szuperhősfilmnek nevezte, amit valaha látott, miközben James Gunn is kijelentette, hogy a Flash: A Villám a nagy kedvence lett a műfajban. De a reklámkampányban Tom Cruise nevét is hallhattuk, aki otthonában nézte meg a filmet, és nem nagy meglepetésre, de ő is a legjobbnak nevezte Flash szólófilmjét. Azt azért erős túlzásnak érezzük, hogy ez lenne minden idők legjobbja, de nehéz vitatni, hogy kategóriáján belül jó (különösen ha Zack Snyder próbálkozásait nézzük), az meg pláne, hogy a Warner Bros. nagyon rég csinált már ennyire jó és szórakoztató filmet. De ez lenne a DC Univerzum legütősebb darabja? Nos, a Flash: A Villám őszintén szólva egy nagyszabású blockbuster, amely különböző franchise-okból táplálkozik, hogy aztán ezeket az elemeket egy élvezetes narratívába gyúrják össze.
A filmben nyújtott alakítások pazarok, és a mentális problémák ellenére Ezra Miller elsőrangú munkát végez. Miller karakterét rajongók milliói szeretik a humoráért. Most nehezebb feladat hárul a színészre, hiszen nem egy, hanem két karaktert kell játszania a filmben, és olyan lazán hozza mindkét személyiségét, hogy erre a legjobb kifejezés: tök állat, amit csinál! A film sikere abszolút azon múlott, mennyire tudják kamatoztatni Ezra Miller páratlan tehetségét Barry Allen szerepében. Ez a két különálló karakter meglepően jól kiegészíti egymást a történetben. Míg az eredeti Barry tapasztaltabban és megfontoltabban viselkedik, amikor megpróbálja megoldani az időutazással járó zűrzavart, addig a fiatalabb Barry inkább emlékeztet a hős első megjelenésére Zack Snyder Az Igazság Ligája című filmjében, aki most találkozik először szuperhősökkel, ezért sokkal izgatottabb, hogy életében először szuperhős lehet.
Michael Keaton tökéletes formában tért vissza Batmanként, remek alakítást nyújt. Lazán és könnyedén hozza régi karakterét, abszolút elkápráztatja a nézőket, és pontosan azt adja, amit vártunk tőle. Batman visszatérése alatt még Danny Elfman ikonikus témája is felcsendül. Ezek után felmerülhet a kérdés, mi rosszat lehet mondani Keaton szerepéről? Akad egy pár, kezdjük is azzal, hogy dialógusok tekintetében elvérzett a Sötét lovag. Rémegyszerűek a sorai, és gyakran a korábbi filmjeiből felismerhető egysorosokra szorítkozik. További problémát jelent, hogy Batman nem kap elég hangsúlyt a történetben, és végig azt éreztük, hogy pusztán a nosztalgia és a filmet övező hype miatt hozták vissza a karaktert, hogy még több bőrt nyúzzanak le róla.
A nagy visszatérő mellett mindenki megfeledkezett a film új hőséről, akit Sasha Calle játszik, és több alkalommal is ellopja a showt Batman és Flash elől, és mindezt úgy, hogy ez Calle legelső nagy alakítása. Az egyetlen panasz azért érheti Supergirlt, hogy feltűnően kevés időt tölt a képernyőn. Az olyan kulcsfontosságú pillanatokban azonban, mint amikor Zod tábornok a Földet készül leigázni, Supergirl vitathatatlanul a film legemlékezetesebb karakterévé válik. Bemutatkozása után a DC Studios vezetői akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha Calle nem kapna lehetőséget a folytatásban, és nélküle építenék újjá a DC Univerzumot. Erre a Supergirlre mindenki kíváncsi lenne a jövőben, erre vártunk évek óta.
A főszereplők mellett mellékszereplőkben is igen erős a film; visszatért Kiersey Clemons mint Iris West, aki Ezra Miller Barry Allenjével osztozik néhány szórakoztató jelenetben, illetve Michael Shannon, aki Zod tábornokot játssza másodszor. Shannon mint mindig, most is félelmetes ellenfél, bár ez inkább Az acélember érdeme, hiszen csak azok számára lesz félelmetes a karakter, akik legalább azt az egy filmet látták. Ben Affleck kapott hideget-meleget az elmúlt hónapokban a filmjeiért, de Batmanként remek alakítást nyújt, akárcsak a korábbi filmekben. Kiemelnénk, hogy ezúttal azokban a jelenetekben a legerősebb, amikor nem Batmant, hanem az emberi Bruce Waynet formálja, különösen meghatóra sikerültek a szóváltások Barryvel.
Ironikusan hangzik, de a film legnagyobb gyengéje maga a tempó. Akárcsak a címszereplő, gyakran a film is felgyorsítja az eseményeket és a karaktereket, hogy mielőbb lezárjon egy részt, és így kevés időt hagy felfogni a képsorokat. Minden olyan gyorsan történik, hogy nincs időnk reagálni az érzelmes pillanatokra, vagy feldolgozni az akciójeleneteket, és már a következő szekvenciában találjuk magunkat, és ez nagyon illúzióromboló. Ráadásul a tempó gyakran háttérbe szorítja Michael Keaton és Sasha Calle karaktereit, és bár ezek a szereplők karakterfejlődésen mennek keresztül a történet során, többnyire a képernyőn kívül történik a változás. A cél az lett volna, hogy Barry Allen álljon mindvégig a főszerepben, ám a mellékszereplők sokszor oszlopos szerepet játszanak a narratívában, sőt, néha még a showt is ellopják.
A film látványvilága egyszerre a legjobb és a legrosszabb. Ambíció bőven volt Andy Muschietti első igazi képregényfilmjében: gyönyörködtető díszletek, különösen igaz a Batbarlangra. Más vizuális koncepciók, mint például Flash szupersebessége sokkal átgondoltabb, mint ahogy Az Igazság Ligája végén láttuk. Azt is mondhatnánk, hogy innovatív és izgalmas megoldással álltak elő a készítők, amihez foghatót a közönség még nem látott. Másrészről viszont nehéz szemet hunyni a gyenge VFX-nek és a CGI-nak, de szerencsére ez a probléma nem okoz akkora gondot, és egyébként is, a film végére már annyira elfáradunk ezektől a hibáktól, hogy fel sem tűnnek.
A filmet április végén a Las Vegas-i CinemaCon alatt láttuk.
VERDIKT
Nem meglepő, miért ez a nagy várakozás a Flash: A Villám körül, hiszen tele van nagy hollywoodi nevekkel, sok visszatérővel és a legfontosabb, ezzel szeretnék lefektetni a DC Univerzum jövőjét. Ez egy nagyszabású képregényfilm, jó sztorival, nagy tétekkel és akcióval. Ugyanakkor kár érte, hogy a mellékszereplők sokszor elvonják a figyelmet magáról a címszereplő nagy dilemmájáról, és a tempó miatt élvezhetetlenné válik a film egy ponton túl. Megvolt minden ebben a filmben, hogy a legjobb képregényfilmről beszéljünk, ehelyett pedig arról van szó, hogy a film összerogyott saját súlya alatt, nem bírta el ezt az eszeveszett tempót.
Szólj hozzá!