A 2018-as Keresés tökéletes példája annak, hogy lehet még újat mutatni; egy elektronikai eszköz képernyőjén keresztül kaptunk betekintést egy rejtélyes thrillerbe. A sztori középpontjában egy kétségbeesett egyedülálló apa áll, aki a technológiát használja fel eltűnt lánya megtalálására. Egyfajta elbeszélést filmesítettek meg, ahogy a telefon és a számítógép képernyőjén keresztül követhetjük a nyomozást, ahogy az apa mindent megtesz, hogy megtalálja a lányát. Okosan használták a technológiát és John Cho meggyőző alakítása vezetett végül ahhoz, hogy 5 évvel később elkészült a folytatás Eltűnt címmel, ám ezúttal már hollywoodi produkciókhoz méltó büdzséből dolgozhatott a stáb. Sokan féltek, hogy az első rész sikerét nem lehet megismételni, mindent megmutattak, kihozták a maximumot, de nem így van.
Az eredeti rendező/író duó, Aneesh Chaganty és Sev Ohanian közösen dolgozták ki az Eltűnt sztoriját Nicholas D. Johnson és Will Merrick – akik a Keresés vágói és virtuális operatőrei voltak – és a fő rendezői és írói feladatokat is ők látták el. Zökkenőmentesen vették át a feladatot, s mindkét film ugyanazt a technológiai tudatosságot hordozza, ugyanakkor mindkét film nagyban különbözik egymástól. Az első részben az eltűnt lány apja nyomoz, ezzel szemben az Eltűnt főszereplője fordított helyzetben találja magát: a magányos June (Storm Reid) szemszögéből ismerhetjük meg a dolgokat, aki az interneten kutakodik édesanyja, Grace (Nia Long) után. Az anyja nyaralni indul új barátjával Kolumbiába, de nem sokkal utána rejtélyes körülmények között nyoma vész a nőnek.
Az Eltűnt azért működik olyan jól, mert visszahozza a szülő és gyermeke közötti alapvető, létfontosságú kapcsolatot, de egy másik perspektívából. Nincs magával ragadóbb, mint látni, ahogy valaki mindent megtesz a családjáért. A filmsorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy hitelesen mutatja be a mai generációt és a szülők kapcsolatát. Az internet nagyot fejlődött a Keresés bemutatója óta, és ezt használja aki az új film. A közösségi platformokat felhasználva kell megtalálnia az eltűnt anyját egy idegen országban, és úgy kell felvennie a kapcsolatot idegenekkel Kolumbiában, hogy egy árva szót sem tud spanyolul.
Mára már a számítógépes technológiák szerves részét képezik a mindennapjainknak, és erre a legjobb példa a z-generáció, akik el sem tudják képzelni a világot mobiltelefon és internet nélkül. Ezt ismerte fel jól Nick Johnson és Will Merrick filmkészítők, és rendkívül kreatívan bántak a kamerával. A TikTok, a WhatsApp és más, telefonkamerákat használó közösségi médiaalkalmazások mellett az Eltűnt sokkal több olyan eszközt is felhasznál, amelyekről talán még nem is hallottunk. Ott vannak például a köz- és magánbiztonsági kamerák, melyek már évek óta “figyelnek” bennünket, de valamiért a Keresés alig-alig foglalkozott ezekkel az eszközökkel. Ahogy már a bevezetőben is írtuk, a Keresés után sokan nem fogadtak volna rá, hogy meg lehet ismételni az első rész sikerét, maradt még ebben a formátumban új, de az Eltűnt bizonyítja, hogy még mindig működik az a megközelítés, hogy egy elektronikai eszköz képernyőjén keresztül meséljenek el történeteket.
Minden jó tulajdonsága mellett, a folytatás nem ért fel az első rész sikeréhez, és ennek egy gátoló tényezője van. A Keresés egy olyan történetet mesélt el, amelyet valóságosnak éreztünk, nem egy üres “igaz bűnügyi” megfilmesítést láttunk a moziban, hanem úgy tálalták ki a sztorit, hogy azt mindenki átélje, és úgy érezze, hogy ez tényleg bárkivel megtörténhet. A film végső fordulata abszurd, mégis a lehetőségek miatt sok néző azonosulni tudott a befejezéssel. Ezzel szemben az Eltűnt őrült fordulatokkal büszkélkedhet, és inkább érezzük az egész sztorit megfilmesítésnek. A harmadik felvonásra kiderül a tényleges igazságra, és ettől kezdve már kissé mesterkéltnek tűnik a történet, mármint abban az értelemben, hogy ez bárkivel nem történhet meg.
A film utolsó felvonása rávilágít arra, hogy az Eltűnt sokkal inkább egy erőltetett folytatás. Több olyan alkalom van a filmben, miután megkérdezzük a hitelességét, hogy ez mennyire állná meg helyét a mai világban, például June egy applikáción keresztül gyorsan talál egy megbízható összekötőt Kolumbiában, Javiert (Joaquim de Almeida), aki kérdezés nélkül azonnal nyomozni kezd a lány eltűnt anyja után. Ennek mennyi valóságalapja van? Semennyi. Nem hibátlan a film, de amiben a legjobb, hogy a nagyszerű szereplőgárdának köszönhetően az érdeklődést mindvégig fenntartja. Storm Reid a legkitartóbb, akit valaha a vásznon láthattunk, hosszú utat tett meg azóta, hogy olyan filmekben felfedezték, mint A bűvész és az Időcsavar. A sokkal rutinosabbnak számító Nia Longgal egy rendkívül hihető és meggyőző kapcsolatot építenek fel. És bármennyire is nevetséges néhány jelenet, még az olyan karakterek is a szívünkhöz nőnek, mint Javier és June legjobb barátnője, a nagyon laza Veena (Megan Suri).
VERDIKT
Annak ellenére, hogy több hollywoodi mesterkéltséggel rendelkezik, mint elődje, az Eltűnt gyorsan a rajongók egyik kedvence lehet, éppen azért, mert a legfiatalabb, a z-generációt célozzák meg a készítők, az ő szemszögükből mutatják be a történetet. Úgy építették fel a sztorit, hogy az elejétől kezdve bármelyik tinédzser könnyen beleképzelheti magát June helyébe. Maga a rejtély kissé kiszámíthatatlan, van benne csavar, egyszóval nem tétlenkedtek a készítők, odatették magukat. Akárcsak a Keresés, a mostani film is bemutatja, hogy mekkora digitális lábnyomot hagyunk a világhálón.
Szólj hozzá!