Mikor először betöltöttem az Elden Ring kiegészítőjét, a Shadow of the Erdtree-t, nem nagyon tudtam, mire számítsak. Mármint, volt tapasztalatom korábban FromSoftware DLC-kkel: brutális, még a főjátékhoz képest is megemelt nehézség; kiváló történet; észveszejtő, de igazságos kihívás, és persze a kiadóhoz méltó odafigyelés és törődés. A Shadow of the Erdtree esetében viszont valami volt a levegőben. Emlegették, hogy ez nehezebb, nagyobb, és persze drágább is lesz mint egy átlagos DLC. Volt egy kis melankólia-szaga is az egész történésnek, hiszen ezzel elbúcsúzunk Miyazaki eddigi legnagyobb teljesítményétől – pedig aztán lett volna itt még miből meríteni, hiszen az Elden Ring világa szinte végtelenül mély és szerteágazó. Nem, itt valami nagyobb, emlékezetesebb készült. Elég volt az első pár óra, hogy megbizonyosodjak: az összes várakozásunkat felülmúlta a játék, a FromSoftware újfent megcsinálta.
Pedig amit a From csapata összehozott, az nem új keletű, sőt. Mielőtt a drágalátos Bethesda előhozakodott a hírhedt, két és fél dolláros lópáncéllal, ami elindította a mikrotranzakciókkal teletűzdelt disztópiánkat, nem volt szokatlan egészen nagy kiegészítőket látni szeretett alapjátékainkhoz. GTA IV-hez is érkezett kettő nagyobb (sőt, valamilyen szinten a Vice City és a San Andreas is annak tekinthető), a Simsnek számtalan van, a Call of Duty United Offensive-et pedig talán többen ismerték akkoriban, mint az alapjátékot. Manapság sajnos inkább már a ragadozó lelkületű kiadók mindenféle eltúlzott árazású skinnel, vagy éppen a játékból kivágott tartalommal (lásd Star Wars Outlaws), netán egy teljesen kapzsiságra épülő romhalmazzal (Suicide Squad: Kill the Justice League) kecsegtetnek minket – tisztelet a kivételnek. Mert bizony még mindig vannak kivételek. Néha jön még egy The Witcher 3 – Blood and Wine, vagy éppen egy Cyberpunk 2077: Phantom Liberty. És persze most a Shadow of the Erdtree.
Nem tudom igazából eldönteni, hogy az a FromSoftware érdeme, vagy a jelenlegi játékipar szegénységi bizonyítványa, hogy a kiegészítő tulajdonképpen több és nagyobb gondossággal elkészített tartalmat tár elénk, nyomott áron, mint egy-egy teljes áras, AAA szoftver. A Shadow még a leginkább edzetteket is meg fogja izzasztani, és legalább 30 órára lefoglalja majd a játékost, de ha nagyon szeretnénk, és minden szegletét látni akarjuk új világnak, akkor akár 50 órát is beletehetünk végeredményben. És itt nem puszta tölteléktartalomról van szó: a FromSoftware csurig töltötte a programot új, varázslatos gondossággal dizájnolt helyszínnel, kiváló karakterekkel, eszméletlen kihívást jelentő ellenfelekkel és persze az elmaradhatatlan boss harcokkal. Az utolsó porszemig ugyanaz a szeretet, átgondoltság és odafigyelés sugárzik a játékból, mint a kiadó összes eddigi darabjából.
Sztori és lore szempontjából nem csak újra a szánkba rágják, amit már eddig is tudtunk: ezúttal Miquella karakterét ismerjük meg jobban, aki által a Shadow Lands tájait barangolhatjuk be, hogy megtudhassuk, mi mindenbe keveredett ott a főjátékban kissé elhanyagolt figuránk. Ennél többet nem nagyon érdemes mesélni a sztoriról, mert ahogy a főjátéknak, úgy a Shadow of the Erdtree-nek is az egyik legnagyobb erénye és legizgalmasabb pontja a felfedezés öröme. Hogy minden sarkon valami új meglepetésbe botlunk, valami újat fedezünk fel. Márpedig fordulatból itt lesz nem is kevés, ami talán felborzolja majd egy-két rajongó kedélyét, akik a megjelenés óta már legalább hússzor végignyomták a főjátékot, keresztül-kasul.
Apropó felborzolt kedélyek – már a megjelenés előtt figyelmeztetve volt a játékos közösség, hogy a program népszerűsége miatt a kiegészítő nehézsége meglehetősen fel lesz húzva, hogy mindenki számára élvezhető és friss kihívás legyen a játék. Persze rengetegen erre úgy készültek, hogy 500-as szintű karaktereket építettek a DLC-re készülve, sajnos mindhiába. A játék ugyanis egy vadiúj szintezési rendszert vezet be, melyeket úgynevezett scadutree fragmentekhez köt – teljesen mindegy, ki milyen tapasztalttal indul, ezektől a kis daraboktól fog függeni, hogy mennyire lesz nehéz vagy könnyű a kalandunk (a fragmentek hatása megmarad a kiegészítő világában, kivinni a főjátékba nem lehet majd). Ez persze hatalmas felháborodást okozott rengeteg játékos körben, hiszen nem elég, hogy maga a kiegészítő elindítása is egy régi bosshoz legyőzéséhez kötött, nem csak a főmenüből indítjuk (FromSoftware módra), de még a nehézséget is mindenki újoncként tapasztalhatja meg. Ez is jelzi azt, hogy a játék nem a teljes kezdőknek lett létrehozva – sokkal inkább azoknak, akik legalább már egyszer végigjátszották a játékot, de új kihívásra vágynak, és még elmerülnének kicsit szeretett világukban. A felháborodás ebben az esetben is teljesen felesleges – ha odafigyeléssel játszunk, úgy, ahogyan az meg lett tervezve, nem lesz gondunk a nehézséggel.
VERDIKT
Talán a legnagyobb teljesítménye a kiadónak az, hogy sikeresen teremtette újra azt az érzést, amit csak az tapasztalhatott meg, aki ott volt az Elden Ring megjelenésekor. Egy kihívásokkal teli, teljesen új világ, ami nem fogja a kezedet, hanem sokkal inkább bedob az ismeretlenbe, és hagyja, hogy saját magad fedezd fel ezt az eszméletlen, félelmetes, gyönyörű, sötét világot. A production design, a zene, a kihívás, mind-mind tökéletes arányban lettek összeszűrve, egy amolyan Elden Ring-keresztmetszetet létrehozva, ami bár kisebb, mint a főjáték, mégis többet nyújt mint megannyi pályatársa. Új királya van a kiegészítőknek – tűkön ülve várjuk, mivel rukkol elő legközelebb a FromSoftware.
Szólj hozzá!