Egy mesefilmnek nem feltétlen a felnőtteket kell megtalálnia, és Dobó Kata második rendezésében abszolút a gyerekekre fókuszál. A történet szerint András (Bokor Barna) egy jól menő, de karót nyelt özvegy ügyvéd, aki egy szép napon bemutatja a lányának az új menyasszonyát, Violát (Pálmai Annát). A lánya, Dorka (Marczinka Bori) az első pillanattól kezdve nem szereti ezt a helyzetet, és arra kezd gyanakodni, hogy az újdonsült családtag valami rosszban sántikál. Végül elkerül egy nyári táborba, ahol több barátságot is köt, többek között az egyik nevelővel, Eszterrel (Csobot Adél).
A karakterek szórakoztatóak, kicsit rajzfilmszerűek, eltúlzott vonallakkal megrajzolva, de minden fontosabb karakternek van minimum egy vicces pillanata, ha nem több. A mellékszerepeken Gubás Gabi, Zsurzs Gabi, Nagypál Gábor, Elek Ferenc és Pindroch Csaba mind kitesznek magukért, de nem igazán emlékezetesek. Járai Máté pedig láthatóan élvezte és kihasználta Hudák karakterét, jól álltak neki a manírok és az a fura, kicsit nevetséges majdnem Grincs-Robin Williams a Jumanjiból szerelemgyerek jelmez.
A rendezés teljesen korrekt, kicsit egyszerű, de nincsenek nagy hibák. Ami ötletes és találó, az az, hogy a zenés-táncos betétek sokat merítenek a tiktok világából, effektusaiból, trendjeiből, ami a célkorosztályt nézve nagyon okos húzás. A vfx is teljesen jó, csak ritkán látni benne apró hibákat.
Dobó Kata olyan világot teremt a története köré, ahol minden gejl, édes, kis papírmasé atmoszféra. Meseszerű, színes, cuki minden, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A sztori is kicsit patyomkin, nagy téteket és izgalmakat ne keressünk, valamint azért pár apróbb lyukat találunk a történetben. A felnőtteknek pár viccesnek szánt utalás jut, méhekről meg virágokról, és ehhez hasonló színvonalon.
Kiemelt szerep jut a film során a zenének, a dalok korrektek, ám az aláfestő zenei darabok sajnos minősíthetetlenül semmilyenek, középszerűek és leginkább liftzenére hasonlítanak. A koreográfia is teljesen oké.
Amit lehet még dicsérni, hogy a bűvészkedést állították a központba, ami abból a szempontból telitalálat, hogy az klasszikusan egy gyermeki dolog, mindig a bennünk élő gyereket célozza meg, talán ez az, amit ez a film akart a felnőtt közönségével. Érdekes még a narratívában, hogy a mozi egyszerre igazolja a mesék gonosz mostoha sztereotípiáját, és cáfolja is, ami 2021-ben igen is fontos, s aktuális egy gyerekfilmben, hogy a nem biológiai szülő is szeretheti a gyereket, és lehet jó anya. Nagyon szép gondolat, és nagyon fontos, hogy ez bekerült, de akár jobban is ki lehetett volna dolgozni, többször rakni Esztert anyai vagy nevelői szerepbe, mert inkább tűnik így egy nagyra nőtt gyereknek, mint felnőttnek. Ellenben az is igaz, hogy Csobot Adél karakterének és alakításának is ez az aranyosság, ez a cukiság a bája. Egyébként Csobot nagyszerű a szerepében, ahogy Bokor Barna is jól hozza a szigorú, kicsit szürke apa karakterét. Pálmai Anna kellően rajzfilmes és ripacs gonosz, de sugárzik a karakteréből az intelligencia és a fondorlat, persze korhatáros verzióban. Marczinka Bori pedig sok önbizalommal, meggyőzően játszik, látszik rajta, hogy élvezte a filmet csinálni, ami talán a legfontosabb egy gyerekszínésznél.
VERDIKT
A filmműfaja valahol a zenés mese és a musical közt van, és a legfontosabb erről a filmmel kapcsolatban, hogy gyerekeknek készült, így viszonylag keveset árul el egy cinikus felnőtt véleménye róla. Mégis, ha az ember elmúlt 14, nagyon bele kell helyezkednie egy gyermek helyébe, hogy úgy igazán élvezze. Egyébként szórakoztató, aranyos és kedves film, minden gyerek imádni fogja, a plakát és az előzetes alapján egy pozitív meglepetés. Ám ez se elegendő ahhoz, hogy az El a kezekkel a Papámtól maradandó, vagy emlékezetes, vagy az átlagosnál több legyen. Ha azonban karácsonyi bevásárlás előtt/után/helyett valamire az ember beülne kisgyerekekkel, arra ez tökéletes választás.
Szólj hozzá!