Az ördög Pradát visel 2. – Kritika

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Egy folytatás mindig kockázat. Különösen akkor, ha egy közel húszéves, kultikussá vált filmhez nyúlnak vissza. Az ilyen „legacy sequelök” esetében gyakran felmerül a kérdés: valóban szükség volt rá, vagy jobb lett volna békén hagyni az eredetit? Az ördög Pradát visel 2. meglepően jól állja ezt a próbát. Nem tökéletes, de bőven van létjogosultsága – még ha nem is éri el teljesen az első rész szintjét.

A történet újra Andy Sachs (Anne Hathaway) köré épül, aki visszatér a Runway magazinhoz, hogy segítse Miranda Priestlyt (Meryl Streep) eligazodni a modern médiakörnyezetben. A cél világos: életben tartani a magazint egy olyan korszakban, ahol a nyomtatott sajtó egyre inkább háttérbe szorul. Amikor először találkoztunk Andyvel, még csak egy fiatal újságíró volt, aki a Runway lapjaira ugródeszkaként tekintett 2006-ban, és nem különösebben érdekelte a divat világa. Miranda mellett azonban gyorsan tanult, és Nigel (Stanley Tucci) segítségével fokozatosan megtalálta a helyét. Húsz évvel később a karakterek újra találkoznak, és elsőre úgy tűnik, nem sok minden változott. Ami viszont teljesen átalakult, az a média világa. A forgatókönyv már az elején világossá teszi ezt: Andy éppen egy újságírói díjátadón van, amikor őt és a csapatát leépítik. Ez a jelenet jól kijelöli a film fő témáját: a szakma bizonytalanságát egy digitális, influencer-központú korszakban.

Kövess minket Facebookon is!

Andy és Miranda most kölcsönösen rá vannak utalva egymásra. Andy állás nélkül marad, Miranda pedig egy botrány kellős közepén találja magát egy kizsákmányoló gyárakkal kapcsolatos ügy miatt. A Runway jövője veszélybe kerül, és mindketten tudják, hogy csak együtt menthetik meg.

Andy új szerepkörben, feature szerkesztőként tér vissza, és feladata nemcsak a magazin hitelességének helyreállítása, hanem az is, hogy a hirdetőket – például a Diort – megtartsák. Külön érdekesség, hogy a márkánál már Emily (Emily Blunt) dolgozik magas pozícióban, aki az évek alatt látványosan átalakult.

Emily karaktere az egyik legérdekesebb változás. Szinte Miranda tükörképévé vált: ugyanaz a kemény stílus, ugyanaz a hatalmi játék. Blunt alakítása új perspektívába helyezi a karaktert, és jól mutatja, hogyan formálhatja át az embert a pénz és a befolyás.

Az új szereplők közül Simone Ashley által játszott Amari Mari emelkedik ki, Miranda új asszisztenseként. Az ő jelenetein keresztül az is látszik, mennyit változott a Runway világa: a digitális átállás mellett már az is számít, hogyan bánnak az alkalmazottakkal – Miranda például már nem engedheti meg magának a korábbi, kegyetlen stílusát a HR miatt.

A film egyik erőssége, hogy érzékletesen mutatja be a 2006 és 2026 közötti változásokat. Az első rész a divat csillogására koncentrált, ez a folytatás viszont jóval komolyabb hangvételt választ. A hangsúly a túlélésen van a folytatásban. Ezúttal a karakterek folyamatosan próbálnak alkalmazkodni egy olyan rendszerhez, ahol a döntéseket gyakran pénzes, de hozzá nem értő befektetők hozzák meg. A történet ezt a problémát elég élesen ábrázolja. A gazdag, de inkompetens szereplők kezében van a hatalom, és rajtuk múlik, hogy egy olyan intézmény, mint a Runway, fennmarad-e. A harmadik felvonás különösen erre a konfliktusra épít, amikor felmerül a veszély, hogy a magazin rossz kezekbe kerül.

A film azonban nem mentes a hibáktól. Az egyik legnagyobb probléma Andy karakterével van. Bár látszik némi fejlődés az első részhez képest, még mindig túlságosan Miranda körül forog az élete. Amikor végre úgy tűnik, hogy önálló döntéseket hoz, hamar visszalép, és ismét Miranda elvárásaihoz igazodik. A romantikus szál sem segít a helyzeten. Andy szerelmi érdeklődése, Peter (Patrick Brammall), teljesen jellegtelen figura, és a kapcsolatuk semmit nem ad hozzá a történethez. Ezek a jelenetek inkább lassítják a filmet, mintsem gazdagítanák.

VERDIKT

Azt kijelenthetjük, hogy Az ördög Pradát visel 2. egy pazar folytatás lett. A legnagyobb erőssége, hogy nem estek a folytatások és az újítás csapdájába, nem akart más lenni 20 évvel később se, mint az eredeti film volt, hanem egy aktuálisabb, komolyabb történetet mesél el. A divatvilág háttérbe szorul, és helyét a modern újságírás válsága veszi át. Közel sem hibátlan, különösen a karakterívek és a mellékszálak terén, de képes releváns témákat felvetni anélkül, hogy olcsó poénokra vagy nosztalgiára építene. A rajongók számára mindenképp érdemes folytatás, és még azok is találhatnak benne értéket, akik kíváncsiak arra, hogyan változott meg a világ az elmúlt húsz évben.