Barbie a kedves és szép mesefigura, akire most óriási feladat vár, hiszen most a galaxist kell megmentenie.

A film elején megismerjük Barbiet, és a cuki kis állatkáját, Pupcorn, akiről nem csak mi, de még a gazdája sem tudja eldönteni, hogy miféle háziállat. Kiderül Barbieról, hogy ő a kozmikus hercegnő szerepét tölti be, és aki napjait azzal tölti, hogy repülő állatok társaságában légdeszkájával a magasban száll, és gondoskodik az élőlényekről. Egy nap azonban minden megváltozik, mert a csillagok ragyogása elhalványul, s ezért megkeresik a fiatal tehetségeket, köztük Barbiet is. Barbie a leendő barátaival meghívást kap egy új csodás bolygóra, hogy csapatot alkossanak, és együtt vegyenek részt egy csillagmentő akcióban. Barbie összefog barátaival, és ki-ki a maga módján, de tehetségével segítse társait, hogy közelebb jussanak a problémához, s megoldják a rejtélyt: mért aludtak ki a csillagok.

Barbieról mindenkinek a szőke haj, a csillogós ruhák, a rózsaszín felhők, és a szerelem jut eszébe, de akkor most mit keres a karakter egy olyan világban, ahol a hősszerelme nélkül a galaxist kell megmentenie? Nos, először is a történet nem annyira vészes, nem olyan drámai, mint ahogy más mesefilmekben szokott lenni. A rendezők nem is arra törekedtek, hogy maradandót alkossanak, amihez kellő felvezetés, és megfelelő háttértörténet társul, és amire majd mindenki emlékezni fog. A mesefilmben több részletre nem is derül fény, nem tudunk meg alapdolgokat, de ebben a kategóriában ez jól is van, hiszen olyan korosztályt céloztak meg a Barbie: Csillagok között mesefilmmel, ahol inkább a szórakozáson és az érdekes motívumokon van a hangsúly. Talán ezért is választották azt, hogy főszereplőink légdeszkákon szörfözve mentsék meg a világot, mert erre biztosan minden gyerek felkapja fejét, s emlékezni fog.

A Csillagok között mesét Andrew Tan és társrendezője, Michael Goguen rendezte, akinek korábbi munkái közül az X-Men: Evolúció, Pókember, Scooby-Doo, és sok egyéb képregényfilmek hangulata itt is visszaköszönt a filmben. Pont ezért választhattak olyan csillagközi és sci-fibe illő történetet a szőke hercegnőnek, amire korábban nem igazán volt példa. A sci-fi világában nem ritka a kitalált dolgok őrült szüleménye – itt a légdeszka -, de azért egy Barbie filmben ez picit fura, de kellemesen oldották meg. A film kezdésig igazán nem is tudtuk, hogy mire számítsunk, milyen lesz a film összképe, és mennyire lesz felnőtteknek úgymond unalmas, de kellemesen csalódtunk benne. Nem csak nekünk, de még a szülőknek is kellemes felüdülésben volt részük a cirka hetvenkilenc percben, mialatt a gyerekek odáig voltak a történetért.

A mese rövidre sikerült, de mégis van benne valami. Már az, hogy nem bonyolították túl a történetet, és nem lett belőle több órás kaland az egy pozitívum, hiszem főként a kisgyereket szól, így teljesen felesleges lett volna egy hosszú, egész estés rajzfilmet kreálni. A kicsiket az érthetetlen, és zsúfolt jelenetekben sem kötötte volna le, és csak a szülők nézték volna végig a kalandot, ámbár a játékidő rövidsége és a kaland egyszerűsége együtt már képes volt lenyűgözni a kis lurkókat.
A film a való életből is merít dolgokat: Barbie, aki édesanyjára szeretne hasonlítani, és ott van az édesapa, aki mindent megtesz a lányáért, mindvégig biztatja, hogy bízzon magában, mert képes rá, s ki tudja állni a próbákat, valamint feladatokat. Ezek mind-mind a hétköznapokból merített dolgok, pont úgy, ahogy a szüleink segítettek minket is.

VÉGSZÓ

Barbie a mesében nem csak szórakoztatja a kicsiket, de tanítja is őket, hogy az életben mindig küzdeni kell, és a sikerhez csak hosszú és kitartó munka által juthatunk el. Kellemes és szórakoztató, nincsenek benne kínos jelenetek, emiatt tökéletes választás kisgyermekes mozizásra.