Tényleg nincs visszaút, irány a mozi, mert Tom Cruise új kalandja megint betalált!
Jack Reacher (Tom Cruise) visszatért, és nem meglepő módon, megint bajba került. Rögtön a film elején kiderült, hogy az egyik hadnaggyal régóta szimpatizálnak, de eddig még nem volt alkalmuk élőben találkozni. Susan Turner-rel (Cobie Smulders) csak telefonból ismerik egymást, aki mindig kihúzza Reachert a bajból. A szereplők szinte már mindent elképzeltek, többórányi telefonbeszélgetés után várják a személyes találkozót, a kémia egyelőre működik köztük, de mi lesz majd élőben? Sajnos erre még várniuk kell, mert valami közbe jön. Reacher épp “vacsorameghívásra” megy a Turner-hez, mikor azzal találja szembe magát, hogy az őrnagyot lecsukták, mi több, még őt is belekeverték az ügybe. Már nem csak Reacher-nek, hanem Turner-nek is az életérért kell futnia, de hogy megnehezítsék a dolgokat, egy harmadik karaktert is bevonnak, és amolyan alibicsaládként követhetjük kalandjaikat az Államokban. Utazásuk során felkeresnek minden olyan személyt, aki segíthet tisztázni őket, és ezzel közelebb kerülhetnek ahhoz, hogy lecsukják a rosszfiút, aki besározta a katonaságot, és Jack Reacher-t.
A marketing nagyon jól szólt a film előtt, mindent elkövettek, hogy felhívják a figyelmet Tom Cruise új filmjére, amit kimondhatunk, hogy némiképp sikerült – egy szempontból biztosan legalábbis, a titokzatos harmadik karaktert ügyesen rejtegették a bemutatóig. Ha azt hitted, hogy a tévéből és a rengeteg előzetesből mindent megtudtál a filmről, akkor csodálkozni fogsz, és el kell hogy szomorítsunk, mert a filmben az elődhöz képest nincs nagy fordulat, sokkal laposabb, és unalmasabb rész lett, ámbár egy valamiben mégis előrelépés. Lehet, hogy nem fog versenyezni egy Mission: Impossible franchise-zal sem, de ha láttad az első részt, akkor kihagyhatatlan a folytatás. Az első felvonás inkább volt beírható egy ’90-es évekbeli filmnek, mint sem modernnek, amihez nagyon kellett Christopher McQuarrie rendező is, aki akkor még gyerekcipőben járt, nem volt felkapott Hollywood-ban, mindössze második nagy műve volt az akkori rész. Most a Nincs visszaútnál átadta a rendezői jogot Edward Zwick-nek, aki korábban az Utolsó szamuráj kapcsán is dolgozott Tom Cruise-zal együtt. Az új részben is megtalálhatjuk az amerikai beütéseket, elvégre egy amcsi filmről beszélünk, de akkor sem vitték túlzásba, nem lőnek vaktában, nincs nagy autósjelenet, melyektől már a hideg is kiráz. Más filmekhez képest a Lee Child regénysorozata alapján készült Jack Reacher: Nincs visszaút lehet, hogy unalmasabbra, de mégis szerethetőre sikerült – ezzel azért sokan vitatkozni fognak.
Míg az első részben Jack Reacher titokzatos és kemény volt, addig a folytatásban érzelmes apa lett. Persze mindig nehéz helyzetben vannak a folytatások, mert szinte kötelező azt hozniuk, amit az első részben láttunk, s ha már valamiben eltér, akkor kiabálunk, hogy mért így csinálták, elrontotta a filmet. Itt mind a színész, mind a rendező látszik, hogy próbált valami újat mutatni, ami valóban új lett, mert Jack Reacher csak árnyéka önmagának. A 2012-es Reacher még igazi krimi volt, nem tudtad, hogy mi fog következni, addig a második részben a történet kiszámítható, meglepetésmentes hétköznapi akciófilm lett, amiért most milliók sírnak, hogy ezért kár volt várni.
A film egy pontjáig semmit sem tudtunk Danika Yarosh színésznő által játszott Samantha-ról, aki a film nagy meglepetése. Reacher először a katonaságon szembesül azzal a ténnyel, hogy apasági keresetet nyújtottak be ellene. Főhősünk rácsodál, hogy lánya van, de ugyanakkor nem tudja, kitől. Samantha kiköpött apja a filmben, a stílusa, beszéde, és leleményessége, mind-mind apjától származik. Kamasz tinédzsert játszik, aki Reacher előtt becsmérli apját, akivel soha nem találkozott, és vádolja, mert elhagyta őket; a filmben a lány egyetlen célt szolgál csak, hogy bajba kerüljön, és emiatt Reacher nagyon pipa legyen a rosszfiúkra. Reacher-nek bűntudata van, sokági nem bírja elmondani, hogy ő lehet az a mocskos apa, aki mocskosul elhagyta Samantha-t és anyját. Turner-t játszó Cobie Smulders a filmben egy igazi katonás tökös nőt játszik, aki nem bírja elviselni, ha nem tekintenek rá egyenlő félként. Reacher-rel hiába eveznek egy csónakban, sokszor csak “nőként” kezeli. Szerepe jó, és szórakoztató, de mind ő, mind az összes többi karakter eltörpül Tom Cruise szerepe mellet. Mégis csak egy Tom Cruise filmről beszélünk, és ezt érezni is. Mintha a filmet pont Tom Cruise magánéleti problémái alapján írták volna, annyira egymásra találtak a szerepek – filmes és magánéleti párhuzamok. Több cikket is lehetett olvasni az elmúlt években, hogy a színész teljesen elhitte, hogy csak ő mentheti meg a Földet, ő az egyetlen hős. Pont úgy, mint a filmben, nem függ senkitől és semmitől, és az van, amit ő akar.
A rendező és az operatőrök munkáját dicsérni lehet, mert mindent elkövettek, hogy ne csak főhősök, hanem a nézők is átéljék a fájdalmat – vannak nagyon jó részek a filmben, de akadnak kínos és erőltetek jelenetek is, melyekről nem tudtuk eldönteni, hogy a rendezőnek, vagy a színésznek rombolóbb, Tom Cruise még egy jó poént sem mond a filmben, végig nagyon kemény, és szigorú. Szerencsére a filmben kevés az vizuális effekt, nem vitték túlzásba, ettől is tűnik szegényebbnek, mint egy klasszikus amerikai film. Forgatókönyvi és rendezői hiba a végén szomorú, jól felépített, gondosan előre vitt cselekmény, és egy kis bunyóval hamar lezárták a filmet. Jaj igen, a drámát ne felejtsük ki, mert az utolsó 10 percben nyálcsorgás van. Ha ezt tudjuk, akkor azt lehagyhatták volna a végéről, mert ezzel eléggé gagyi lett a zárórész.
VÉGSZÓ
Mindenkinek ajánljuk, akik imádják a színészt, és szeretik a katonai, akciófilmet, de elegük van már a sablonos gyilkolással és autós jelentekkel. Az első részhez képest Jack Reacher főhősünk itt már harmadmagával, nem csak a törvénnyel, hanem két nővel is meg kell birkóznia, s ezt hol kisebb, hol nagyobb sikerrel teszi, azt is mondhatnánk, hogy csőstül jön a baj.
Szólj hozzá!