Jennifer Aniston és Reese Whiterspoon közös sorozata, a The Morning Show kitűnő lett.
2019 valószínűleg a streaming-háború kezdetének éveként fog bevonulni a szórakoztatóipar történelemkönyvébe. Fontosságát tekintve pedig november hónap még ebből az esztendőből is kiemelkedik, ugyanis a Disney+ mellett ekkor indult az Apple ilyen jellegű szolgáltatása, az Apple TV+ is. Utóbbi platform rögtön három sorozattal indult, a Dickinson Hailee Steinfelddel, míg a See Jason Momoával igyekezett a nézők kegyeibe férkőzni, a legnagyobb elvárások azonban mégis a The Morning Show előtt tornyosultak. A hírek szerint annak idején öldöklő küzdelem folyt a szériáért, hiszen minden csatorna hatalmas potenciált látott benne, leginkább Jennifer Aniston és Reese Whiterspoon közreműködése okán.
A licitháborút végül az Apple nyerte (a végösszeg körülbelül 300 millió dollár volt az első két évadért), a sorozat útja azonban később nem volt nehézségektől mentes. 2017 őszén, mikor a sorozat fejlesztése már javában zajlott, több sztár műsorvezető bukott meg az Egyesült Államokban, az Apple pedig úgy érezte, hogy a tévézés világában játszódó szériából nem hagyhatják ki ezeket az aktualitásokat, így hamar kirúgták a showrunnert, az új csapatnak pedig csupán pár hónapja volt az alapoktól újraírnia a sorozatot. A végeredményen ugyan némileg érződik az hirtelen fókuszváltás, ám a széria még így is az idei év egyik legjobbja lett.
A történet egy fiktív reggeli műsor, a The Morning Show kulisszái mögé kalauzol el minket. Alex Levy (Jennifer Aniston) és Mitch Kessler (Steve Carell) immáron tizenöt éve jól bevált házigazdái a műsornak, egy nap azonban a New York Times cikke nyomán utóbbi szexuális visszaélései a nyilvánosságra kerülnek, ez pedig alapjaiban rengeti meg az emberek csatornába vetett hitét. Ahogy azt sejteni lehet, Kessler bűneiről többen tudtak a kollégai közül. Sőt, volt aki segédkezett az ügyek eltusolásában.
A sorozat története fantasztikus, rengeteg aktualitást érint, és nagyon bátran nyúl a különböző témákhoz. A #metoo jelenségével talán eddig csak a The Loudest Voice, illetve a Viszony ötödik évada foglalkozott ilyen behatóan. Nagyon okos húzás volt a készítők részéről, hogy sokáig nem tudjuk pontosan, hogy Mitch valójában mit csinált, csupán a jelleméből következtethetünk, abból, hogy konzekvensen hogy viszonyul embertársaihoz. Talán a karaktert legjobban leíró jelenet az, mikor saját bűneit úgy próbálja realizálni, hogy keres egy nálánál is nagyobb szélhámost a baráti körében. Konkrét bizonyítékot csak a nyolcadik epizódban kapunk. Ekkor derül fény a sztár műsorvezető módszereire. A legalapvetőbb zsigeri reakciókat, a félelmet, a bizalmat és a kiszolgáltatottságot használja fel.
A sorozat emellett bemutatja azt a közeget, melyben ez az ember évtizedekig garázdálkodhatott. Mitchet kicsinyes, a saját boldogulásokat folyamatosan fókuszba helyező emberek veszik körül, akik jótékonyan szemet hunynak a történtek felett. A csatorna vezetése pedig egészen addig a pontig nem foglalkozik ilyen “apró-cseprő” ügyekkel, míg a sztárjuk minden reggel milliókat ültet a képernyő elé. A sorozat nem igyekszik mindenre választ adni, inkább a nagyon jó kérdéseket teszi fel ezzel az égető témával kapcsolatban. Mit tehet az áldozat? Mi a környezet feladata? Megváltoztathat-e egy ember ekkora fogaskereket? Mennyiben kell újradefiniálniuk magukat azoknak, akik tulajdonképpen hallgatólagos beleegyezésükkel legitimálták ezeket a tetteket? A sorozat azonban ennél is továbbmegy, több olyan párbeszéd van, melyben a szereplők kifejtik, hogy a nyilvánosságban élő emberként tulajdonképpen a narratívák irányítása a legfontosabb. Okos kommunikációval tehát a kollektív ítélet teljesen eltéríthető a valóságtól. Ez pedig igencsak szomorú látlelet. Ehhez kapcsolódik tulajdonképpen a sorozat másik központi témája, a média működése. És bár ezt is igyekszik reálisan ábrázolni a széria, végig az volt az érzésem, hogy a televíziózás tulajdonképpen csak a bármikor lecserélhető keret, a sorozat ennél sokkal általánosabb érvényű üzenetet kíván közvetíteni.
Egy ideig úgy tűnik, hogy Bradley Jackson, a vidékről hirtelen a mély vízbe dobott újságíró lehet a pozitív hős a farkastörvények uralta világban, aki az igazság iránti olthatatlan szomjunkat jelképezi, ám később kiderül, hogy ő is esendő, neki is megvannak a maga gyengeségei. Ezzel válik egy jelképből valódi karakterré. Whiterspoon pedig szokás szerint fantasztikus, elképesztő intenzitással játszik.
Azonban így sem ő a sorozat legfényesebb csillaga, Jennifer Aniston ugyanis végképp bizonyítja, hogy egy igazán kitűnő színésznő. Alex Levy karaktere gyakorlatilag teljesen új Koordináta-rendszerbe helyezi az 50 éves sztárt. Mostantól fogva valószínűleg válogathat a drámai szerepek között. Remekül érzékelteti a karakter vívódásait, a cinikusságát, a permanens létharcot. Szívszorító volt látni, ahogy Alex akaratlanul ugyan, de tönkretette a családját.
A szereplőgárda egyébként is tökéletes, a kisebb mellékszerepekben is kiváló karakterszínészeket láthatunk, nekem a személyes kedvencem Billy Crudup volt, akinek a prezentálásában egy nagyon szórakoztató hírigazgatót kaptunk. Crudup láthatóan élvezi a szerepet, remekül eltalált a mimikája és a gesztusrendszere.
A témák sokasága miatt néha kapkodóvá válik a széria, az epizódok viszont ezzel párhuzamosan pergőek (ehhez hozzájárulnak a sokszor szellemes dialógusok), végig fenntartják a néző figyelmét, az érzelmi csúcspontok működnek, a záró képsorok pedig a maguk didaktikussága mellett is elérik a kívánt hatást.
VERDIKT
Összegezvén a The Morning Show egyértelműen az év egyik legjobb sorozata címet kapta 2019-ben. Intelligens, aktuális és szórakoztató is egyben. A folytatás egészen biztosan készül, ám az első évad végére így is nagyon szépen körbeérnek a szálak, a tíz epizód egy kerek egészt alkot.
Szólj hozzá!