Michael Bay és a Transformers: Az utolsó lovag alaposan feladta a leckét a Laika stúdió elnökének, Travis Knightnak, hogy JÓ alakváltó-robotos filmet készítsen.
Az ŰrDongó spin-off története 1987-ben játszódik, abban az évben, amikor valahol a galaxis egy távoli pontjában, a Cybertronon véres polgárháború dúl az Autobotok és az Álcák között. Optimus Fővezér által vezetett Autobotok vesztésre állnak, az Álcák pedig nem hagynak szemtanúkat, ezért Optimus parancsára az Autobotok elhagyják a bolygót, ŰrDongót pedig a Földre küldi, hogy óvja az emberiséget. Az Álcák rájönnek, hogy ŰrDongó hol rejtőzködik, ezért két katonájuk érkezik bolygónkra, hogy megtalálják, és leszámoljanak az árulóval. Azonban kedvenc kis transzformerünknek először nem az Álcákkal kell szembenéznie, hanem velünk, Burns ügynök (John Cena) által vezetett amerikai katonasággal. ŰrDongó a harcban elveszti memóriáját, kétségbeesetten pedig felveszi a klasszikus bogárhátú autó alakját. Később így talál rá Charlie (Hailee Steinfeld), aki egy tizenéves kamasz szerepében próbálja megtalálni helyét a világban, azonban még nem is sejti, hogy milyen ritkaságra bukkant.
A Transformers franchise 2007-ben mutatkozott be a mozikban, azóta pedig sorra gördültek a rosszabbnál is rosszabb alkotások a futószalagról. Michael Bay rendezővel az élen és külön a franchisehoz felállított írói szoba után a Paramount Pictures joggal várt sikereket, azonban az első rész után azok valahogy elmaradtak, legalábbis filmes szempontokból, mert Az utolsó lovagot leszámítva mind hozta a milliárd dolláros bevételt. Azonban tavaly valami történt, nemcsak hogy a kritikusok, de még a rajongók is szörnyülködve nézték Mark Wahlberg Az utolsó lovag alakítását, amiben semmi sem rímelt, a karaktereket nem értettük, a főszereplők össze-vissza tették a dolgaikat és mint mindig hatalmas pusztítást láttunk. De jött Travis Knight rendező és Christina Hodson forgatókönyvíró, akik ráncba szedték az egész Transformers franchiset, megmutatták a kritikusoknak és a rajongónak is, hogy lehet és van értelme Transformers-filmeket gyártani.
Kicsit olyan érzésünk van, mintha az első Transformers-filmre ültünk volna be, és azt dolgozták volna át a ’80-as évekre, de ezzel az égegyadta világon semmi baj nincs. A rendező nem siet a sztorival, noha az első percekben olyan érzésünk van, hiszen belecsöppenünk egy hatalmas akciójelenetbe a Cybertronon, de a film utána visszavesz, és hagyja kibontakozni a főszereplőket, hogy végül a fináléban még az elsőnél is látványosabb jelenettel zárják le az transzformerek érkezését. És pont erre volt szükségünk, hogy a film beszéljen, ne csak akciójelenetekre építkezzen, hanem legyen egy hosszú átvezető rész, melyben megérjük: hogyan alakult ki az ember és gép között barátság, miközben még jól is szórakozunk kettőjük kapcsolatán, arról már nem is beszélve, hogy zenei aláfestés hibátlan.
És igen a gondosan összeválogatott zeneszámok nagyobb szerepet töltenek be a mozifilmben, mintsem hogy nosztalgiát keltsen a nézőben, mert bizony ezek a számok: mesélnek. Travis Knight forgatás alatt a film minden egyes percére ügyelt, majdhogynem minden snitben találunk utalást a ’80-as évekre, kezdve a zeneszámoktól, az autókon át a karakterekig, de még klasszikus mozifilmek egyes jeleneteit is kiragadták, amik szintén abban az időben játszódtak. A Transformers-szerelmeseinek talán leginkább az fog tetszeni ebben a filmben, hogy a készítők nem gondolták túl a robotok megrajzolását, ugyanis az ŰrDongóban letisztultabb, az eredeti kinézethez nyúltak (G1), amikkel először találkozhattunk a képregények lapjain. Nosztalgia ide vagy oda, a látványra most sem lesz panasz, gyönyörűen életre keltették ezeket a transzformereket a filmvásznon.
Ami talán a legfontosabb az egész filmben, Hailee Steinfeld karaktere, Charlie, aki egy tipikus lázadó kamaszt alakít a vásznon, akit tragédia sújtott a múltban, éppen ezért mindent és mindenkit kizár az életéből, nem találja helyét a világban, még barátai sincsenek. Jobbkor nem is találkozhatott volna új barátjával, ŰrDongóval, akivel aztán jól egymásra találnak a folytatásban, és közös játékuknak hála elmondhatjuk egy Transformers-filmről, hogy van szíve. Knightnak és Hodsonnak sikerült egy mellékszálon és kisebb költségvetésből készült alkotással elérniük azt, ami nem ment Michael Baynek, hogy a karakterek „mesélnek” a vásznon, s nemcsak odarajzolták őket.
VÉGSZÓ
Az ŰrDongó egy tiszta iparos munka, kellemes kikapcsolódás, a film minden egyes percét lehet élvezni, még úgy is, hogy a történet előre kiszámítható. A forgatókönyvbe nem vittek semmi csavart, előre lehet tudni, hogy kivel mi fog történni: a jók győznek, az Álcák elesnek, a nagyon komor és gonosz katona a film végére megenyhül és elejt egy mosolyt, a teljesen zárkózott főszereplő előtt pedig megnyílik a világ, és új barátokra tesz szert. Bátran kijelenthetjük, hogy a széria egyik legjobb darabja lett az ŰrDongó.
5 Hozzászólások