Véget ért a Disney+ legújabb Star Wars-sorozata, a Kóbor alakulat. Vajon sikerült javítania a franchise megtépázott renoméján ennek az elsősorban fiatalabbakat célzó szériának? A rövid válasz a kérdésre: abszolút.
A Kóbor alakulat a rajongók által „Mandóverzumnak” keresztelt történeti egység új darabja, mely annyit tesz, egyidőben játszódik A Mandalórival és a hozzá kötődő egyéb sorozatokkal. Ugyanakkor a Boba Fett könyvével vagy az Ahsokával ellentétben, a Kóbor alakulat semmilyen előismeretet nem vár el a nézőtől az előzményeket illetően. Egy teljesen önálló történet, mely magában is megállja a helyét, és noha nem találta fel a spanyolviaszt, egy üdítően jól összerakott sorozatról beszélhetünk.
Mind a hangulat, mind a tematika abszolút a 80-as évek kalandfilmjeit, valamint a Kathleen Kennedy és férje által alapított Amblin alkotások hangulatát hozza, mint az E.T, a földönkívüli, vagy a Kincsvadászok, miközben olyan obskúrus Star Wars-tartalmakat is megidéz legalább utalások szintjén, mint az Ewok-filmek, vagy a hírhedt Holiday Special. A hangulathoz ezen felül nagymértékben hozzátett, hogy rengeteg bábot és stop-motion animációt alkalmaztak, melyben a zseniális Phil Tippett, az eredeti Star Wars-filmek művésze is részt vett. A rendezői gárda is igencsak erősre sikerült, a showrunneri feladatokat ellátó Jon Watts mellett tiszteletét tette többek között Bryce Dallas-Howard, aki A Mandalóriban már bizonyította rátermettségét, de rendezett epizódot David Lowery (A zöld lovag), valamint Daniel Kwan és Daniel Scheinert párosa (Minden, mindenkor, mindenhol) is. Ez a fajta szakmai felkészültség szinte sugárzott a sorozatból, olyan korábbi alkotásokkal ellentétben, mint például az Obi-Wan Kenobi, vagy Az akolitus.
A történet középpontjában 4 kiskamasz áll, akik egy a galaxistől elszigetelt, falanszterszerű bolygón élnek, mikor viszont rátalálnak egy elveszett kalózhajóra, az általunk is jól ismert messzi-messzi galaxis legromlottabb szegletében találják magukat. Hamar kiderül, hogy otthonukat mindenki csak amolyan mende-mondának tartja, valamiféle nagy kincs rejtekhelyének, amiről senki sem tudja, hogy hol van. Főhőseink célja ezután nyilvánvalóan mi sem kézenfekvőbb, megpróbálnak hazajutni, miközben mindenféle váratlan kalandba csöppennek, meglehetősen változatos helyszíneken.
A négy gyerek egymással való kapcsolata jelenti a sorozat szívét. Mindannyian valamilyen személyiség béli hiányossággal indulnak, ami számos konfliktust okoz közöttük, a történet végére viszont megtanulnak egy csapatként dolgozni, és tök jó fejlődésen mennek keresztül. Wim rendkívül önző és mindannyiuk biztonsága elé helyezi kalandvágyát, mely rendszeresen veszélybe sodorja őket. Az elefántszerű fajba tartozó (és nem ortolan!) Neel egy igazi jóbarát, de túlságosan szabálykövető és önbizalomhiányos.
KB és Fern karakterfejlődése valamelyest egymáshoz van kötve, utóbbi ugyanis nem veszi figyelembe azt, hogy legjobb barátja sérülései és kibernetikus implantátumai miatt nem képes mindarra, amire ő, KB-nek pedig meg kellett tanulnia kiállnia a saját igazáért, akár a barátaival szemben is. Ezen túl ő amolyan két lábon járó lelkiismeretként is szolgált Fern számára, aki főleg az első néhány részben egy kissé bully jellegű figura is volt családi háttere miatt. Összességében tehát mindannyiuknak volt hová fejlődniük, ennek a folyamatát pedig rendkívül szórakoztató és szívmelengető volt végignézni, és a gyerekszínészek is korrekt alakításokat hoztak az idő legnagyobb részében.
A széria legjobb karaktere viszont egyértelműen a Jude Law által alakított Jod Na Nawood, a simlis, rejtélyes módon Erő-használó kalózkapitány, aki önös érdekei által vezérelve ugyan, de segíti főhőseink hazajutását. Egy morálisan rendkívül összetett karakterről van szó, akit Law remek alakítása tesz igazán emlékezetessé. Remélem, a későbbiekben találkozunk még vele.
Kiemelkedő még ezen felül a gyerekeket pesztráló elsőtiszt droid, SM-33 is, aki az elmúlt évek számos cinikus droidja után tudott újat is mutatni, a klasszikus, kalózokéhoz hasonlatos beszédével, no meg a kis patkánnyal, ami az egyik szemgödrében lakik. Igazán különleges karakter lett remek dizájnnal, ami általánosságban rengeteg szereplőről elmondható. Nem féltek a készítők a prakftikus effektekhez sem nyúlni az idegeneknél, akik a kalózok között igencsak sűrűn bukkannak fel. Személyes kedvencem Jod egykori elsőtisztje, Brutus, aki a farkasszerű shistavanen fajba tartozik, ami egyébként is nagyon kedvelek, az itteni megjelenítése pedig különösen jól sikerült.
VERDIKT
A Kóbor alakulat ugyan nem egy világmegváltó alkotás és nem sok olyan eleme van, amit ne láttunk volna már máshol, ugyanakkor remekül ötvözi ezeket az elemeket és építi be őket egy olyan kalandba, mely egyszerre idézi fel a Star Wars és a klasszikus kalandfilmek hangulatát. Mindez szerethető és szórakoztató karakterekkel és remek technikai kivitelezéssel párosul, melynek köszönhetően mindenképp a jobb Disney+ Star Wars-sorozatok közé tartozik ez a széria, amire igen nagy szükség volt a közelmúlt valamelyest lelombozó alkotásai után.
Szólj hozzá!