December 3-án elindult a Kóbor alakulat (Skeleton Crew) dupla résszel a Disney+-on. A széria egy vadonatúj történetet mesél el a Star Wars világában, amelyben négy gyermek kapja a főszerepet, akik egy űrhajó fedélzetén elvesznek a messzi-messzi galaxisban. A sorozat üdítően újnak hat George Lucas univerzumában, amely nem vállal sokat, de egy szórakoztató és izgalmas felütést kapott, amely után nagyon várjuk a következő részeket.
A Star Wars: Kóbor alakulat annak a Jon Watts és Christopher Ford párosnak köszönhető, akiknek a Marvel Moziverzum Pókember-trilógiáját köszönhetjük. Watts még a Pókember: Hazatérés forgatásán vetette fel az ötletet Jon Favreau-nak, akinek nagyon megtetszett és továbbította a Luacsfilmnek. Favreau aztán megcsinálta A Mandalóri sorozatot, amely új korszakot nyitott a Star Wars történetében, hiszen elindultak az élőszereplős sorozatok a filmek után.
A Disney+ új Star Wars sorozatai pedig igen változatosak lettek és néha meglehetősen hullámzó minőségűek is. Gyakorlatilag műfaji elemeire bontották George Lucas nagy űroperáját. A Mandalóri és a Boba Fett könyve egy alvilági űrwestern lett, az Obi-Wan Kenobi egy jedi és egy sith párosának drámája, míg az Andor egy disztópikus kémdráma a Birodalom rémuralmáról és a lázadásról. Az Ahsoka szintén egy jedi történet volt, de erősen hatottak rá a japán szamurájfilmek és Tolkien A Gyűrűk Ura mitológiája is, míg Az akolitus a távolabbi múltban egy misztikus thriller lett. A Kóbor alakulat ezzel szemben egy űrkalandot ígért, amelyben gyerekek és kalózok kapják a főszerepet a galaxis egy újabb szeletének eddig kevésbé ismert oldalát kiemelve.
A történet szerint az At Attin világán négy gyermek éli unalmas mindennapjait. A bolygó valamilyen furcsa oknál fogva hermetikusan el van zárva a külvilágtól, a lakói a Nagy Terv részeként azon ügyködnek, hogy a Galaktikus Köztársaság számára hasznosak legyenek. Bár csak utalgattak rá, de nagyon erős a gyanú, hogy a bolygó egy kísérlet lehetett még a Köztársaság Fénykora időszakából, ám az idők folyamán feledésbe merült a helye és azóta egy legendává vált. A lakóit pedig teljesen elkerülte a Birodalom, a lázadás és az Új Köztársaság uralma.
Egyik nap Wim (Ravi Cabot-Conyers) a vizsgákra igyekezvén rábukkan egy föld alá temetett Onyx Cinder nevű űrhajóra. Három másik társa, Neel (Robert Timothy Smith), Fern (Ryan Kiera Armstrong) és KB (Kyriana Kratter) segítségével sikerül kinyitniuk a hajót, amit először Jedi Templomnak vélnek. Majd véletlenül aktiválva a hajó magától felemelkedik és elhagyja a bolygót egy távoli pontra a galaxisban, ahonnét nem tudnak hazatérni. Útjuk egy kalózkikötőbe vezet, ahová a hajó droidja, SM 33 (Nick Frost) vezeti el őket. A kalózok hamar fogságba ejtik őket, ahol a fogdában összetalálkoznak a titokzatos erőérzékeny Jod Na Nawood (Jude Law) nevű férfival, aki segít nekik kiszabadulni.
A második rész itt ért véget, innen indul a nagy kaland. A Kóbor alakulat egyértelműen megidézi a 80-as évek gyerekszínészekkel előadott kaland és sci-fi filmjeit, mint pl.: az E. T., a földönkívüli vagy a Kincsvadászok. Mintha csak egy Steven Spielberg filmet néznénk, csak éppen a Star Wars világában. Nem véletlen hiszen az említett filmeket annak idején az Amblin Entertainment gyártotta, amelynek alapítója Spielberg, Frank Marshall és maga Kathleen Kennedy, aki most a Lucasfilm elnöke.
Wattsék biztos kézzel vezénylik a szériát. A karakterek mind remekek, a négy gyerek külön-külön egy-egy archetípus. Wim egy önfejű, meggondolatlan kalandvágyó, Neel az aranyos, együgyű naiv, Fern az önző és irányítótípus, aki hamar a csapat vezetője lesz, míg KB a szótlan kiborg, aki mindig azonnal megoldja a problémákat. Négyük között nagyon jó a dinamika és a dialógusok. Kifejezetten jók a poénok, jól időzítettek, nem egyszer hangosan felnevettem, amit nem feltétlenül várnék egy Star Wars sorozattól.
Lesznek, akiket eltántorítanak a gyerekek vagy valamilyen gyerekmesét várnak. Szó sincs erről, ugyanúgy a Star Wars univerzumában vagyunk és a környezet, amibe hőseink csöppenek veszélyes, tele rossz arcú idegenekkel, amilyenek már a klasszikus trilógiában is láthatók voltak. A történet minden bizonnyal hoz még érdekes fordulatokat és drámaibb jeleneteket, így kicsiknek és felnőtteknek is egyaránt ideális lehet. Ami viszont abszolút érződik rajta, hogy ezt egy nagy karácsonyi filmnek szánták eredetileg, csak útközben sorozat lett belőle. A sorozat látványa, léptéke nagyon filmes, nem érződik rajta, hogy mű vagy olcsó lenne. Külön kiemelném Mick Giacchino zenéjét, aki a Pingvin után újfent remek dallamokat hozott, remekül megidézve John Williams munkásságát.
Pedig ez aztán az eddigi leginkább „retró Star Wars”. A fent említett Amblin filmek mellett a készítők megannyi apró utalást rejtettek el, amelyet valószínűleg csak a legelvetemültebb rajongók vesznek észre. A sorozat utal olyan hírhedt Star Wars TV filmekre is, mint a The Star Wars Holiday Special vagy a Star Wars: Ewoks – Harc az Endor Bolygón, de EO kapitány vagy a Hook és A Karib-tenger kalózaira is kapunk itt-ott referenciákat. Az egészet áthatja egy kedves, gyermeki báj, egy aranyos kaland. Mindezt úgy, hogy abszolút hűek maradtak a Star Wars DNS-hez, ez a sorozat ugyanúgy része a nagy galaxisnak, vagy a Mandóverzum nagy történetfolyamának, amelybe A Mandalóri, a Boba Fett könyve és az Ahsoka tartozik. Felbukkant itt Vane, a niktó kalóz is, akit már láthattunk A Mandalóri harmadik évadában, jelezve, hogy újdonsült kicsiny hőseink ugyanennek az univerzumnak a részesei a maguk csetlő-botló módján.
VERDIKT
Meglepően jó felütést kapott a Star Wars: Kóbor alakulat. Nem árultak zsákbamacskát, a készítők nem vállaltak túl sokat, de világos koncepcióval álltak neki és azt maximálisan, biztos kézzel hozzák. Nagyon jó a hangulata és a karakterei, a történet pedig van annyira izgalmas és érdekes, hogy várjuk a következő részeket. A Kóbor alakulat hetente érkezik a Disney+-on, az évad összesen nyolc részes lesz.
Szólj hozzá!