Wide Screen
Image default
Kritikák

SOROZATKRITIKA: Nagy Katalin -A kezdetek S01E01-E06

Tony McNamara sorozata minden hibája ellenére egy kellemes történelmi utazás.

A kosztümös zsáner egyfajta újbóli reneszánszát éli az elmúlt években, a némileg idealisztikus, korhű alkotásokat azonban felváltották a műfaj keretrendszerét szabadabban értelmező, nyitottabb szemléletű, olykor szatirikus alkotások. Ilyen volt például Sofia Coppola Marie Antoinette-je (ami némileg meg is előzte a korát, hiszen még 2006-ban került bemutatásra), az idén debütáló Emma, vagy éppen Jorgosz Lantimosz A Kedvenc című filmje. Jelen alkotás szempontjából leginkább utóbbi a fontos, hiszen a két művet összeköti a forgatókönyvíró, Tony McNamara személye, emellett pedig stílusbeli és történetvezetési hasonlóságokat is felfedezhetünk. A Nagy Katalin- A kezdetek (The Great) kétségtelen előnyei mellett sem tud felnőni Lantimosz kultfilmjéhez, ezzel együtt azonban egy kifejezetten szórakoztató szatírát kapunk, telis-tele remek alakításokkal.

Katalin reményteli és ambiciózus fiatal lányként érkezik a 18. századi Oroszországba, új otthonában azonban elmaradottság és állandó veszély várja. Az újdonsült cárné ennek ellenére sem futamodik meg, néhány udvarbéli szövetségese segítségével igyekszik óvatos reformokat végrehajtani a cári rezidencián. A radikális változásokhoz azonban a jelenlegi uralkodó, Péter félreállítására van szükség, Katalin tehát elhatározza, hogy megöli férjét.

“Egy helyenként igaz történet” (an occasionally true story) – hirdeti büszkén a sorozat minden epizód elején. És valóban, a széria tulajdonképpen valós eseményeken alapul, a szereplők- ideológiailag, világnézetileg legalábbis- megfeleltethetőek a tényleges történelmi alakoknak (pl: Katalin valóban kifejezetten műveltnek számított a korban, tisztában volt a felvilágosodás eszméivel, levelezett többek között Voltaire-rel és Diderot-val is). A fenti mondat emellett utal McNamara mítoszdöntögető szándékára is, ami abból a szemszögből még inkább érdekes, hogy tavaly éppen az HBO készített egy jóval klasszikusabb sorozatot a cárnő életéről. Az persze nem állítható, hogy jelen széria a Helen Mirren főszereplésével készült produkcióval folytatna egyfajta párbeszédet, hiszen az epizódokat jóval korábban forgatták, mégis furcsa egybeesés, hogy a magyar nézők néhány hónap különbséggel láthatnak két ennyire eltérő stílusú, hangvételű szériát ugyanarról a személyről. (A Nagy Katalin – A Kezdetek ugyan a Hulu szériája, itthon azonban az HBO GO kínálatában tekinthetjük meg.)

Azonban pontosan miben nyilvánul meg ez a mítoszdöntögetés? Egyrészt természetesen a karakterekben, hiszen Katalin és férje, Péter is egyfajta karikatúraként jelenik meg, épp ezért kapott nagyon hálás feladatot Elle Fanning és Nicholas Hoult (aki szintén dolgozott már Mcnamarával) is. Utóbbi például láthatóan felettébb élvezi a hedonista, emellett pedig végtelenül hiú és némileg korlátolt cár megformálását, túlzó gesztusaival és mimikájával kifejezetten szórakoztató alakítást nyújt. Fanning pedig a hat rész alatt lehet szerelmes tinilány, idealista álmodozó és hataloméhes manipulátor is. Rajtuk kívül a mellékszerepekben is kapunk néhány emlékezetes alakítást, Phoebe Foxnak és Sacha Dhawannak is köszönhetünk kellemes pillanatokat.

A sorozat egyik legnagyobb hibája azonban, hogy Katalin kivételével a karakterek túlságosan sematikusak maradnak a hat epizód során. Mindenki kap két-három jól kivehető, markáns ismertetőjegyet, árnyalni azonban nem igazán sikerül a jellemeket (ami azért is fájó, mert McNamarának ugyanerre két óra is elég volt a Kedvenc esetében). Ennek következménye pedig, hogy a viszonyrendszerek is leegyszerűsödnek, és egy idő után a karakterek motivációit sem értjük pontosan.

A set design terén is ez a szándék tükröződik. Ezen a téren sem alkot különösebben forradalmit a Nagy Katalin – A kezdetek, a trendeknek megfelelően a helyszínek ugyan korhűek, a szereplők öltözéke viszont egyfajta ötvözete a 18. század viseletének és a mai divatnak. Emellett a szereplők beszédstílusa is jóval inkább saját korukból lehet ismerős.

A korábban fejtegetett célkitűzés ezen felül a hangvétel terén nyilvánul meg, hiszen alapvetően egy szatírával van dolgunk, amely gyakran él a groteszk és abszurd eszközeivel. Ezen a területen is éreztem azonban némi fókuszvesztést és elcsúszást, ugyanis amellett, hogy vannak kifejezetten intelligens poénok (pl: a sorozat nagyon ügyesen játszik a különböző nemzetekről kialakult sztereotípiákkal), néhány esetben azonban a humor túlságosan direkt, mindez persze okoz egyfajta diszharmóniát a befogadóban, és ez végtére is célja a készítőknek, azonban a váltások sok esetben annyira hirtelenek, hogy a hangvétel nem tud egységes maradni. Mintha McNamara egyszerre akart volna csípős politikai szatírát és egy bárki számára befogadható vígjátékot készíteni, igazán azonban egyik mellett sem tudta/akarta volna letenni a voksát.

VÉGSZÓ

A kihagyott lehetőség az, amelyet igazán sajnálhatunk Tony McNamara sorozatával kapcsolatban. Némileg egységesebb és letisztultabb hangvétellel ugyanis könnyedén az idei év egyik legjobbja lehetett volna a Nagy Katalin – A kezdetek, kétségtelenül meglevő erényei és remek szereplőgárdája ugyanis erre predesztinálnák. Így azonban “csupán” egy valóban szórakoztató, ám kissé zavaros szériát kapunk. Huzzah!

Még több a témában...

A 2020-as Emmy-díj jelöltjei: A legjobb dráma sorozat kategória jelöltje a The Mandalorian

Vigh Martin

KRITIKA: A showbiznisz gyermekei

Vigh Martin

KRITIKA: Hová tűntél, Bernadette?

Vigh Martin

Úgy tűnik, hogy Adblock kiegészítőt használsz, blokkolod a hirdetéseket.

Segítsd a munkánkat azzal, hogy engedélyezed a weboldalon megjelenő hirdetéseket.

Zárd be, ha nem szeretnél támogatni minket | Segítség? Kapcsolat