Az X-Men: Sötét Főnix-szel egy széria a végéhez ért, de hogy mennyire lett szép vagy fájó a 20th Century Fox irányítása alatt készült utolsó X-Men-film? Nos…
Sok rajongó megkönnyebbült, mikor a Disney felvásárolta a 20th Century Fox filmstúdiót, s ezzel a Marvel Studios rátehette kezét az X-Menekre és a Fantasztikus Négyes szereplőire, ám ez azt is jelentette, hogy egy ideig biztosan nem látjuk az X-Meneket. Az X-Men: Sötét Főnix egy közel 20 éves időszakot zár le, de ahelyett, hogy a tűzmadár felemelkedne hamvaiból és beragyogná Simon Kinberg rendezővel az élén készült utolsó részt, inkább csak hamvaiba temetkezik, és készül a Marvel Moziverzum szereplőinek közös debütálására.
Manapság egy filmet jóval azelőtt osztályozhatunk, hogy azt bemutatnák a mozikban, hiszen a nagy blockbusterek esetében elengedhetetlen a marketing, ami az elmúlt években többször árulkodó volt a film összképéről. Ez alól a Bosszúállók: Végjáték lehet az egyedüli kivétel, ahol még túlzott reklámra sem volt szükség, mert lényegében azzal, hogy a Marvel Moziverzum 10 éve kezdődött időszakát zárta le, önmaga gerjesztette az őrületet a bemutató előtt, így az elmúlt egy évben másról sem beszéltek a képregények szerelmesei, hogy mi fog történni a Bosszúállók: Végtelen háború folytatásában. Ez pedig sok esetben rányomta bélyegét más alkotásokra, mint ahogy David Harbour a Hellboy-reboot kapcsán egyszer már kifejtette gondolatát a Marvel egyeduralmáról. Az X-Men: Sötét Főnix sem volt könnyű helyzetben, sorozatos problémákkal nézett szembe, többször elhalasztották a bemutatót, sokáig még előzetest sem mertek mutatni Simon Kinberg rendezéséből, miután a tesztvetítések rosszul sikerültek, és sokan temették a filmet.
Sokáig nem kell keresnünk a gond valódi forrását, hiszen maga Simon Kinberg jelentette az X-Men franchise vesztét. Kinberg az X-Men: Az ellenállás vége óta tette rá kezét az X-Menekre, és dolgozott a későbbi alkotásokon, mint producer és forgatókönyvíró, majd ha úgy tetszik, a stúdió őt választotta az X-Men éra végjáték rendezőjének, s mindezt rendezői tapasztalatok nélkül. Kinberg korábban nem forgatott filmet, csak irányította a munkálatokat, most pedig egy több száz millió dolláros alkotást kellett levezényelnie nulla tapasztalattal. A film itt bukott meg, mert Kinberg lehetetlen volt adaptálni a képregényvilág egyik leghíresebb művét, a Főnixet, ami még egy nála tapasztaltabb rendezőnek is komoly kihívást jelentett volna. A rendező a hangsúlyt ezúttal a fiatal karakterekre szerette volna fordítani, hogy jobban megismerjük őket, és elsősorban Jean Grey (Sophie Turner) a Főnix erejére, azonban Kinberg rutintalansága nemegyszer mutatkozik meg mind dramaturgiában, mind karakterkezelésben. A rendező bármennyire is szerette volna visszaadni ezeknek a karaktereknek a belső vívódását, hogy elvesztettek valakit, egy fájdalmas pontot életük korábbi szakaszában, képtelen volt mélyebben tálalni. A rendező vállán érezni a stúdió részéről a nyomást, hogy még utoljára meg kell mutatni, és a Logan – Farkas után újabb nagyszabású fináléval kell búcsúztatni egy korszakot, ám ezután csak azt várjuk, hogy Kevin Feige és a Marvel felvezessék ezeket a karaktereket a saját univerzumukba.
A színészek játékán látszik, egyszerűen unták magukat a sztoriban. Ez halmozottan igaz Jennifer Lawrence játékára, aki olykor olyan, mintha két jelenet között álmából rázták volna fel, hogy elmondja rövid szövegét. Ennél többet tud Lawrence, de sajnos a Sötét Főnix lehetetlenné tette, hogy kamatoztatni tudja tudását. Bár akadnak azért erős alakítások is a filmben, hiszen Michael Fassbender (Magneto) és James McAvoy (X Professzor) képes volt többet is kihozni belőlük, de erre képtelenek voltak mutáns társai, Ciklon, Árnyék és Higany, hiszen Kinberg tapasztalatok nélkül képtelenség volt őket támogatni, instrukciókkal ellátni forgatás közben.
És akkor még nem esett szó magáról a főszereplőről, a Főnixről, akit Sophie Turner második alkalommal játszott. A Trónok harcából Sansa szerepe által gerjesztett őrület itt is utolérte, mindenki arra volt kíváncsi, hogy a fiatal színésznő képes-e elboldogulni új szerepével. Szerencsére Turner érezte ennek súlyát, és megtett minden tőle telhetőt, azonban nem időzünk eleget a Sötét Főnix-szel, hogy jobban megismerjük őt, de lényegesen jobb színben tüntetik fel, mint Famke Janssen karakterét. A Sötét Főnix egy igazi kamasz, kicsapong, próbálja megismerni és kordában tartani hatalmas erejét, lényegében ő csak válaszokat szeretne kapni kérdéseire.
A főgonosz szerepét alig dolgozták ki, amiért nem tudni, hogy a forgatókönyv, az újraforgatások vagy a szokatlan rövid játékidő okolható, de Jessica Chastain karaktere többet érdemelt volna. Chastain karaktere rendkívül megosztó a filmben, miközben a gonosz karakter kiaknázatlan maradt, ugyanakkor mégsem azt éreztük, hogy kínos lenne a szerepe.
Ami viszont abszolút pozitív volt, hogy a Sötét Főnix meg sem próbálja másolni a korábbi szuperhősfilmeket, amit részben a teljesen újraforgatott utolsó felvonásnak köszönhet. Ugyan a jelenetei nem hibátlanok, lett volna még csiszolni a számítógépes-effekteken, de fogalmazzunk úgy, hogy ennyit bírt el a büdzsé a sok pótforgatás mellett.
VÉGSZÓ
Az X-Men: Sötét Főnixnél láttunk már rosszabb X-Men-filmet (Apokalipszis), ugyanakkor pont azért, mert egy korszak lezárása, mindenki többet várt a filmtől. A történet lapos, elnagyolt és súlytalan karakterek jellemzik, a főgonosz szerepe kiaknázatlan maradt, az akciójelenetek pedig nem eléggé kidolgozottak.
Szólj hozzá!